Pápa a kapuban, Sean Connery az MU-ban, válogatott kormányfő - hírességválogatott

A POLIHISZTOROK KORA

Természetesen a huszadik század elejéről, a tizenkilencedik század végéről sok nevet lehet találni: elvégre ez volt a sportpolihisztorok kora, sok olyan híresség volt, aki kiemelkedően sikeres volt a labdarúgópályán is.

Sir Arthur Conan Doyle, minden idők egyik legsikeresebb detektívregény-írója ha éppen nem egy Sherlock Holmes-sztorin agyalt, elfoglalta magát a labdarúgópályán. Doyle nagy sportember volt, előbb a Southsea kapusaként játszott, majd alapító tagja volt a Portsmouth AFC-nek – nem azonos a mai Portsmouth FC-vel –, amelynek kapuját A. C. Smith álnéven őrizte. Ha ez nem lenne elég, kitűnő krikettjátékos is volt…

Dánia egyik legpatinásabb klubja az Akademisk Boldklub (AB), amely azzal büszkélkedhet, hogy két zseniális képességű tudós is a tagja volt. A fizikai Nobel-díjas Niels Bohr kapusként állt az „akadémikusok” alkalmazásában, és még nála is jobb labdarúgó volt öccse, Harald, aki már 16 évesen bemutatkozott a dán futballban a századelőn meghatározó szerepet betöltő AB-ben. A matematikus Harald Bohr kitűnő támadó volt, két koppenhágai bajnoki ezüstérmet szerzett (akkoriban ez volt a legmagasabb színvonalú dániai liga) a zöld-fehérekkel, ráadásul beválasztották az 1908-as olimpián szereplő válogatottba is! Ott is jól ment neki: kétszer betalált a francia B-csapatnak, ott volt az elődöntőben, de a döntő után szomorkodhatott, mert Nagy-Britannia 2–0-ra legyőzte őket. Összesen négyszeres válogatott.

Harald kora egyik leglátványosabban játszó és legnépszerűbb dán játékosa volt, amikor nyilvánosan megvédte doktori disszertációját, a terem tele volt focidrukkerekkel (képzeljük el, mit csináltak volna, ha nem sikerül).

Az ifjabbik Bohr rendkívül trükkös szélső volt, jellemző, hogy amikor egy meccsen akció közben arra lett figyelmes, kiesett a zsebkendője, fogta magát, és visszacselezte magát az elvesztett kendőért. Azért matematikusként is kiemelkedőt alkotott, főleg tanárként: a Koppenhágai Egyetem legjobb tanárjának járó díja a mai napig a Harald névre hallgat.

Ha már itt tartunk: Hajós Alfréd nemcsak építészként, úszóként, játékvezetőként, szövetségi kapitányként és újságíróként alkotott, hanem labdarúgóként is. Első olimpiai bajnokunk a BTC balösszekötője volt, kétszeres magyar bajnok, egyszeres válogatott. Antal Zoltán és Hoffer Antal nagyszerű könyve (Alberttől Zsákig) szerint „lendületes, szorgalmas és munkabíró csatárként ismerték, technikai tudása azonban elmaradt erényei mögött”.

MINISZTERELNÖK A MAGYAR VÁLOGATOTTBAN

Bár a jelenlegi kormányfő is igencsak elkötelezett a futball iránt (sőt, a Football Manager számítógépes játék korábbi kiadásaiban még irányíthatjuk is Orbán Viktort, a Felcsút játékosaként…), egy miniszterelnök volt eddig, aki válogatottsággal is büszkélkedhet.

A kitűnő felépítésű Friedrich István a MAFC jobbfedezeteként első (és utolsó) válogatott mérkőzését 1904-ben játszotta – jobbszélsőként (Ausztria ellen 4:5, Bécsben). „Szikár, magas termetű labdarúgó volt. Játékát elsősorban az erély és a jó helyezkedés jellemezte” – írja róla a már fent említett, Alberttől Zsákig könyv. 1919. augusztus 7-én lett miniszterelnök, 1919. november 18-ig töltötte be pozícióját, az egyetlen válogatott labdarúgó, aki ilyen magas közjogi méltóságra emelkedett. Játékvezetőként a legjobbak között tartották számon, MLSZ-elnök is volt. Rajta kívül az 1948–1949-ben miniszterelnök Dinnyés Lajost is kitűnő labdarúgónak tartották, élvonalbeli mérkőzései is voltak.

