Egységben az erő

„Dana, te vagy a legfiatalabb, te leszel a király!”

Volt már király a történelemben, aki jobban örült a megkoronázásának, mint Kozák Danuta, más kérdés, hogy a legtöbb uralkodóval ellentétben a Domino-Honvéd kajakosának „királysága” mindössze annyit ér, hogy ő tarthatja a mérlegelésnél a csaknem harminckilós négyeshajót.

Azt viszont nem lehet letagadni, hogy valóban ő a legfiatalabb az egy nap híján két hét múlva kezdődő kanadai világbajnokság ötszáz méteres versenyére készülő női kajaknégyesben, és ennek megfelelően ő számít a legrutintalanabbnak is: az legalábbis mindenképp tapasztalatlansága számlájára írható, hogy három tévéstáb és hat újságíró gyűrűjében jelenti be hangosan, mennyit mutat a mérleg – amikor ő áll rajta. Hölgyről lévén szó, nem áruljuk el a pontos számot, legyen elég annyi, hogy van olyan társa, aki rögtön irigykedni kezd rá.

Aztán jönnek segíteni a többiek, Benedek Dalma, Janics Natasa és Kovács Katalin is – pontosabban úgy csinálnak, mint akik épp vadul segítenek: mosolyogva pózolnak a hajó körül a fotósok kedvéért, látványosan sürögnek-forognak, de a harminc kiló még mindig kizárólag Danuta karját húzza. A szőke lány tréfás morgolódására aztán az utolsó pillanatban csak felkapják a kajakot – de nem lehet könnyű a legifjabbnak lenni ebben az egységben.

„Nem vészes, nem szokták velem éreztetni, csak Katival szoktuk gyakrabban húzni egymást, mert ő meg a legrutinosabb” – mondja Kozák.

Aztán eltűnik Janics Natasa.

A többiek legalábbis nem találják néhány másodpercre, de mielőtt megegyeznének, hogy boldogulnak majd nélküle is, kiderül, hogy a háromszoros olimpiai bajnok már a stégen készülődik, míg társai még a parton szedelőzködnek.

„Talán még beülhetek közéjük” – mosolyog Janics, majd kihajóznak a szolnoki evezőspályára, ahol nem is olyan régen még Fábiánné Rozsnyói Katalin irányításával készültek mindennap. Azóta, mint ismeretes, már csak Benedek edz Kati nénivel, ráadásul a többiek távozásának körülményei mindenkiben mély nyomot hagytak, de – amint az eddigiekből is kiviláglik – a parton és a vízen jó hangulatban készülnek a lányok: úgy tűnik, ha nem is sikerült elfelejteniük a történteket, felül tudtak emelkedni a régi sérelmeken.

„Lehet, hogy maradtak még tüskék, de a felszínen ez szerencsére nem látszik – ért egyet később Csipes Ferenc, a négyest felkészítő edző, aki Janics, Kovács és Kozák honvédos klubedzője is. – Kicsit aggódtam is emiatt, de mindenki megértette, hogy nincs értelme az ellenségeskedésnek, az a legfontosabb, hogy nyugodtan készülhessünk a vébére.”

„Mindannyiunknak az az érdekünk, hogy a maximumot hozzuk ki a hajóból. Azért jó ez a négyes, mert mindent meg tudunk beszélni, bárkinek bármilyen gondja-baja van, nincs belőle vita vagy sértődés – teszi hozzá Kovács Katalin. – Meg hát jól is megyünk, pedig ez még csak a negyedik közös edzésünk volt.”

Tényleg jól mennek: Kozák gyors tempót diktál elöl, a többiek pedig szépen követik.

És itt engedjenek meg egy rövid szolgálati közleményt: a kajakos szakág iránt kevésbé elkötelezett olvasóknak jeleznénk, hogy az előző mondat láttán a sportág néhány avatottabb ismerőjének valószínűleg kiesett a kezéből az újság.

Pedig tényleg Kozák ül elöl. Egy kétszeres meg egy háromszoros olimpiai bajnok és egy négyszeres világbajnok előtt ő lett a vezérevezős.

„Mikor az edzőnk először mondta, nem akartam elhinni, visszakérdeztem: ne már, Feri, tényleg? És tényleg. Azt mondta, kipróbáljuk, és ha nem működik, változtatunk. De rögtön éreztük, hogy működik a dolog” – meséli Danuta már a parton.

„Egyszerű: neki a legjobb a technikája – indokolja meg a döntést Csipes Ferenc. – A kezdetektől benne gondolkodtam, meg sem fordult a fejemben, hogy mást ültessek előre, még ha nem is fogadta ezt el rögtön mindenki a hajóban. De a vízen látszik, hogy jó ez a felállás.”

Hiába, a szakembernek jó szeme van a négyesekhez – naná, három olimpiáról három éremmel jött haza ebben a számban, és egyik sem volt ezüstnél rosszabb.

És most is odafigyel a lányaira: Storcz Botond szövetségi kapitány társaságában mellettük száguld a motorcsónakkal, közben kiabál, lelkesít – már amikor egyáltalán rájuk néz. Az edzésről készült fényképek átnézésekor ugyanis hamar kiderül, hogy a tréner figyelme el-elkalandozott, de mielőtt nagyon a fejére nőnének a lányok, közli velük, hogy ő vezette a motorost, azaz muszáj volt előre is tekintenie néha. Külső szemlélőként hozzátehetjük, hogy már csak biztonsági okokból is jól tette, hogy kikerülte a legapróbb akadályokat is. Az ugyanis biztos, hogy Csipest és Storczot egyszerre nem válogatnák be a Három ember egy csónakban című Jerome Klapka-regény filmváltozatának főszereplői közé, merthogy a két, jó karban lévő férfiú mellé aligha férne el egy harmadik utas holmi aprócska ladikban – a két szakember az apró motorosban is furcsán fest kissé, úgyhogy jobb volt elkerülni az egyensúlyvesztés és beborulás legapróbb lehetőségét is.

Kozákék a tisztességgel végignyomott pálya után már csak néhány rajtot gyakorolnak, aztán a stéghez eveznek, hogy még az egyeshajóban is tréningezzenek egy keveset. Ezzel vége az edzésnek, ki-ki megy a maga dolgára: Kovács Katit és Kozákot a kozmetikus várja (egy magára valamit is adó hölgy nem mehet akármilyen szemöldökkel a világbajnokságra), a vízitelepen a honvédosokkal egy házban tanyázó Janics inkább pihen, Benedek pedig tizenöt méterrel arrébb MTK-s klubtársaival osztozik a lakhelyen, így ő oda tér haza.

Szerdáig még Szolnok lesz az otthonuk, aztán irány Kanada.

„Le fogják győzni a németeket” – közli Csipes, és maguk a lányok is optimisták és elszántak. Főképp Kozák Danuta, aki még sosem volt világbajnok. „Már csak ezért is nagyon készülök, most vb-aranyérmes akarok lenni” – jelenti ki. Azt már csak mi tesszük hozzá: ha a négyeshajó első beülőjében diadalmaskodna, akkor lenne csak igazi király. Illetve királynő – akárcsak a többiek.