Hát persze hogy a szerbek. Akiket az athéni olimpiai döntője óta egyszer sem sikerült legyőznünk. Nyolc vereség, egy döntetlen. Átok lenne? Fóbia? Vagy csak balszerencse? Kedd délután három óra tájban térjünk rá vissza – hiszen kettőtől várhatóan 40 fokban játsszák majd a derbit. A négy közé jutásért…
A vasárnap esti Olaszország–Szerbia meccs előtt még arról folytak a találgatások, hogy a bírók képesek-e annyira megsegíteni a házigazdát, hogy legyőzze a délszláv riválist, végül azonban kiderült, az olaszok immár végleg lemaradtak a világ élvonalától, így azon kollégák óhaja teljesült, akik azt mondták, jöjjön Szerbia, mivel ha őket is legyőzzük, még többet ér a későbbiekben elért siker.
„A szerbekről is készítettünk videoanalízist, ezen tehát nem fog múlni – mondta Kemény Dénes szövetségi kapitány. – Minden attól függ, meg tudjuk-e közelíteni saját legjobbunkat, ami a hat hét során ritkán fordult elő, illetve egy-egy meccsen belül csak rövidebb időszakokra. Ha a mérkőzés egészében meg tudjuk ezt valósítani, teljesen mindegy, kivel játszunk.”
A kapitány arról is beszélt, hogy Rómában sok apró faktor van, ami befolyásolja a válogatott játékát, s bizony egyik sem pozitív irányban teszi. Érdemes azonban látni azt is, hogy ez egy olimpia utáni világbajnokság, amit bizonyít, hogy például az olaszok örülnek, ha legyőzik Macedóniát, az ötkarikás játékok után alig változó Montenegró a nyolcba sem jut, vagy az, hogy a vb egyik kulcsfigurája egy negyvenegy éves, rehabilitált kapus – a német Alexander Tchigir, aki előbb a mieink, majd a montenegróiak ellen is parádézott.
„Nem is feltétlenül magunkból kell kiindulni. Elég arra gondolni, hogy ezerkilencszázkilencvenhétben Sevillában a tíz hónappal korábban olimpiai bajnok spanyolok csak ötödikek lettek. Nem könnyű tehát egy olimpiai aranyérmesnek, és érződik, hogy mindenki a négyéves ciklus első évének tekinti az eseményt, még ha világbajnokságnak is hívják – hangzott a kapitány eszmefuttatása, aki a csoportmérkőzéseken azért már látott előremutató jeleket. – A németek elleni, döntetlennel végződő meccsen néhány kihasznált emberelőny a tudatosság jeleit mutatta, s erre utalt a kihagyottak nagyjából fele is. Lehet látni, hogy tizenhárman vagyunk, és nem tizenöten meg tizenhatan. Ezért sokkal eredményesebbek a gyakorlások, ugyanazok a játékosok ugyanazon a helyen szerepelnek. Emiatt várok további formajavulást, keddre nagyon jó állapotban kell lennie a csapatnak. Nagyon sok múlik azon, hogy mennyire tudnak a fiúk felpörögni kedd kora délutánra.”