Európai futballkörkép II.: egysíkú, mint a portugál bajnokság

HOLLANDIA

Kiélezettebb már nem is lehetett volna a bajnoki finis: a PSV (tavalyihoz hasonló) leeresztése következtében az Ajax és a Twente maradt a porondon, és az utolsó fordulóban a két bajnokesélyes az Amsterdam ArenA-ban mérte össze erejét.

Az Ajax fiatalos lendülete (22 év átlagéletkorú kezdőcsapat, 9 saját nevelésű akadémista az utolsó meccsen a kezdőben) diadalmaskodott, az amszterdami nagycsapat megnyerte a kvázi bajnoki döntőt. Ez azt is jelenti, hogy a januárban Martin Jolt váltó Frank de Boer legénységének mezére fölkerül a harmadik csillag, hisz ez volt a holland rekordbajnok Ajax 30. bajnoki aranyérme – egyben hét szűk esztendő után az első. Az Ajaxon lett diadalával a 19. csapat a világfutballban, amely harminc vagy annál több bajnoki címet szerzett.

Ráadásul az amszterdamiak úgy szerezték meg az elsőséget, hogy eladták legjobbjukat, Luís Suárezt – aki egyébként harapásért beszedte a bajnokság leghosszabb, hétmeccses eltiltását is – a Liverpoolnak, de ez sem hátráltatta őket.

A bajnokság legjobbja a Twente középpályása, Theo Janssen lett, aki a szezon végén átigazolt, és az Ajax nagyon jó középpályássorát erősíti tovább. Az idény fiatal játékosának a Johan Cruyff vezette bizottság az ajaxos dán légióst, Christian Eriksent szavazta meg.

Az Ajax a Bajnokok Ligája csoportkörében indul, a Twente a BL-selejtező 3. körében kezd.

Európa-ligát érő helyre jött be a PSV, amely a legtöbb gólt szerezte a bajnokságban (79), a legnagyobb gólkülönbségű győzelmet aratta (10–0 a Feyenoord ellen, örök szégyen a rotterdamiaknak), a kanadai táblázat éllovasát adta Dzsudzsák Balázs személyében (16 gól+13 gólpassz), viszont megint kipukkadt a végére. A PSV kudarca jó részben riválisai elleni pocsék mérlegével (Ajax 0–0, 0–0, Twente 0–1, 0–2) magyarázható.

A BL-szereplésről megint lemaradt PSV anyagi nehézségekkel küzd, és megszorításokra kényszerül (sőt lehet, hogy önkormányzati segítségre szorul), nem fényes tehát az eindhoveni helyzet...

Egyébként akár azt mondhatnánk, a PSV-re a holland bajnokság különös átka sújtott le: immár 11. éve nem az a csapat az élvonal aranyérmese, amelyik a legtöbb gólt szerzi a szezonban!

Most a PSV érte el a legtöbb gólt (79), míg a bajnok Ajax 72-ig jutott. Egy kiírással korábban az Ajax hiába ment száz gól fölé, a bajnoki címről lemaradt, 2008–2009-ben szintén hiába működött az amszterdami gólgyár, és így tovább – legutóbb a PSV-nek sikerült a legtöbb szerzett góllal bajnokságot nyernie – még az 1999–2000-es idényben (105 találattal).

A Twente a „bajnoki döntő" előtt megnyerte a kupadöntőt az Ajax ellen, így azért trófeával zárt. El-selejtezős helyen végzett az AZ Alkmaar is, egy hely sorsa a rájátszásban dőlt el, melynek döntőjében az ADO Den Haag és a Groningen csapott össze, az El-pozíció a hágaiaké lett.

Búcsúzott a gyalázatos szezont bemutató Willem II, feljutott egyenes ágon a másodosztály bajnoka, az RKC. Az Excelsior a Helmond Sport, a Venlo a Zwolle ellen játszott osztályozót a kiesés ellen, mindkettő megúszta a kiesést (az Excelsior konkrétan két meccsen kilencet vágva döngölte gyepbe ellenfelét).

