Európai futballkörkép I.: Szkander bég mindenkit lenyomott

GÖRÖGORSZÁG

A bajnokság elején azzal csábították vissza az aktív játékhoz a veterán Európa-bajnokot, Antonisz Nikopolidiszt, hogy ugyan már, ne vonuljon vissza egy újabb aranyérem nélkül. Az Olympiakosz vezetői nem beszéltek a levegőbe: Nikopolidisz maradt és a szezon végén simán bajnok lett a pireusziakkal, miután a „legenda" nagy fölénnyel verte a mezőnyt.

Az Olympiakosz bajnoksága teljesen megérdemelt, és minden bizonnyal akkor is meglett volna, ha a Panathinaikosz elleni derbin nem „fújja meg a hátszél" (és a játékvezető) a piros-fehéreket: a pireuszi nagycsapat hazai pályán félelmetes volt és százszázalékos mérleggel zárt, és idegenbeli tizenöt meccséből is hozott kilencet – diadalmas menetelés volt ez a 38. bajnoki címig. Az aranyérmet az Olympiakosz a városi rivális AEK 6–0-s, megsemmisítő legázolásával biztosította be.

A második helyre tíz pont hátránnyal a Panathinaikosz jött be, a harmadikra a keserves időszak után egész jó idényt futó AEK (amely a kupát is megnyerte egy súlyos szurkolói rendbontásokkal kísért mérkőzésen), az európai kupaindulásért folytatott rájátszásba még a PAOK és a szezon meglepetéscsapata, az újoncként kitűnően szereplő Olympiakosz Volosz fért be.

A rájátszásban aztán a Panathinaikosz, ha nehezen is, de maga mögé utasította a riválisokat, az AEK elleni siker azt jelentette, hogy a Pana indulhat másik görög csapatként a 2011–2012-es BL-ben. A PAOK-ot, az AEK-et és az Olympiakosz Voloszt várja az Európa-liga.

A volosziaknak a jól sikerült szezonhoz az is hozzájárult, hogy regionális riválisuk, „Thesszália éke", a Lárisza kiesett a Szuperligából. Az Olympiakosz Volosz kissé Döbrögire emlékeztető és igen szókimondó elnöke, Akhilleasz Beosz közölte is, hogy egyrészt ennek módfelett örül, másrészt javasolja a láriszaiaknak, hogy nyírassák birkanyájjal a pályájukat, mert ezzel pénzt takaríthatnak meg a másodosztályban... Szintén kiesett az „ingacsapat" Panszerraikosz, valamint Szaloniki legrégibb klubja, a patinás Iraklisz, mely pocsék anyagi helyzete miatt nem kaphatott licencet, feljutott 34 év után a Panetolikosz és a PAS Jannina, egy hely még kiadó. A klub helyzete és a döntés miatt egyaránt nekibúsult Iraklisz-szurkolók városi randalírozással vezették le a feszültséget.

Ha már itt tartunk: a görög labdarúgás akut problémája a huliganizmus, mérkőzések sorát zavarta meg súlyos rendbontás. Nem véletlen, hogy a kormány (amely az ország anyagi helyzete miatt amúgy is ott szorít meg, ahol tud) közölte: ha a szövetség továbbra is csak gyenge látszatintézkedéseket hoz, akkor egy árva eurócentet nem juttat labdarúgásra és mindenki főhet a saját levében. A görög ultrák fanatizmusa elképesztő hangulatot teremt ugyan, de a „kísérő jelenségek" meglehetősen durvák, a szezonban volt szurkolói klub elleni csőbomba-támadás, játékos- és klubvezető kergetés, valamint erőszakos városrész-átrendezés is, így nem csoda, ha a kormánynál fölment a pumpa.

A kupagyőztes, mint említettük, az AEK lett, a gólkirály Djibril Cissé, aki megvédte a címét, de az Olympiakosz elleni derbi után azt is közölte (célozva ezzel a Panathinaikoszt sújtó ítéletekre is), hogy ebben az országban nincs értelme folytatni... Cissé volt az egyetlen az élvonalban, aki 20 gólnál többet tudott szerezni, a csapatok egyébként is szokásos defenzív játékukat hozták: az Olympiakosz, Panathinaikosz, AEK, Olympiakosz Volosz négyesen kívül egy csapat sem ért el 32 gólnál többet 30 meccsen, viszont hét együttes is egyes kapott gólátlag alatt zárt.

