Ventola, Belletti, Rushfeldt, Melchiot, Bordon és Ady: a 2011-es veszteséglista, III. rész/2.

EGYÉB-EURÓPA
EGYÉB-EURÓPA

A Balkánon, a történelmileg eme mélységesen hátrányos vén kontinens-régióban búcsúzott el a gyepen utoljára a nagyérdeműtől egy egykori horvát védőtehetség, Mario Ivankovic (36, Szuvon; Zrinjski Mostar), a 45-szörös bosnyák válogatott balbekk, a Modenához anno hárommillió euróért kerülő Vedin Muszics (38, Istanbulspor, Padova, Torino; Celik Zenica) és a 36-szoros bolgár válogatott emberfogó Georgi Markov (39, Lokomotív Szófia). Horvátországban a 28-szoros válogatott védő, az egy vébén és egy Eb-n is látott Mario Tokic (36, Austria Wien, Rapid Wien; NK Zagreb), Macedóniában a 33-szoros válogatott középső védő, Alekszandar Vaszoszki (32, Eintracht Frankfurt; FK Vardar) volt a legnevesebb elköszönő.

Csehország nagy visszavonulói a hétszeres válogatott kapus Martin Vaniak (40, Slavia Praga), a tízszeres balszélső Pavel Verbir (38, Teplice), a háromszoros hátvéd, Miroslav Holenak (35, Sparta Praga; Slovan Liberec) és az egy idényt 2002-ben az Újpestnél is lehúzó, 17-szeres Radek Sloncík (38, Sparta Praga; Karviná), aki már az 1997-es Konföderációs Kupán is megfordult.

Lengyelországban a marcona emberfogót, akire például a 2006-os vébéről vagy a 2008-as Eb-ről is rárévedhetünk, Mariusz Jopot (33, Wisla Kraków, FK Moszkva; Górnik Zabrze), a szívproblémáit miatt feladó hatalmas tehetség balhátvédet, Krzysztof Strugareket (23, Warta Posen) és az egy betegségből kifolyólag retirált, felnőtt válogatott jobb oldali középpályást, Konrad Golost (27, Wisla Kraków) búcsúztatták kedves szurkolók.

Szlovéniában nem profi többé a 64-szeres válogatott, 2002-es vb- és 2000-es Eb-szereplő védő, Amir Karic (37, Gamba Oszaka, FK Moszkva; Luka Koper) és a nála is ismertebb támadó középpályás, a szintén a Lukából visszavonuló, Miran Pavlin (39). Ő 63-szoros válogatott, az előbb említett két tornán részt vett, és anno a Portóban is légióskodott – 2010-ben még a hazai bajnokság aranylabdása volt!

Romániában a néhányszoros válogatott, sokszoros bajnok középpályás, Eugen Trica (35, Steaua, Maccabi Tel Aviv, CSZKA Szófia, CFR Cluj; Concordia Chiajna), a 2001-ben az UEFA szerint az év csapatába is beférő lelkes jobb oldali mindenes, 73-szoros válogatott Cosmin Contra (36, Alavés, Milan, Atlético Madrid, Getafe; Politehnica), az 53-szoros nemzeti csapatbeli tagsággal bíró szélső, Florentin Petre (35, Dinamo Bucuresti, CSZKA Szófia; Branesti) és a Ferencvárosban is vitézkedő középpályás, Bogdan Andone (35, Farul Constanta) módosított pályát.

Észtországban, a Levadia Tallinnban búcsúzott el a brazil támadó, Felipe Nunes (29), aki ma már egy Porto Alegre-i bár boldog tulajdonosa. Mivel fia, Pavel már szintén profi lett, idejét érezte a nyugdíjba vonulásnak a védő Sergei Domov (37, Tallinn Legion), tózse a Két pasi – meg egy kicsi legkisebb szereplőjét kinézetre vígan eljátszó Aleksandr Ivarinen (34, Kivioli TA). A feröeri legenda, több mint félszázszoros válogatott középpályás, Óli Hansen (40, Vejle, Oldham; B68 Toftir), a 13-szoros finn válogatott kapuvédő, Jani Viander (35, Bolton; Oulu), a rokonaink legjobbjai között 42 alkalommal fellépő kétlábas középpályás, Janne Saarinen (33, 1860 München, IFK Göteborg, FC Koppenhága; HJK Helsinki) szintén helyet követelt sorozatunkban. Csak Jari Litmanen szerepelt többször a finn nemzeti csapatban a támadó Jonatan Johanssonnál (35, Rangers; Turun), míg a tizedik helyen áll ezen a ranglistán a 75-ig jutó védő, Toni Kuivasto (35, Djurgardens; Haka).