A bajnokság gólkirálya egy belga fiatalember lett, Björn Vleminckx (NEC) személyében, a nijmegeni csatár 23 találattal utasította maga mögé Dmitrij Bulikint (ADO) és Mads Junkert (Roda). Ez volt a harmadik eset, hogy belga csatár lett a gólkirály az Eredivisiében, a másik két alkalommal még a kilencvenes évek kitűnősége, Luc Nilis nyert. Érdekesség, hogy a góllövőlista első tíz helyezettje között van belga, orosz, dán, szlovén, magyar, izlandi, brazil és svéd is, holland viszont csak kettő, a holtversenyben 6. Luc Caistagnos (Feyenoord) és Ricky van Wolfswinkel (Utrecht).

Nem élvonal, de egy holland futballtörténelmi eseményről essen említés: először lehetett följutni a harmadosztályból (Topklasse) a második ligába, hisz a 2010–2011-es idényig a holland ligarendszer zárt volt. A másodosztály kiesője az Almere City, az első feljutó a harmadosztályból pedig Hollandia legeredményesebb (ex)amatőr csapata, az IJsselmeervogels.

Ha nagyon gonoszul szeretnénk fogalmazni, írhatnánk, hogy a belga szövetség mindent megtett a bajnokság izgalmassá tételéért: az Európában egyedülálló rendszerű bajnokság során ugyanis az első 30 forduló alatt megszerzett pontokat megfelezték, és felkerekítették. A sérüléshullámmal küszködő „alapszakaszelső" Anderlecht elszállt, a Genk így saját kezébe vette a sorsát, de a rájátszásban félelmetes formában levő Standard Liege (8–2–0-s mérleg az elit ellen) nagyon jött. Végül az utolsó fordulóra maradt a döntés, a Genk a Standard ellen gyakorlatilag bajnoki finálét játszott. A kék-fehérek örülhettek, mert bár a liege-i csapat megszerezte a vezetést, Tőzsér Dániel beadása után Kennedy Nwanganga bejuttatta a bajnoki címet jelentő gólt a Standard hálójába a hajrában.

Az 1998–1999 és 2001–2002 után harmadszor bajnok Genk sikere megérdemelt, egyrészt „abszolútban" magasan a legtöbb pontot szerezte (64 az alapszakaszban + 19 a rájátszásban = 83, szemben a Standard 75 – 49+26 – és az Anderlecht 76 – 65+11 – pontjával), másrészt a legtöbb fordulón keresztül vezette a ligát (27). Hogy ez mégis csak egy „bónusszal" (alapszakaszbeli plusz fél pont) jelentett bajnoki címet, azért a lebonyolítást lehet okolni. Egyébként az idény végére fantasztikus formába lendülő Standard azt a csínyt követhette volna el egy genki győzelemmel, hogy a szezon során egy forduló után sem vezetett, mégis bajnoki címet szerez, mert a legjobbkor az élre áll...

A Genk és a Standard is a 2011–2012-es BL 3. selejtezőkörében indul, az Anderlechtnek és az FC Bruges-nek marad az Európa-liga, csakúgy, mint a kupadöntős Westerlónak. A Standard a bajnoki címet elbukta, de „kompenzációképp" elhódította a Belga Kupát.

Az élvonalban öt magyar légiós kapott szerepet, ketten kulcs-, hárman mellékszereplők voltak. Tőzsér Dániel a Genk egyik húzóembere volt, a különböző küzdelemsorozatokban 44 meccset játszott, 9 gólt szerzett, 11 gólpasszt adott – kitűnő teljesítmény. Egervári Sándor ennek ellenére nem hívta meg a válogatottba, így nem véletlen, hogy Tőzsér megkérdezte: ha most sem, akkor mikor kap meghívót?

Juhász Roland kimerítő szezonon van túl, az Anderlechtből gyakorlatilag csak akkor maradt ki, ha el volt tiltva – klubjában 48 mérkőzést játszott, védő létére 8 gólt és 2 gólpasszt jegyzett. Tisza Tibor kölcsönben szerepelt a Sint-Truidenben, már amikor szerepelt, nyolc bajnokin sem gól, sem gólpassz nem fűződött a nevéhez. A Norvégiából a Lierse-hez kerülő Kovács Péter rendszeres játéklehetőséghez jutott, de nem tartozott a kulcsszereplők közé, 26 mérkőzésen 5 gólt ért el, és 2 gólpasszt adott. Mérkőzései közül csak hatot játszott végig.

Köteles László Tőzsér mellett szintén belga bajnoknak mondhatja magát, de a nyáron addig ment a kötélhúzás szerződésével kapcsolatban, amíg kikerült a csapatból, és vissza sem tudta verekedni magát, mindössze kétszer védett a Genkben a 2010–2011-es szezonban.