AZ IRODALOM VISSZAVÁG

Albert Camus suhancként Észak-Afrika egyik legjobb korabeli labdarúgócsapatában, a Racing Universitaire Algiers-ben (RUA) védett, egészen addig, míg a gümőkór le nem terítette. 1930-ban a tuberkulózis következtében abba kellett hagynia ígéretesen induló pályafutását, de a futball iránti szerelme örök maradt:

„Mindent, amit az erkölcsről és a kötelességről bizonyosan tudok, a futballnak köszönhetek és a RUA-nál tanultam meg” – írta a nagy egzisztencialista az algíri egyetemi sportmagazinnak az ötvenes években.

Vlagyimir Nabokov profi ugyan sosem lett, viszont tehetségesnek tartott kapusa volt a Cambridge Universitynek, mielőtt az irodalomnak és a sakknak szentelte volna magát. Még egy kapus: a költő Jevgenyij Jevtusenko is sokáig kacérkodott a futballistakarrierrel, de végül az irodalom mellett kötelezte el magát – bár edzője bolondnak nézte ezért a döntésért. A labdarúgás szeretete végig nagy hatással volt költészetére, első verse a Szovjetszkij Szportban (!) jelent meg.

„Teljesen másnaposan mentem edzésre egy nap, és elmagyaráztam az edzőnek, hogy a versem megjelenését ünnepeltem, és a költészetet választottam hivatásul a futball helyett. Azt mondta erre, hogy nagyszerű költő leszek, mert ahhoz, hogy az általa ígért fényes pályafutást feladjam, bolondnak kell lennem, és minden bolond poéta" – emlékezett vissza a költő. Jevtusenko így is a futballstadionok sztárja lett: volt, hogy 14 ezren hallgatták felolvasását népszerűsége csúcspontján.

SAKK-MATT

Érdekes módon a sakknagymesterek körében is igen népszerű a labdarúgás. A legfényesebb példa erre Simen Agdestein. A hétszeres norvég bajnok, junior vb-ezüstérmes sakkozó remek futballista is volt, a Lyn Oslo színeiben 92 bajnokin 37 gólt szerzett, 1988-ban és 1989-ben rendszeresen játszott a válogatottban is! Végül nyolc nemzeti csapatbeli szereplés és egy gól (Csehszlovákia ellen) után pályafutását rövidre zárta egy súlyos térdsérülés.

Futballistakarrierje tetőpontján a Besiktas is szerződtetni akarta, de Agdestein nem akarta feladni a sakkozást, 24 éves korában meg jött a már említett térdsérülés.

„A testem már nem engedelmeskedett, a térdem nem bírta a terhelést. Nagyon nehéz időszak volt, mikor abba kellett hagynom a játékot” – mondta egy interjúban a Nettavisennek.

A cseh nagymester, Vlastimil Jansa csehszlovák utánpótlás-válogatott labdarúgó volt, míg a szerb Ljubomir Ljuboljevics a Crvena zvezda ifijeként szerepelt.

DALOLVA SZÉP...

Ugorjunk az énekesekhez és a zenészekhez! Rod Stewart a Brentford labdarúgócsapatánál inaskodott (bár a felnőttcsapathoz csak annyiban került közel, hogy ő tisztíthatta a cipőket), Luciano Pavarotti pedig szülővárosa csapatában, a Modenában védett – ő kis híján bekerült az első csapatba is. A műsorvezető, talk show host és énekes Des O'Connor a Northampton Town játékosa volt

A Westlife-ban bájolgó Nicky Bryne profi szerződésig jutott, a Home Farm és a St. Kevins Boys után a Leeds Unitednél. Nem is volt rossz: 1997-ben ő volt a kapusa a yorkshire-iek FA ifjúsági kupát nyerő csapatának! Szerződése lejártával hazatért Írországba, védett az élvonalbeli Shelbourne-ben, a Cobh Ramblersben és a St. Francisben. U15-ös, U16-os és U18-as válogatott. 1998-ban elment egy fiúegyüttes válogatására, és jó érzékkel megérezte, hogy az ír élvonalbeli kapuskodásnál nagyobb karrier is várhat rá...

A Bush énekes-gitárosa, Gavin Rossdale a Chelsea-ben nevelkedett, majd kisebb csapatokban játszott, de egy sérülés lekényszerítette a pályáról. A nyolcvanas évek egyik legnagyobb hatású angol gitárhőse, Johnny Marr a Manchester City és a Nottingham Forest érdeklődését is felkeltette.

„Tehetséges voltam és a City szerződtetett is volna, de végül nem kötöttek velem szerződést. Lehet, az volt a baj, hogy én voltam az egyetlen, aki sminkelte magát?" – tűnődött egy, a FourFourTwo-nak adott interjúban.