Grúziában akasztotta fel, szerencsére csak cipőjét a grúz legenda, a híresen nehéz természetű csatár, Georgi Demetradze (34, Feyenoord, Lokomotiv Moszkva, Real Sociedad, Dinamo Kijev; Szpartaki Csinvali), Göröghonban a brazil válogatott hátvéd, 1996-os olimpiai bronzos Ronaldo Guiaro (37, Benfica, Besiktas, Santos; Arisz), a német U21-es válogatott kapus, Markus Pröll (31, 1.FC Köln, Eintracht Frankfurt; Panioniosz), az egykori gall védőgéniusz, Grégory Vignal (29, Liverpool, Lens, Rangers, Espanyol, Kaiserslautern, Portsmouth; Atromitosz), az ötszörös spanyol válogatott jobbhátvéd, Juan Velasco (34, Sevilla, Celta Vigo, Real Madrid, Atlético Madrid; Lárisza) és a sokszoros török válogatott balszélső, Tümer Metin (37, Fenerbahce, Besiktas; Kerkira). A görögök közül odahaza vonulhatott ki a sportág gyakorlati részéből a jobbszélső Vassziliosz Lakisz (35, AEK Athén, Crystal Palace; Kavala), a kapus Dimitriosz Elefteropulosz (35, Olympiakosz, Milan, Roma; Panioniosz) és a 70-szeres válogatott Nikolaosz Dabizasz (37, Olympiakosz, Newcastle United; Lárisza). A négyszeres portugál válogatott Marco Ferreira (33, Porto, Benfica, Atlético Madrid; Etnikosz) sem húzza már meg a jobbszélt.

Izraelben a 94-szeres válogatott védő, Arik Benado (37, Maccabi Haifa) nem éri már el a századosi rangot, de így is rekorder hazájában.

A kies Oroszországban az anno Újpesten is megfordult támadó, Roman Orescsuk (35, CSZKA Moszkva; Csernomorec Novorosszijszk), a 26-szoros válogatott védő, 2002-es vébélátott Dmitrij Szennyikov (34, CSZKA Moszkva, Rubin Kazany; Lokomotiv Moszkva) és a 17 szbornaja-szereplésig jutó miniék, egyszeres orosz gólkirály Alekszandr Panov (35, Zenit, St.-Étienne, Dinamo Moszkva; Torpedo Moszkva) hagyott fel a futball-profizmussal.

Fehéroroszországban a hússzoros válogatott, 2004-es Eb-résztvevő orosz jobbhátvéd, Vagyim Jevszejev – tényleg, emlékszik rá valaki? – fejezte be 35 évesen a Torpedo-BelAZ-ban, korábban a Szpartak és a Torpedo Moszkvát is megjárva.

Ukrajnában elbúcsúzott, nem egészen önként a 67-szeres válogatott balbekk, Andrij Neszmacsnij (32, Dinamo Kijev), a 49-szeres válogatott középső bekk, Andrij Ruszol (28, Dnyipro Dnyipropetrovszk), és a stabil védő, a 63-szoros válogatott Vlagyiszlav Vascsuk sem talál már sok szeget (36, Dinamo Kijev, Szpartak Moszkva; Volin). Mindhárman megfordultak a 2006-os világbajnokságon anno. „Csak” a válogatottig jutott a középpályás, Szergij Tkacsenko (31, Sahtar Doneck; FK Odessza), az EURO2004-ig orosz poszttársa, a 31-szeres válogatott jobbszélső, egykori orosz gólkirály Rolan Guszev (33, Dinamo Moszkva; Arszenal Kijev). Egy nagy tornán sem vett részt, talán efölötti bánatában is hízott el ilyen csúnyán Olekszandr Rikun (32, Dnyipro Dnyipropetrovszk).

