László Csaba vagy Holloway lehet a zsarnok „cár” újabb játékszere

„Meg akarom nyerni a Heartsszal a Bajnokok Ligáját!” – ez volt a litván milliárdos Vladimir Romanov szerénytelen belépője, amikor 2005-ben átvette a skót főváros patinás csapatának irányítását.

A népszerű „Jambos” 1874 óta íródó történetének legnagyobb anyagi válságában volt, így örömmel fogadták a némileg gyanús körülmények között meggazdagodó milliárdost, aki, mint egy lokális Abramovics, ígért mindent: bajnoki címet, nemzetközi sikereket, pazar stadiont, Celtic-, Rangers- és (ami különösen fontos) Hibernian-verést.

Nos, az előbbi két klub még mindig vaskézzel kapaszkodik a skót labdarúgás trónjába, ráadásul az előző szezonban már a városi rivális Hibs is jóval a Hearts előtt járt, így mindenki levonhatta a következtetést: hiába van pénz, a kiállhatatlan Romanov „cárizmusa” inkább riasztó, mint vonzó a játékosoknak, edzőknek és a szurkolóknak.

Hogy miért?

Romanov érkezése után kapásból lemondott a csapat nagyon népszerű menedzsere, John Robertson. Fél évvel később jó szezonkezdet után követte utódja, George Burley is, aki szót merészelt emelni az ellen, hogy az elnök a megkérdezése nélkül vett játékosokat…

Burley után lemondott és elmenekült Romanov elől két klubvezető is, a „litván cár” meg saját fiát nevezte ki „cárevicsnek” a helyükre. A kispadra Graham Rix érkezett, de a szexuális bűncselekmény miatt elítélt szakember nem bizonyult népszerűnek…

Rix valódi bábként működött, azt tett be a csapatba, akit Romanov kívánt. Ez nem mehetett sokáig: a játékosok a kapitány (és skót válogatott) Andy Webster vezetésével „fellázadtak”, Rixnek pedig mennie kellett. Webster is távozott, nemsokára az új menedzser, a litván Valdas Ivanauskas ugyancsak vette a batyut, jött hát az egykori hírneves szovjet játékos, Eduard Malofejev, akivel meccset se nyertek…

Malofejev Szibéria helyett azonnali eladással fenyegette meg a csapattagokat, ha nem győznek a Dunfermline ellen. Nem nyertek. Három válogatott kulcsjátékos (Steven Pressley, Paul Hartley és Craig Gordon) erre már kiborult, és közleményben panaszkodtak a klubnál uralkodó állapotokra. Egy éven belül mindhárman távoztak.

Ivanauskas visszatért a „vágóhídra”, de nem sokáig: fölfelé buktatták sportigazgatónak, és jött Anatolij Korobocska, aki alig beszélt angolul… A szurkolók ekkor már tüntettek, sokan inkább negyedosztályú csapatok meccseire kezdtek járni a Hearts-derbik helyett, Korobocskát meg Stephen Frail követte. A szokott féléves időszakot kihúzta, de amikor a Hearts 2001 után először kimaradt az első hatból, a 2007-08-as szezon végén Romanov neki is megmutatta az ajtót.

Edző azóta sincs, így Romanov kétségbeesetten keres új szakembert a „Jambos” kispadjára. Nem nagyon talál: a legtöbb szigetországi menedzser messzire elkerüli a Tynecastle-t a „cár” hírhedtsége miatt, a külföldi tárgyalópartnereknek (így Jürgen Röbernek, vagy Vladimir Weissnak) pedig egy találkozó is elég volt Romanovval, hogy ne hajtsanak a kispadra.

A két új jelölt László Csaba (akit minimális összeggel ki kellene vásárolni ugandai szerződéséből), és a legutóbb a Leicestert irányító Ian Holloway.

„Meglátjuk még, de nagyon érdekel az állás” – nyilatkozta Holloway.

„Igaz, hogy a Hearts tulajdonosa engem szeretne új menedzsernek, de tudom, hogy Romanov úrnak sok problémája volt az edzőkkel. A Hearts vezetőségének először az ugandai szövetséggel kell tárgyalnia, hiszen élő szerződésem van” – így László Csaba.

Mit mondhatnánk? Bátor emberek.