Énekes-focistákból persze Magyarországon is van: Ihász Gábor igazolt játékosa volt a Vasasnak (bátyja, Ihász Kálmán az angyalföldiek olimpiai bajnok védője), sőt az ifjúsági válogatottba is bekerült, de szívproblémái miatt fel kellett hagynia a sportolással. A tragikusan fiatalon elhunyt énekes masszőrként is a Vasasnál dolgozott. Rakonczai Imre már a VIP együttesnek köszönhetően ismert énekes volt, mikor az 1999–2000-es és a 2000–2001-es idényben a BVSC-ben NB II-es mérkőzéseket játszhatott. A Ferencvárosban nevelkedett, ifjúsági és juniorbajnok volt, de egy deréksérülés kettévágta az élvonalbeli karrierjét.

Minden idők tíz legtöbb lemezt eladó előadóművésze közé tartozik a latin pop legnagyobb sztárja, Julio Iglesias, aki viszont ifjúként labdarúgósztárságról álmodott. A Real Madrid fiatal kapusa volt, mikor 1963 szeptemberében súlyos autóbalesetet szenvedett, és megsérült a gerince. Labdarúgókarrierje véget ért, a kórházban viszont – hogy kézügyességét fejlessze – elkezdett gitározni, a többi pedig már történelem…

Sean Connery tökéletes testfelépítése futballklubok érdeklődését is felkeltette: az ifjú skótot előbb az East Fife, később a „parányival” híresebb Manchester United is szerette volna soraiban látni. Ráadásul az MU-ba nem más, mint Sir Matt Busby invitálta próbajátékra...

„A United ajánlata nagyon csábító volt, mert mindig imádtam a labdarúgást, de azt kérdeztem magamtól: meddig tarthat egy futballista karrierje? Végül a színészetre szavaztam, és mint kiderült, ez az intelligensebb döntéseim közé tartozott” – mesélt az esetről a skót színészlegenda.

EZT JÓL KIFŐZTE…

A mocskos szájú sztárséf, Gordon Ramsay a Rangers labdarúgójaként ígéretes karrier előtt állt, elmondása szerint kétszer az első csapatba is bekerült, a St. Johnstone és a Greenock Morton ellen.

„Majd' összevizeltem magam, hogy 18 évesen az első keret tagja lehetek, de baromi ideges voltam. A labdarúgás akkoriban sokkal keményebb volt Nagy-Britanniában, mint most. Aztán jött egy súlyos sérülés, elszakadtak a térdszalagjaim. Vissza akartam térni, de akkoriban Jock Wallace volt a menedzser, akit nagyjából a skót Mike Tysonként jellemezhetnék. Elmondta, hogy nem számítanak rám, és elsírtam volna magam, csak épp a sírásra gondolni sem lehetett Jock Wallace közelében. Így váltottam pályát…” – vallott Ramsay.

DUMAHŐS KEMÉNYLEGÉNY

Anglia első fekete stand-up komikusa, Charles Adolphus (Charlie) Williams középhátvédként 151 bajnokin szerepelt a Doncaster Rovers színeiben 1948 és 1959 között. Williams könnyed stílusa nem a pályáról származott: saját bevallása szerint kőkemény védő volt.

„Nem voltam egy trükkös játékos, de tudtam, hogy kell megállítani azokat, akik trükközni akartak” – nyilatkozta.

PÁPAI VÉDÉSEK ÉS A POLITIKUS, AKI MAJDNEM ALBÁN KIRÁLY LETT

A kitűnő felépítésű Karol Wojtyla biztosan nem is álmodott arról, hogy egyszer II. János Pál pápa lesz belőle, amikor szülővárosa, a Wadowice kapusaként őrizte a hálót. A labdarúgással Krakkóban sem hagyott fel, a Jagelló Egyetem csapatának is ő volt a kapuvédője.

Még különlegesebb Charles Burgess Fry története, és ezzel alighanem a kör végére értünk, hisz ő is sportpolihisztornak számított. C. B. Fry főfoglalkozása politikus és diplomata volt, de „mellékesen" klasszis krikettezőként, rögbisként, távolugró világcsúcstartóként,100 méteres síkfutóként és labdarúgóként is hírnevet szerzett magának.

A Southampton védőjeként egyszer még az angol válogatottba is bekerült, játszott FA-kupa-döntőt, majd a Portsmouthhoz igazolt, sérülés miatt viszont korán visszavonult. És hogy mi a helyzet az albán trónnal?

Nos, a legenda valóságalapja kérdéses (Fry hírhedt nagyotmondó volt), de a sztori szerint a politikai beszédíróként elhíresült diplomatát Genfben megkörnyékezték a függetlenné vált albánok, hogy „vállalná-e” a királyi pozíciót.

Egy kis probléma azért akadt: évi 10 ezer fontnyi jövedelem kellett volna, ennyit pedig Fry nem tudott összekaparni. Albánia királya Zog lett, Fry pedig 1956-ban mint a „brit sport nagy öregje” hunyt el.