A belga élvonaltól búcsúzott az évad során két magyar edzőt (László Csaba és megbízottként Balog Tibor is irányított) foglalkoztató Charleroi, miután elbukta a papíron ötmeccses (!) rájátszást az Eupennel szemben. A vallon csapat 26 szezon után esett ki az élvonalból, ilyen hosszú ideig a „zebrákon" kívül csak az Anderlecht, az FC Bruges és a Standard volt az első liga tagja.

A Charleroi-t kiejtő Eupen „jutalmul" még egy rájátszást játszhatott három másodosztályú csapat ellen, de itt pofozógép lett, így kiesett, feljutó a Mons és a másodosztályú bajnok Leuven (Leuven városnak 61 év után lett ismét élvonalbeli csapata).

A gólkirály Ivan Perisic (FC Bruges) lett 22 góllal, a Borussia Dortmund által hétfőn szerződtetett horvát csatár Jelle Vossent (Genk, 20) és Paulo Henriquét (Westerlo, 18) előzte meg. Az idény legjobbjának szintén Perisicet választották, a legjobb kapus a Kötelest kispadra szorító Thibaul Courtois lett, az év edzője pedig a Genk mestere, Frank Vercauteren.

LUXEMBURG

Nagy fölénnyel szerezte meg története nyolcadik bajnoki címét az F91 Dudelange, amely egy év kihagyás után nyert ismét aranyat. A Dudelange 2000-ben lett először bajnok, azóta az ország legtehetősebb csapataként egyértelmű dominanciát épített fel. Az El-selejtező első körében az ezüstérmes Fola Esch (nem tévesztendő össze ismertebb városi riválisával, a Jeunesse Esch-sel), a bronzérmes Käerjeng és a negyedik Differdange indulhat. A kupadöntőt a Dudelange és a Differdange vívta, 1–0-ra az utóbbi nyert, így nem lett duplázás.

PORTUGÁLIA

Európa egyik legnagyobb diadalmenete az FC Portóé volt: a Szuper Sárkányok elképesztő fölénnyel, veretlenül nyerték meg a bajnoki címet (ráadásul az ősi rivális Benfica otthonában), legázolták a Vitória Guimaraest a kupadöntőben, megverték a Bragát az Európa-liga fináléjában, a teljesen súlytalan portugál Ligakupát már „átengedhették" a Benficának.

A Porto szédítő, 27–3–0-s mérleggel menetelt az aranyéremig, gólkülönbsége „szerény" 73–16. Az ifjú André Villas-Boas a kontinens egyik legnagyobb edzőtehetsége, biztosan topcsapat fogja elhívni Portóból – a 2010–2011-es sikersorozatra mindig büszkén nézhet vissza.

A Porto az első fordulót kivéve végig vezette a bajnokságot, a kék-fehérek ellen csupán a Pacos Ferreira, a Sporting és a Vitória Guimaraes tudott egy-egy pontot fogni. Senkinek sem lehet meglepetés, hogy a góllövőlista első és második helyezettjét is a Porto adta, Hulk (23 gól), illetve Radamel Falcao (16, holtversenyben a Rio Avéban játszó Joao Tomásszal) személyében. A Portónál jobb mérleggel csak az 1972–1973-as Benfica nyert portugál bajnokságot, a lisszaboniak 28–2–0-s mutatóval zártak akkor, és több mint 100 gólt szereztek.

„Rendkívül nehéz feladatot teljesítettünk, olyan kiemelkedő eredményt értünk el, amelyre mindig emlékezni fogunk. Nagyon büszkén tekinthetünk vissza a szezonra" – jegyezte meg a bajnoki cím margójára Villas-Boas, és nem lehet vitatkozni vele.

A Porto természetesen főtáblás a BL-ben, az ezüstérmes Benfica a selejtező 3. köréből rajtol. Az Európa-ligában vitézkedhet – erre van esély, látva a 2010–2011-es pazar portugál szereplést – a bronzérmes Sporting CP, a negyedik Braga, az ötödik (és kupadöntős) Vitória Guimaraes, valamint a hatodik Nacional. Elbúcsúzott az élvonaltól a Portimonense és a Naval, feljutott (először 1990 óta) a Feirense és a Gil Vicente.