A 2010-es vébén is kerettag volt a kameruni kapus, Souleymanou Hamidou (37, Kayserispor), a 2002-esen és négy ANK-n a 83-szoros szenegáli válogatott kolléga, Tony Sylva (35, Monaco, Lille; Trabzonspor), akik mellett a 49-szeres horvát válogatott védő, Stjepan Tomas (34, Fenerbahce, Galatasaray, Rubin Kazany; Bucaspor) is Törökországból retirált. Utóbbi a változatosság kedvéért két világbajnokságon szerepelt. Utaltak már erre jelek, visszavonult Kenan Yelek (35, Samsunspor), és végül a kameruni válogatottsági csúcstartó Rigobert Song (35) sem talált magának új kenyéradót, így hivatalosan is jogosult arra, hogy beemeljük cikkünkbe.

AMERIKA

Argentínában vonult vissza 35 évesen a jobbhátvéd Lautaro Trullet (Quilmes, Newell’s; Atlético de Rafaela), kollégája, a kétszeres Libertadores-győztes José Calvo (Boca Juniors) alig 29 esztendősen, míg picivel nála is fiatalabban az éppen vele szemben játszó Adrián Peralta (Mallorca, Huracán; Lanús), Emiliano Ramón Díaz (San Lorenzo, Oxford United, River Plate; All Boys) páros. A középső védő, Juan Azconzábal (37, Tucumán, Las Palmas, Créteil, Independiente Medellín, Emelec, Sporting Lima, Estudiantes Tecos; Defensa y Justicia) megjárt pár országot aktív korában, akár csak a karrierjét Brazíliában befejező honfitárs támadó, Darío Gigena (33, Rayo Vallecano, Once Caldas, CD Everton, Universitario; Ponte Preta). Rogério Ceni tartalékjának, Boscónak (Cruzeiro; Sao Paulo) 37 évesen törte fel végleg a fenekét a kispad, ennyi idősen unta meg az ellengyepálást a vízhordó Bilú (Figueirense) is.

Nem folytatja a hétszeres válogatott csatár, Leandro Amaral (33, Fiorentina, Sao Paulo, Corinthians, Vasco da Gama; Flamengo), a selecaóban kétszer is eredményes poszttárs, a japán és brazil gólkirály Washington (36, Gremio, Fenerbahce, Tokió Verdy, Sao Paulo; Fluminense), az itt három gólt vágó Euller (40, Sao Paulo, Palmeiras, Kasima Antlers, Vasco da Gama; América), és a címeres mezben egy hálórezgetést jegyző, 1999-es Copa-győztes Christian (36, Internacional, PSG, Bordeaux, Galatasaray, Sao Paulo, Botafogo, Corinthians, Pachuca; Sao Caetano) sem.

A már utolsó klubjában, a Boában segédedzősködő ex-szűrő Sidney (34, Sporting Braga, Fluminense, Sao Paulo), a 36 évesen retiráló védő, Marcelo Batatais (Botafogo; Sao Caetano) és egy régi ismerősünk, a 22-szeres válogatott bal oldali mindenes, 2002-es világbajnok Júnior (38, Palmeiras, Parma, Sao Paulo; Goiás) sem fut többé pénzért. Teljesült a 35 éves középhátvéd, Régis régi álma is, és a Fluminense, a Defensor, a Viborg, a Szaturn és a Sao Paulo után végre visszavonulhatott (bár aligha a Vila Novát álmodta meg ennek helyszíneként).

Chilében fejezte be kacifántos kacskaringóit a korrekt balbekk, az argentin Rodolfo Arruabarrena (36, AEK Athén, Villarreal, Boca Juniors; Universidad Católica), aki részt vett 1995-ben a Konföderációs Kupa elődjén, valamint a kétszeres gólkirály Patricio Galaz (35, Atlante; Cobreloa). A 36 éves Leonardo Mas is más kenyérkereset után nézhet, lévén a gauchó karmester is befejezte (az Iquiquében), valaha az Estudiantesben, az Argentinos Juniorsban és a Lanúsban is megfordulván. Négy Copán és az 1998-as világbajnokságon is megfordult a chilei labdarúgás egyik legmarkánsabb középpályása, Clarence Acuna (36, Rosario, Newcastle United, Universidad Chile; Deportes La Serena), akiért a „szarkák” 2001-ben 1.5 millió mai eurót perkáltak.

