Szivós Márton tudja, a bekkelés nem látványos, de fontos feladat

– Benne van egy kis játékban?
– Igen.

– Neve?
– Szivós Márton.

– Klubja?
– Domino-Honvéd.

– Posztja?
– A klubban szélső, itt gyakorlatilag bekk vagy második center.

– Talált, süllyedt, erre ment ki a játék. Mennyire szokatlan teljesen mást játszani a válogatottban, mint a klubban?
– A két posztból adódó különbség miatt is más. A válogatottnál más a szerepkör, a védekezést kell sokkal jobban segíteni, levenni egy-egy játékos válláról a terhet. Inkább szürke eminenciás poszt, nem látványos, de rettentően fontos szerepkör.

– Erre jó példa a szerbek elleni Unicum-kupa-meccs, amely után többen kiemelték a teljesítményét, noha nem az öné volt a legszembetűnőbb.
– Így van, mert mikor játszik jól egy bekk? Amikor a centereket, akiket fog, minél kevésbé tudják megjátszani, jól fedezi őket, kontrát csinál róluk, vagy jól tudja a „zónát behívni rájuk”, és ezáltal a kinti lövők sem tudnak messziről lőni, főleg ha messzire „rakja” a bekk a centert a kaputól. Plusz ha esetleg a védő el tud indulni a centerről, kiállítást harcol ki róla.

– Kicsit boncolgatva még a posztok közti különbséget: a Honvédban ön az első számú gólvágó, az alapszakasz gólkirálya lett, nem okoz nagy meghasonulást, hogy a válogatottban egészen más a szerepköre?
– Nem. Úgy gondolom, a magyar válogatottban játszani óriási megtiszteltetés. Hogy milyen poszton számít rám a kapitány, tulajdonképpen lényegtelen, ahol számol velem, ott kell a maximumot nyújtanom. Ráadásul ha ez hozza meg a győzelmet, főleg nincs semmi gond.

– Nem azért, mert gyengének vagy kicsinek tartanám, de nem a nagyobb termetű pólósok szoktak bekkelni?
– De, elméletileg a nagydarab játékosok szoktak bekkelni, centerezni. Én nem tartozom a gigantikus méretű vízilabdások közé a kilencvenkét kilómmal és a százkilencvenhárom centimmel. Ellenben a gyorsaságom ki tudom használni, körbe tudom mozogni a centereket.

– Kemény Dénes korábban is kipróbálta már bekként. Az idén nyáron jelezte, hogy ezen a poszton számít önre?
– Valóban volt rá példa, hogy bekkeltem, de nem ilyen sokat, és nem ennyire direktben. Ahogy elkezdtem a felkészülést, mondta a kapitány, úgy látja, ez fekszik nekem, és én is úgy érzem, hogy meg tudom oldani a feladatot.

– A posztokon túl össze lehet hasonlítani a korábbi válogatottat a mostanival?
– Összehasonlítani nem szabad semmilyen volt és leendő csapatot. Rengeteg játékos kicserélődött, háromszoros olimpiai bajnokok mondták le a válogatottságot. Majd az idő eldönti, milyen a mostani együttes.

– Ha már az időt említette. Kicsit rövid volt a felkészülés. Elég lehet arra, hogy már Rómában is eredményes legyen a csapat?
– Igen. Esélyesek vagyunk a világbajnokságon a jó eredményre. A mostani mezőnyben nem egy vagy két csapat dominál, sokkal inkább négy-öt, amely odaérhet a legvégén a csúcsra. Kimagaslik a három délszláv, a szerb, a montenegrói és a horvát, meg persze a magyar válogatott. Utánunk a spanyolok, az olaszok, az amerikaiak, amelyek közül bárki elkaphat az előbbi négyesből bárkit. Általában van is példa arra a világversenyeken, hogy közülük valamelyik beverekszi magát a legjobbak közé.

– Múlt pénteken nyögvenyelős játékkal 9–6-ra győzték le az ausztrálokat, szerdán magabiztosan 13–7-re. Ez alatt a rövid idő alatt mi változott?
– Sejtem, mire gondol. Például a kerethirdetés után megnyugodhatott mindenki, a csapatba kerülés előtt benne lehetett az izgalom a játékosokban. Azonban butaság lenne megnyugodni, elkényelmesedni azért, mert benne vagyunk a tizenháromban, s mi képviseljük a magyar válogatottat. Az, hogy bekerültünk, nem szabad, hogy elaltasson, elégedetté tegyen minket, küzdeni és harcolni kell, bizonyítani, hogy joggal választott minket a kapitány.

– Biztosan számított, hogy az járt a fejekben, közel a vébé, most már bizonyítani kell.
– Az Unicum-kupán kicsit döcögött a játék. Gyöngyösön próbáltunk minél koncentráltabban pólózni, mivel tudtuk, hogy az universiadéról is érkeznek ausztrál játékosok, így erősebb lesz a csapatuk. Ahogy közeledik a világbajnokság, egyre élesebb a forma, mentálisan is rendben leszünk, és ez meglátszik majd a játékunkon is.