DÁNIA

A dán bajnoki idény éppoly egyhangú volt, mint a portugál, az FC Köbenhavn Stale Solbakken edző vezetésével eltiporta a riválisokat. Az FCK kilencedszer lett bajnok, elsőségét hét fordulóval a vége előtt biztosította be. Ez a koppenhágai fehér-kékek sorozatban harmadik bajnoki címe.

A Köbenhavn igen kevés pontot veszített, hat döntetlen mellett kétszer kapott csak ki, a Midtjyllandtól és az OB-tól. Védelme (egyetlen klubként 30 kapott gól alatt) és támadósora (egyetlen klubként 55 gól felett, de magasan, hisz 75 gólt termelt) is messze a legjobb volt, és a gólkirályt is az FCK adta, a szenegáli Dame N'Doye (25 találat) személyében. N'Doye fölényére jellemző, hogy a második, szintén FCK-játékos César Santin 16 gólt szerzett, a harmadik (az OB-ban játszó) Peter Utaka 13-at.

A Nordsjaelland tavalyi sikere után megvédte címét a Dán Kupában, miután 3–2-re győzött a Midtjylland elleni fináléban, egy 92. percben szerzett gólnak köszönhetően.

A Köbenhavn és a 23 ponttal lemaradva ezüstérmes OB a BL-selejtezőben indul, a Bröndby és a Midtjylland, valamint a kupagyőztes Nordsjaelland az Európa-ligában.

Kiesett a Randers és az Esbjerg, helyükre a patinás, kupagyőzelmeivel rekorder Aarhus GF és a HB Köge került. Utóbbinak irányítója (és tízes számú játékosa) egy alacsony termetű, Milánóban született fiatalember, bizonyos Mads Thunö Laudrup – a legendás Michael Laudrup fia.

SVÁJC

Papírformaszerű bajnoki végeredmény született, bár az utolsó fordulóig nyílt volt a bajnoki cím kérdése. Az FC Basel és az FC Zürich végig nagy csatát folytatott, a bázeliek a 33. fordulóban kulcsfontosságú mérkőzésen ikszeltek (2–2) riválisukkal, majd hátralevő három találkozójukon szereztek hét pontot, ami elégnek bizonyult.

A Basel közvetlenül a BL főtáblájára jutott, az egy ponttal lemaradt Zürich a BL-selejtezőbe. A bronzérem a Young Boysé, amely nagy csatában előzte meg a Vanczák Vilmost foglalkoztató Siont (a két csapat egyébként jócskán lemaradt az aranyért viaskodó duó mögött). Vanczák 38 mérkőzést játszott csapatában, jobbhátvédként és középhátvédként, és kifejezetten gólerősnek bizonyult (7 gól, Vanczák és Juhász légiós magyar csatárok sorát pipálta le a szezonban...).

A szezon negatív szenzációját kis híján a rekordbajnok Grasshoppers szolgáltatta, amely adósságban úszott, és közben lesüllyedt a kieső helyekre. A 'hoppers végül összeszedte magát a tavasszal, és a 7. helyen zárt, tisztes távolban a kieső pozícióktól. Elbúcsúzott az élvonaltól a St. Gallen, feljutott a Challenge League bajnokaként a Lausanne, a Bellinzona a Servette-tel vívott osztályozót, sikertelenül, így búcsúzott.

A kupadöntőben a Neuchatel Xamax és a Sion csapott össze a bázeli St. Jakob-Parkban, a kupagyőzelmet a Sion ünnepelhette, miután hat perc alatt Sio és Vanczák góljával végzetes sokkot okozott ellenfelénél. A Sion 12. alkalommal hódította el a Svájci Kupát.

A gólkirályi címet egy rutinos harcos hódította el, Alexander Frei 26 gólt vágott, ez kis híján kétszer annyi, mint a második Mauro Lustrinelli (14) „termése".

ÉSZAK-ÍRORSZÁG

Észak-Írország egyeduralkodója a Linfield, szurkolói a Szeszfőzde (Distillery) legyőzése után kezdhettek heveny alkoholizálásba, amennyiben akartak.