TÖRÖKORSZÁG

Szenzációs versenyfutást mutatott be a tavasszal a török élvonalbeli labdarúgó-bajnokságból messze kiemelkedő Fenerbahce és Trabzonspor, a hajsza végén a Fener diadalmaskodott: 18. alkalommal (és először 2007 óta) szerezte meg az aranyérmet a Szuperligában. Összességében ez a Fenerbahce 27. bajnoki aranya.

A Fenerbahce záró 24 mérkőzésén mindössze 5 pontot vesztett (22–1–1-es mérleg!), de a Trabzonspor is szenzációsan menetelt, január 30-a után nem veszített meccset, utolsó 14 bajnoki találkozóján 12–2–0 volt a mérlege. Az utolsó forduló előtt azonos pontszámmal állt a két rivális, de a Fenerbahcének héttel jobb volt a gólkülönbsége, és az egymás elleni eredmények (2–3, 2–0) alapján is jobban állt – majd meg is nyerte 4–3-ra utolsó bajnokiját a Sivasspor ellen idegenben, így a Trabzonspor hiába páholta el 4–0-ra a Karabüksport, a bajnoki címet az isztambuliak gyűjtötték be. Két győztes nem lehetett, pedig a trabzoniak legalább annyira megérdemelték volna az aranyat. A Fenert bajnoki címre vezető Alex is elismerte: keményebb riválisuk már nem is lehetett volna.

„Nem emlékszem, hogy valaha ennyi kihívást jelentett volna a karrierem során egy szezon, kilencpontos hátrányt kellett ledolgoznunk, minden meccs egy döntővel ért fel számunkra. Úgy érzem, teljesen megérdemeltük, a bajnokság második felében briliánsan játszottunk."

A Fenerbahce a 2011–2012-es BL főtáblájára jutott, a Trabzonspor (amely 2006–2010 között minden török bajnokságot simán nyert volna mostani pontszámával) a 3. selejtezőkörben kapcsolódik be a küzdelmekbe.

A bronzérmes Bursaspor és a negyedik Gaziantepspor, valamint a kupagyőztes Besiktas az Európa-ligában indul, kiesett a Bucaspor, a Konyaspor és a Kasimpasa. A Galatasaray hagyományaihoz méltatlanul szerepelve a 8. helyen végzett, az egész szezon kukába való volt: 16 vereség, edzőváltások (Frank Rijkaardot és Gheorghe Hagit is kirúgták), teljesen kilátástalan játék, nem csoda, hogy Fatih Terimet könyörögték vissza szurkolók és vezetők egyaránt. Sikerrel, így a Galata legendás edzője harmadszor is leülhet a kispadra, a feladat pedig adott: egyből versenyképessé tenni a csapatot.

A Galatasaray 16 veresége negatív rekord, a török futball nagy hármasából (Galata, Fener, Besiktas) még soha, egyik csapat sem kapott ki egy szezonban ennyiszer. A sárga-pirosak az európai kupaindulásról is természetesen lemaradtak. 1959 óta ez a Galatasaray harmadik legrosszabb szezonja (sokáig félő volt, hogy a legrosszabb lesz), 1985 óta most harmadszor nem tud kilépni a klub az európai kupákba.

A bajnokság gólkirályi címét nagy fölénnyel nyerte meg a Fener támadó középpályása, a brazil Alex, aki 28 találatot szerzett.

Feljutott, így 1983 óta először játszhat az élvonalban a Mersin Idmanyurdu, visszatért az élvonalba a Samsunspor, valamint az 1986 után visszatérő Orduspor.

