Ha nem is technikás, de nagyon erős a svájci gárda

M. G.M. G.
Vágólapra másolva!
2009.08.28. 08:30
null
A Vatikánban is rúgják a labdát (Fotó: Imago - archív)
Címkék
A spanyol labdarúgó-élvonallal egy időben rajtol egy másik, ám finoman fogalmazva is kevésbé fókuszban lévő dél-európai bajnokság: a hétvégétől Európa legkisebb államában, a Vatikánban is útjára indul a pontvadászat. Svájci gárdisták, postások, teremőrök, spirituálék, túl hangos szurkolók – és egy nagyon különös bajnokság sztorija.

Ha azt gondolják a futballrajongók, hogy a Vatikánban nincsenek hagyományai a futballnak, tévednek: a bajnokságot Sergio Valci, a pápai állam egészségügyéért felelős biztosa írta ki még 1966-ban.

Az első alakulat a múzeumi teremőrök együttese, az SS Hermes lett, majd hamarosan megalakult a Gendarmeria (Csendőrség), illetve az Apostoli Szentszék Adminisztratív Dolgozóinak Egyesülete, azaz az APSA, és a Sampietrini, a Szent Péter-székesegyház őreinek csapata is.

1972-ben jócskán kibővült a liga, most pedig tizenhét csapat indul a pontvadászatban; a rövidke szezon első számú esélyese a Svájci Gárda.

„Elképzelhető, hogy nem mi vagyunk a legtechnikásabbak, de az biztos, hogy mi vagyunk a legerősebbek. Fizikailag a topon vagyunk" – nyilatkozta az APA hírügynökségnek a svájciak kapitánya, Frowin Bachmann. A pápa személyi testőrségének persze illik is jó fizikai állapotban lenni...

A mérkőzéseknek a római Primavalle városrész stadionja szolgál otthonul, mivel a Vatikánvárosban nincsen megfelelő pálya, no meg hely sem annak kialakítására – leszámítva a Szent Péter teret, de az más szempontból „problémás”. A miniállamnak természetesen van saját válogatottja is (színei megegyeznek a Szentszék színeivel, tehát sárga-fehérben futballoznak), és több korábbi neves játékos – így az ötvenes években az AS Romában légióskodó brazil Dino da Costa, vagy az exmilanos Benedetto De Angelis – is edzői feladatokat vállal a vatikáni csapatok mellett. Az együttesekben 58 nemzet képviselői játszanak, 16-tól az 58 évesig.

A találkozók hangulata minden más bajnokságétól különbözik: a felettébb hangos szurkolók mindent bevetnek, hatalmas magnóktól kezdve megafonokig, spirituálék énekléséig és dobszólókig. A 2008-as Klerikus Kupán – ez a másik helyi trófea – a meccsek alatt olyan hangzavar volt, hogy a primavallei lakosság csendháborítást emlegetett...

Az afrikai kollégistákat bömbölő reggae-vel buzdítják, a mexikóiak dobosokkal jöttek, az amerikaiak pedig mindent bedobnak, amit egy jobbfajta harlemi templomban hallhat a látogató.

És ha valaki azt gondolná, hogy a vatikáni bajnokságban minden fegyelmezetten zajlik (s legfeljebb az éghez fohászkodnak a játékosok), nagyon téved: a 2007-es Klerikus Kupa döntőjén kis híján bíróverés lett a reklamálásból, és szövegelésért nem ritka az ötperces kisbüntetést jelentő kék lap sem.

A legutóbbi kupadöntő is kőkemény küzdelmet hozott, végül a Redemptoris Mater (tehát a Megváltó Anyja) legyőzte a North American Martyrst. Idén elkezdődhet ismét a viadal mindkét trófeáért.

KLERIKUS KUPA, 2009, NEGYEDDÖNTŐ

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik