Ez nem Svédország...
Egy héttel ezelőtt Kalmar fölött száz méterrel gyorsfelmérést készítettünk: a harmincezres kelet-svédországi városkában két futballcentrumot fedeztünk fel a repülőgép ablakából. A kifutópálya melletti tengerszemhez közelebbi létesítmény kerítése öt pályát ölelt körbe, a városi aréna, a Fredrikskans mellett pedig négy füves labdateret rejtett a betonfal. A centerpálya talaját, gyepszőnyegét – legalábbis a több évig Walesben dolgozó DVSC-edző, Zoran Szpisljak értékelése szerint – az angol Championshipben is megirigyelné néhány klub.
Tallinnban szerényebbek a körülmények.
Az egykori sarló-kalapácsos birodalom tagállamai közül talán a legkevesebb szovjet stílusjegyet magán hordozó Észtország négyszázezres fővárosában hiába „sasoltunk”.
Pedig itt is fociznak, nem is kevesen.
Tarmo Kink, az ETO észt labdarúgója a megtérülés lehetetlen volta miatt a befektetési kedv hiányát említette a balti „futballbumm” elmaradásának első számú okaként. Taxisofőrünk, Taimo történelmi >>>