ALBÁNIA

Folytassuk a kisebbekkel. Az albán bajnokság meglepetéssel zárult, története során mindössze másodszor végzett az élen a Skënderbeu Korcë. Hogy ez nem mindennapos eredmény, azt mutatja, hogy az albánok nemzeti hőséről, Szkander bégről elnevezett csapat (mellesleg az ország legrégibb, 1909-ben alapított klubja) először 1933-ban lett bajnok!

Az albán bajnokságra jellemző, hogy a hazai pálya hírhedten lejtős, így nem csoda, hogy a 12 csapatból 11-nek pozitív, kettőnek (a bajnok Skënderbeunek és a második Flamurtarinak) pedig százszázalékos az otthoni mérlege, idegenben viszont a legjobbak sem gyűjtöttek többet 22 pontnál (6–4–6-os mérleg).

A Skënderbeu az Elbasani elleni 1–0-s sikerrel már május elején bebiztosította bajnoki elsőségét, a „hófarkasok" utolsó 18 meccsükből 17-et veretlenül vívtak meg.

Kiesett a Besa és az Elbasani, osztályozóra kényszerült a Shkumbini Peqin és a 18-szoros bajnok, a szezon végén elképesztő zuhanórepülést bemutató Dinamo Tirana is, végül mindketten megúszták a kiesést. A Dinamo ráadásul a kupadöntőben sem vigasztalódhatott, mert azt 1–1 után tizenegyesekkel városi riválisa, a KF Tirana nyerte meg, köszönhetően Ilion Lika három védésének. Az irónia az egészben az, hogy Lika korábban Dinamo-játékos volt...

A gólkirály a Flamurtari 34 éves csatára, Daniel Xhafaj lett, 19 találattal. A Skënderbeu a BL-selejtező második körében nyit a nyáron, a Flamurtari és a bronzérmes Vllaznia az El-selejtező első körében, a KF Tirana az El-selejtező második fordulójában. Feljutott a 14 csapatosra bővített élvonalba a Pogradeci, a Tomori, a Kamza és az Apolonia Fier.

BOSZNIA-HERCEGOVINA

A bajnokság az utolsó előtti fordulóban dőlt el, a Borac Banja Luka ekkor a Zeljeznicar elleni csúcsrangadón diadalmaskodva gyűjtötte be az első helyet. A patinás Harcosok (ezt jelenti a Borac) először lettek bosnyák bajnokok, bár a klubtörténet legnagyobb eredménye valószínűleg az 1988-as, másodosztályúként kivívott Jugoszláv Kupa-elsőség, amely tekintve a jugó futball korabeli erejét, egészen elképesztő teljesítményre utal.

A boszniai szerb csapat nyújtotta a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt a bajnokságban, hazai pályán és vendégként is kitűnő a mérlege. Európa-ligát érő helyen zárt a kupát a Celik ellen megnyerő Zeljeznicar és az FK Sarajevo, a két klub között az utolsó forduló döntött az ezüst- illetve a bronzéremről.

A végül harmadik helyezett és kupagyőztes Zeljeznicar El-helye a bajnokságban negyedik Siroki Brijegre szállt át, kiesett a Drina Zvornik és a Buducnost. A gólkirályi címet mindössze 15 góllal szerezte meg a Zrinjski játékosa, a horvát Ivan Lendric.

BULGÁRIA

Odamondogatásoktól, botrányoktól és játékvezetők elleni kirohanásoktól volt hangos a határ, a békésnek nem nevezhető bajnokságot végül a Liteksz Lovecs nyerte meg, története során negyedszer, egyben megvédve címét.

A Liteksz a Lokomotiv Szófia elleni 3–1-es sikerrel lett bajnok, tulajdonképpen biztosan lett első – bár a rivális Levszki Szófia ijesztgetett azzal, hogy 26 forduló után a csúcsderbin elvette a lovecsiek veretlenségét.

A második helyet nagy fölénnyel szerezte meg a Levszki, megelőzve ősi riválisát, a kupagyőztes CSZKA Szófiát és a Lokomotiv Szófiát – a három fővárosi csapat indulhat az El-selejtezőben. Kiesett az Akademik és az OFC Szliven, osztályozóra kényszerült a Vidima-Rakovszki Szevlievo (a B-liga hosszú osztályozója miatt erre csak június második hetében kerül sor), feljutott a gazdag tulajdonossal és rutinos játékosokkal rendelkező Ludogorec Razgrad és az 1990 után az elitbe visszatérő, a hetvenes-nyolcvanas években meghatározó élvonalbeli csapatnak számító Botev Vratsza.