A Linfield 1890–91, 1891–92, 1892–93, 1894–95, 1897–98, 1901–02, 1903–04, 1906–07, 1907–08, 1908–09, 1910–11, 1913–14, 1921–22, 1922–23, 1929–30, 1931–32, 1933–34, 1934–35, 1948–49, 1949–50, 1953–54, 1954–55, 1955–56, 1958–59, 1960–61, 1961–62, 1965–66, 1968–69, 1970–71, 1974–75, 1977–78, 1978–79, 1979–80, 1981–82, 1982–83, 1983–84, 1984–85, 1985–86, 1986–87, 1988–89, 1992–93, 1993–94, 1999–00, 2000–01, 2003–04, 2005–06, 2006–07, 2007–08 és 2009–2010 után ötvenedszer győzött – természetesen a kék-fehér csapat az északír rekordbajnok, az összes többi klub együttvéve 61 alkalommal diadalmaskodott.

Ezek után nem valószínű, hogy meglepetést okoz: a Linfield duplázott, és megnyerte a kupát is, hat éven belül ötödször hajtotta végre ezt a bravúrt.

A Linfield a BL-selejtező 2. körében indul, a kupadöntőt elvesztő és ezüstérmes Crusaders, a bronzérmes Glentoran és a negyedik Cliftonville számára marad az El. Kipottyant a Newry City, feljutott a Carrick Rangers. Gólkirály (sohasem találnák ki, a Linfieldből) Peter Thompson, 23 találattal.

WALES

Walesben a hosszú veretlenségi sorozattal rajtoló Bangor City lett a bajnok, amely 15 győzelemmel lőtt ki a startgépből, és bár a bajnokság második felére kipukkadt, az utolsó három fordulóban három sikerrel szerezte meg az aranyérmet. A Bangor Wales egyetlen walesi ligában játszó, teljesen profi klubját, a TNS-t előzte meg, amely a harmadik Neath-szel együtt az El-ben indulhat. Szintén Európa-liga-induló a Llanelli, amely a kupadöntőben bravúrgyőzelmet aratott a Bangor ellen. A Llanelli – amely 104 éves története során először lett kupagyőztes – a 2011–2012-es Európa-liga második selejtezőkörében kapcsolódik be a küzdelmekbe. A gólkirályi cím megosztva Jamie Reedé (Bangor) és Rhys Griffithsé (Llanelli, mindkettő 17 gól) lett.

SKÓCIA

Zárjuk Skóciával, ahol minden a szokásos mederben zajlott: a Rangers és a Celtic folytatott csatát a bajnoki aranyéremért. A célba a Rangers ért be előbb, így 54. alkalommal lett bajnok, ezzel megfosztva a Linfieldet a „cikkben szereplő legtöbbszörös bajnokcsapat” címtől.

Az 54. cím volt egyben Walter Smith menedzser vezetésével az utolsó is, a rutinos öreg róka visszavonul, miután a Rangersnél töltött legutóbbi időszakában négy szezon alatt három bajnoki aranyat, két kupát ás három ligakupát nyert a kékekkel. Smith utódja Ally McCoist, a Rangers legendás gólzsákja lesz.

„Mindig is sajnálni fogom, sokat hezitáltam, de végül úgy döntöttem, ez a döntés a legjobb a Rangers szempontjából és a sajátoméból is” – mondta a távozó Smith.

A bajnoki cím sorsa csak az utolsó játéknapon dőlt el, a Rangers helyzeti előnyét bajnoki elsőségre váltotta a Kilmarnock 5–1-es idegenbeli kiütésével. A Celtic – amely a szezon során megdöntötte a skót Premier League rekordját kapott gól nélkül hozott meccsek számában (23) – lemaradt, és csak önmagát (illetve főleg az Inverness CT elleni csúf 2–3-at) okolhatja ezért.

A Celtic a kupával vigasztalódott (3–0-ra megverte a Motherwellt), és az El rájátszásban kapcsolódik be a küzdelmekbe. Európa-liga-induló a bronzérmes Hearts és a Dundee United is.

Az év játékosa a sajtónál és a játékostársaknál is a celtices hondurasi Emilio Izaguirre lett, az év fiatal tehetsége a Dundee gólerős csatára, David Goodwillie. A gólkirály Kenny Miller, a Rangers válogatott csatára lett 21 góllal – úgy is, hogy a télen Törökországba igazolt (meglehetett volna a 40 is, ha marad)! Kiesett a Hamilton, feljutott a Dunfermline.

SOROZATUNK ELSŐ RÉSZE: Európai futballkörkép I.: Szkander bég mindenkit lenyomott