Mexikóban befejezte labdarúgó karrierjét 38 éves korában a nyolcvanszoros válogatott támadó, Francisco Palencia, aki az 1998-as vébén Cuauhtémoc Blancóval és Luis Hernándezzel alkotott csatártriót, míg a 2002-es vb-n egyszer Blancót, egyszer pedig Jared Borgettit váltotta. Odahaza az UNAM Pumast, a CD Chivast, a Deportivo Guadalajarát és a Cruz Azult szolgálta. Egyszer kipróbálta magát Európában is, de az Espanyolban csalódást okozott. Palencia a Pumas együtteséből vonult vissza, a mexikói bajnokság záró szakaszának (Clausura) friss győzteseként. Szintén Mexikóban lépett utoljára profiként pályára az 50-szeres kolumbiai válogatott 1-es, Miguel Calero (40, Atlético Nacional; Pachuca), a nemzeti csapatában 70-szer bevetett, háromszoros vb-résztvevő mexikói középpályás, Jesús Arellano (38, Monterrey), az argentin védő, Pablo Quattrocchi (34, Wolfsburg, San Lorenzo; Necaxa); Peruban pedig az orosz Alanyiát is megjárt védő, Rivelino Carassa (36, SB Callao).

Uruguayban a profilikus ék, Diego Alonso (36, Valencia, Atlético Madrid, UNAM; Penarol), a szintén nagy tehetségként indult kolléga, Fernando Correa (38, Atlético Madrid; River Plate Montevideo), a rettentő balhátvéd, egyszeres argentin válogatott Federico Domínguez (35, Vélez, Espanyol, Independiente; Montevideo Wanderers); az Egyesült Államokban a francia válogatott középpályás mindenes, Ousmane Dabo (34, Inter, Parma, Monaco, Lazio, Manchester City; New England Revolution), a 92-szeres jamaikai válogatott támadó középpályás, 1998-as vb-kerettag Andy Williams (34, Real Salt Lake City), a 44-szeres amerikai nemzeti gárdatag védő, Gregg Berhalter (38, Energie Cottbus, 1860 München; Los Angeles Galaxy), a mindig a nagy tornák előtt lesérülő, minden klubjában gólerős svájci támadó, 2010-es vb-résztvevő Blaise Nkufo (35, Grasshopper, Mainz, Hannover, Twente; Seattle Sounders), a szovjetnek születő, ukrán válogatott, de az imperializmus fészkében betörő védekező-specialista, Dmitro „Dema” Kovalenko (33, Chicago Fire, St. Pauli; Los Angeles Galaxy), a 96-szoros válogatott és háromszoros vb-fűre lépő csatár, Brian McBride (38, Wolfsburg, Everton, Fulham; Chicago Fire), minden idők egyik legkegyetlenebb védője, a bolíviai mészáros, az egy vébén és hat Copán látott Juan Manuel Pena (37, Villarreal, Celta; DC United), a kilencvenes évek görög középpályás-üstököse, Nikolaosz Kunenakisz (32, Anderlecht; Sporting Kansas City) akasztotta szögre stoplisát.

A kontinens egyik legismertebb búcsúzója Mariano Pernía (34, San Lorenzo, Independiente, Getafe, Atlético Madrid; Tigre), az argentinból lett spanyol válogatott bal oldali védő, 2006-os vb-résztvevő; a brazil válogatott támadó, Fernandao (33, Marseille; Sao Paulo), aki odahaza igen sikeres volt, de Európában megbukott; az anno a Roma és a Real Madrid által is megkívánt támadó középpályás, Robson Ponté (34, Leverkusen, Wolfsburg; Gremio Barueri) és a 23-szoros selecao-tag, 2002-es világbajnok jobbhátvéd, Juliano Haus Belletti (35, Cruzeiro, Sao Paulo, Villarreal, Barcelona, Chelsea; Fluminense), a 2006-os BL-döntő egyik barcelonai hőse. A védő a modern időknek megfelelően Twitteren közölte, hogy Achilles-sérülése miatt nem folytatja labdarúgó-karrierjét.