A gólkirály a szezon egyik nagy felfedezettje, az elitligás csapatok által kerülgetett Garra Dembélé (Levszki) lett óriási fölénnyel (26 gól), a góllövőlista 2. és 3. helyezettje összesen szerzett eggyel több gólt, mint ő... Az Auxerre-i nevelésű (igen jó iskola!) Dembélé nem könnyű eset, ez magyarázza, hogy kerülhetett Bulgáriába: igen balhés játékos, Franciaországban kétszer kapták ittas vezetésen, Rómában nemi erőszakkal vádolták meg (a vád nem bizonyosodott be), 2010 decemberében pedig ostoba fejjel megint ittasan hajtott, ráadásul hamisított jogosítványt mutatott be. Nyolc hónap felfüggesztett börtönt kapott.

A Bolgár Kupa döntőjébe a CSZKA Szófia és a Szlavia Szófia jutott be, a belharcot 1–0-ra a CSZKA nyerte meg Delev góljával.

A ligában egy magyar légiós szerepelt, Erős Gábor: az egykori győri, kispesti, pécsi és ferencvárosi középpályás a Lokomotiv Plovdiv kulcsjátékosa volt. Huszonnégy bajnokin két gólt szerzett, meghatározó tagja volt a bajnokságot a felsőházban befejező együttesnek.

CIPRUS

A szerelem szigetén az edzők végig jöttek-mentek, a 14 élvonalbeli csapatból csak három nem cserélt szakvezetőt. Az egyik, edzőjéhez ragaszkodó csapat persze a bajnok volt: az APOEL Ivan Jovanovics vezetésével 21-edszer végzett az első helyen. A rekordbajnok (ezzel a sikerrel vált azzá, még egy fricska az Omoniának) elsőségét Konsztantinosz Haralambidesz biztosította be egy duplával a rivális Omonia elleni derbin, az APOEL következő célja a Bajnokok Ligája csoportköre. Ez már lassan teljesen reális elvárásnak számít a ciprusi bajnoktól, tehát jó lesz vigyázni az útjukba kerülő riválisoknak.

A második helyezett és kupagyőztes Omonia az El-selejtező 3. körében kapcsolódik be a küzdelmekbe, a 100. évfordulóját ünneplő, bronzérmes Anorthoszisz és az AEK Larnaca a második körben. Kiesett az AEP Pafosz, a Doxa és az APOP, feljutott az Arisz Limassol, a Nea Szalamisz és az Anagenniszi. A gólkirály az Apollon szerb csatára, Miljan Mrdakovics lett 21 góllal.

A bajnokság meglepetéscsapata az AEK Larnaca, amely holland irányítás alatt áll: a klubmenedzser Jordi Cruyff, az edző Tom Caanen, de holland a csapatkapitány (Kevin Hofland), illetve a csapatkapitány-helyettes (Gregoor van Dijk) is!

A ciprusi magyar légiósok közül Leandrónak kitűnő szezonja volt, az egykori debreceni játékos több poszton (bal oldali középpályás, védekező középpályás, balhátvéd) is megfordult, 41 mérkőzésen 8 gólt (4 bajnoki, 2 kupa-, 2 európai kupagól) könyvelhetett el, közte azt is, amely a Ciprusi Kupa döntőjébe juttatta csapatát – igen jó teljesítmény!

A Siófoktól fél évre (se) az APOP-hoz került Sowunmi Thomas hét bajnokin egy gólt szerzett, a már hazatért Posza Zsolt 17, Nagy Zoltán 9 mérkőzésen védett a Doxában. A másodosztályból feljutott Anagenniszi Derinia keretében három magyar (a kapus Farkas Balázs, valamint az egygólos Virágh Aladár és az öt gólt szerző Terjék Lajos) volt.

