A római hősök nyomában

„Becsomagoltál már?”

„Hát… Félig.”

Itt tartottunk csütörtök délután, azaz Kovács Katalinra – akárcsak a kanadai világbajnokságra készülő 32 magyar kajakos és kenus legtöbbjére – még tartalmas este várt. Mi több, elég rövid éjszaka elé néztek a válogatottak, hiszen péntek reggel hétkor már a Ferihegyi repülőtéren volt jelenése az első turnusnak – csak a sprintszámok résztvevői várják meg a vasárnapot az utazással. A szegedi különítmény, benne Vajda Attilával például ennek megfelelően fél hatos indulási időpontot tűzött ki – őket főképp nem irigyelte senki a csütörtöki csapatbemutató sajtótájékoztatón az ilyenformán majdnem egynapos Szeged–Budapest–London–Montreal–Halifax túráért.

Az utazás miatt „megelőlegezett” és a már meglévő fáradtság (elvégre öt-hat hete mindenki igen keményen edz a vb-re) mellett az izgatottság is érezhető volt a hölgyeken és az urakon, akikre csütörtökön várnak az első selejtezők Dartmouthban.

„Hát igen, kicsit izgulok, mégiscsak az első világbajnokságom ez a felnőttek között” – árulta el Gönczy Gábor, a válogatott kilenc újoncának egyike, aki a rutinos Kökény Roland oldalán K–2 1000 méteren indul, és aki hiába számít zöldfülűnek kettejük hajójában, azért ha kell, kiáll magáért, legalábbis a csapatbemutató utáni ebéd során igen határozottan utasította vissza a világbajnok társ által neki szervírozott pudingot.

„Szorongok – erősítette meg Baráth Etele, a magyar szövetség elnöke is, akinek persze már csak hivatalból is izgulnia kell, de azért igencsak bízhat (bízik is) fiaiban, lányaiban. – Az úszók néhány napja az elmúlt tizenöt év legjobb vébészereplését zárták, ráadásul igazi csapatként álltak helyt. A miénk is jó szellemű, és reméljük, hasonlóan eredményes csapat lesz.”

Storcz Botond szövetségi kapitány még határozottabban fogalmazott: „Nem csupán reménykedem a jó szereplésben – bátran lehetek bizakodó, hiszen láttam a versenyzőket az utóbbi napokban, hetekben, láttam, hogy rengeteget dolgoznak, és jó formában is vannak. A világbajnokság az év fő versenye, és a korábbiakon, az Európa-bajnokságon és a szegedi világkupán a várakozást felülmúlva szerepelt a csapat” – mondta el az új pozíciójában első világbajnokságára készülő kapitány, akinek elődje, Angyal Zoltán is éppen Dartmouthban mutatkozott be a válogatott irányítójaként 1997-ben – 16 éremmel, köztük nyolc arannyal. Storcz akkor – versenyzőként – három elsőséggel zárta a viadalt, míg most öt aranyéremre számít övéitől.

Ezt a termést Janics Natasa elvileg egymaga is összehozhatja, és a háromszoros olimpiai bajnoknak ez feltett szándéka is. Míg Kovács Katalin szokása szerint csak óvatos feltételezésekbe bocsátkozott, Janics nem kertelt: „A maximumot várom el magamtól, és mivel öt számban indulok, öt aranyérem a célom” – jelentette ki nagy közönségsikert aratva.

Fáradtság és hosszú utazás ide vagy oda, a sportolók jó hangulatban várják a világbajnokságot. Kedélyesen csevegtek egymással és az újságírókkal, mosolyogva gratuláltak a minden idők legjobb magyar szereplését hozó múlt hét végi moszkvai ifjúsági világbajnokságon részt vevő utódoknak, és a pesti rakpart lépcsőjén rendezett csapatfotózás sokadik per­cében elhangzó „Na, most lehet bohóckodni!” utasítás is inkább a már beállt helyzetet legitimálta, mintsem új impulzust adott a versenyzőknek, szóval vidám pillanatokban nem volt hiány. Végül azonban mindenki hazafelé vette az irányt, hogy aztán pénteken nekivágjanak a tengerentúli kalandnak.