A ciprusi bajnokság erejének fokozatos növekedése a magyar légió helyzetén is látszik: míg korábban levezető és az NB I-ben nem meghatározó játékosok is ott lehettek simán az élvonalban, most már csak a hússzoros A-válogatott Leandro számít kulcsembernek, ráadásul az első ligát elözönlötték a minőségi légiósok, a pénz pedig egyre több a futballban.

Egy mintaválogatott: Petkov (bolgár, korábbi válogatott, Enoszisz) – Morris (dél-afrikai, válogatott, Apollon), Hofland (holland, korábbi válogatott, AEK), Wenzel (német, Omonia), Paulo Jorge (portugál, APOEL) – Nuno Morais (portugál, APOEL) – Kolár (cseh, Apollon), Rengifo (perui, válogatott, Omonia), Gustavo Manduca (brazil, APOEL) – Aílton (brazil, korábbi dán átigazolási csúcstartó, APOEL), Lua Lua (kongói DK-beli, válogatott, Omonia).

A felsoroltak korábbi csapatai között megtalálhatjuk a Chelsea-t, a Stuttgartot, a Bragát, a PSV-t, a Feyenoordot, a Benficát, az Anderlechtet és a Panathinaikoszt is, nem nyeretlen kezdőkről van tehát szó...

IZRAEL

Az utolsó előtti fordulóban vált biztossá, hogy a Maccabi Haifa két év után újra megnyeri az izraeli labdarúgó-bajnokságot. A Maccabi Haifa elsőségéhez az is kellett, hogy a címvédő Hapoel Tel-Aviv csak egy pontot szerezzen a 34. fordulóban a Maccabi Tel-Aviv ellen.

A 2009 után újra az élen végző Maccabi Haifa a 12. bajnoki címét szerezte meg 1948, az első önálló izraeli bajnokság kiírása óta, ezzel második az örökranglistán a 14-nél tartó Maccabi Tel-Aviv mögött. A haifaiak ugyanott, a 2. körben kapcsolódnak be a Bajnokok Ligája selejtezőjébe, ahol a Videoton; a korábban a BL főtáblájára is eljutó izraeli bajnok a fehérváriakkal ellentétben kiemelt lesz.

A második helyen a Hapoel Tel-Aviv, a harmadikon a Maccabi Tel-Aviv végzett, de mivel a második Hapoel a bajnok Maccabival vívta a kupadöntőt (a meccs a Hapoel győzelmével zárult), a negyedik Bnei Jehudának „leesett" egy El-selejtezős hely. Kiesett két Hapoel, az Askelon és a Ramat Gan, a Hapoel Petah Tikva osztályozóra kényszerült és bennmaradt a Hapoel Kfar Saba ellen. A másodosztályból nem Hapoelek jutottak fel, hanem Ironik: az Ironi Ramat HaSaron és a Ironi Rison LeZion lett élvonalbeli.

A gólkirályi címet a Hapoel Tel-Aviv csatára, Toto Tamuz hódította el 21 góllal. Előállt az a ritka eset, hogy a góllövőlista első tíz helyezettjéből csak egy volt légiós, az ötödik argentin Pedro Galván.

MACEDÓNIA

Az FK Skendija a 31. fordulóban hazai pályán 2–1-re legyőzte a Rabotnicskit, ezzel megszerezte a bajnoki címet, mivel a második helyen álló Metalurg Szkopje hátránya tizenegy pontra nőtt két fordulóval az idény vége előtt.

Az 1979-ben alapított tetovói székhelyű klub nem kis bravúrt hajtott végre: a 2009–2010-es idényben még a másodosztályban szerepelt, majd annak megnyerésével került fel az élvonalba, ahol most bajnoki címet szerzett – története során először. A Skendija egyébként a helyi albán kisebbség csapata, ennek megfelelően nagyjából az összes többi csapat utálja. Az ősellenség a tetovói macedónok csapata, a Teteksz, a városi riválisok csatáját mindig kiemelt rendőri jelenlét kíséri, miután a Skendija huligáncsoportja a leghírhedtebb, de a helyi konkurenciának sem matyóhímzés a kemény magja...

A kiscsapat december elején állt az élre, miután lemosta a pályáról (4–1) a címvédő Renovát. Qatip Oszmani vezetőedző elmondása szerint a szezon előtt még csak nem is álmodtak bajnokságról, aztán ahogy telt az idő, egyre közelebb került a valószínűtlennek tűnő aranyérem. A macedón ligában egymás után harmadik szezonban szerzi meg első bajnoki címét egy csapat, 2009-ben a Makedonija GP, 2010-ben a Renova ünnepelhetett először. A második helyre a Metalurg, a harmadikra a Renova érkezett be, kiesett a Vardar Szkopje és a Peliszter, osztályozós az FK Szkopje és a Napredok Kicsevo, feljutott a 11 Oktomvri és az Ohrid. Az osztályozókat később játsszák.

A kupadöntőbe a Teteksz Tetovo és a Metalurg Szkopje jutott be, a győzelem európai kupaszereplést ért, és a Metalurg örülhetett neki. Ennek következtében a bajnoki negyedik hely is kupaindulást eredményezett, a Rabotnicski Szkopje volt a szerencsés. A gólkirály az FK Szkopje válogatott csatára, Hrisztijan Kirovszki és Borcse Manevszki a Rabotnicskiből, 19-19 góllal.

MÁLTA

A máltai élvonalat egy „szolid" harmincmeccses veretlenségi szériával biztosította a Valletta FC, mely három év után ült a trónra. A huszadik bajnoki címét elkönyvelő – a Sliema (26) és a Floriana (25) mögött a máltai örökranglista harmadik helyén álló – Valletta nagyszerű sorozatot mondhat magáénak, legutóbbi legyőzője a tavalyi kiírást megnyerő Birkirkara volt 2010 márciusában, és végül a bajnokságot is veretlenül (18–10–0) fejezte be.

A második helyen a Floriana, a harmadikon a Birkirkara végzett, a Máltai Kupát a Floriana nyerte meg. A nagyon népszerű Floriana 19. alkalommal lett kupagyőztes és hosszú, 17 éves trófea nélküli időszakot zárt le ősellensége, a triplázásra pályázó Valletta ellen. Megjegyzendő: a kupadöntőn 8400 néző (idénycsúcs) volt kint, ez több, mint a Magyar Kupa fináléjában, vagy az utolsó magyar fordulóban bármelyik meccsen látott „drukkerhad". Kiesett a Vittoriosa Stars, feljutott a Balzan Youths, a Mqabba és a Melita (a bajnokságot 10-ről 12 csapatosra bővítik).

A gólkirály a kitűnő nevű Marsaxlokk nigériai csatára, Alfred Effiong lett 17 góllal. A liga egyetlen magyar légiósa Szentpéteri Viktor (Sliema Wanderers) volt, a második legkevesebb gólt kapta a bajnokságban. Szentpéteri szerződése a szezon végén lejárt, és nem hosszabbította meg, így szabadon igazolhatóvá vált.

MONTENEGRÓ

A montenegrói bajnokságban az utolsó, 33. fordulóig futott versenyt a mezőnyből kiemelkedő Mogren és Buducsnoszt Podgorica, a bronzérmet közben a Rudar Pljevlja kaparintotta meg. Végül mindkét bajnokesélyes győzött az utolsó fordulóban, a Mogren így egymás elleni eredményekkel maradt az első helyen, és lett bajnok, története során másodszor.

A kupadöntőben a Mogren és a Rudar csapott össze, nagy izgalmak (és 2–2) után, tizenegyespárbajt követően a Rudar diadalmaskodott.

Ennek köszönhetően a Zeta lett a „potyautas" és bajnoki 4. helyezettként El-induló. A gólkirály Ivan Vukovics a Buducsnosztból 20 góllal. Kiesett a sereghajtó Bar, feljutott a második ligát óriási fölénnyel megnyerő Bokelj, az osztályozókra később kerül sor.

AZ NSO AJÁNLJA: EURÓPAI BAJNOKOK ÉS KUPAGYŐZTESEK, 2010–2011