AFRIKA

Dél-Afrikában nem játszik már többé, és profiként máshol sem igen a 41-szeres válogatott bal oldali védő, 2002-es vb-résztvevő Bradley Carnell (34, VfB Stuttgart, Mönchengladbach; Supersport United), a 24-szeres Bafana-tag kapus, 1998-as vb-résztvevő Brian Baloyi (37, Mamelodi Sundowns), közel kétméteres kollégája, a két vébén látott Hans Vonk (41, Ajax; Ajax Cape Town) és a hússzoros német U20-as válogatott bekk, Thomas Cichon (34, 1. FC Köln; Moroka Swallows).

ÁZSIA, ÓCEÁNIA

Kipróbált egynehány pontvadászatot a kétszeres olimpiai résztvevő ausztrál Hayden Foxe (33, Bielefeld, Sanfrecce Hirosima, Mechelen, Leeds; Sydney FC), a kétszeres holland válogatott jobbszélső, Andwélé Slory (28, Levszki Szófia, West Bromwich, Feyenoord; Adelaide United), az 51-szeres ausztrál válogatott, 2006-os vb-résztvevő Josip Skoko (35, Wigan, Hajduk Split, Genclerbirligi, Genk; Melbourne Heart) és az „auszi” csatárlegenda, John Aloisi (35, Standard Liege, Cremonese, Portsmouth, Osasuna; Melbourne Heart), háromszoros Konföderációs Kupa-résztvevő, egyszeres kis híján válogatottbeli gólrekorder. 2001-ben az Osasuna 1.8 millió eurót fizetett érte, és nem bánták meg a spanyolok.

Új-Zélandon, a Waitakere Unitedben hagyta abba a szűrő Neil Emblen (40), akiért több mint négymillió eurót adtak angol klubok, például a Wolverhampton; az Auckland Cityben a 45-szörös dél-koreai válogatott középpályás, Li Ki Hjung (36).

Ázsiában, a kínai Henan Constructionban rúgott utoljára gólt a szerb ék, 2006-os vb-résztvevő Goran Gavrancsics (33, Partizan Beograd, Dinamo Kijev), a Csangcsun Jatajban a 71-szeres haiti válogatott, abban 11 gólt jegyző védő, Samuel Caballero (Chicago Fire, Udinese Calcio). Ugyancsak a vörös birodalomban fejezte be Tie Li (33, Everton, Sheffield United; Liaoning Hongyun), aki egyrészt közel százszoros kínai válogatott és vb-résztvevő, másrészt unikumként kipróbálhatta magát a bűnös nyugaton és nem vallott ott szégyent.

A messzi-messzi, magyar állampapírokból ennek ellenére sem kérő Ázsiában akasztotta fel valamilyen fali harci maszkra, őseinek áldozva búcsúcipőjét a 40-szeres válogatott, az ezeken a találkozókon tíz gólt vágó dél-koreai csatár, a 2006-os vébén is megcsodált Cso Dzse Dzsin (29, Gamba Oszaka), nemzeti csapatában 64-szer szerepet kapó középpályás, Csoj Szung Jong
(35, Linz, Szuvon; Teszpa Kuszacu) és az elképesztő frizurában rongyoló ék, a japán Hirasze Tomojuki (33, Kasima Antlers; Vegalta Szendai).

Közel 80-szor lépett fel a marokkói válogatottban az 1973-as születésű középpályás, Jusszef Csippo (38, al-Vakra), és inkább a Portóból emlékszünk rá, mint az 1992-es olimpiáról vagy az 1998-as vb-ről.

Amikor keresetünk egy tetemes részét eltankoljuk, jusson majd eszünkbe, hogy miért éppen ott vonult vissza, ahol a 22-szeres holland válogatott jobbhátvéd, a 2008-as Eb-n is látott Mario Melchiot (34, Ajax, Chelsea, Wigan; Umm Szalal) és a hatszoros brazil válogatott középső védő, Marcelo Bordon (35, Sao Paulo, Schalke, VfB Stuttgart; al-Rajjan), aki háromszor is bekerült a Bundesligában az év csapatába.

Aki idáig bírta türelemmel az adathalmot, egy igazi fájintos csemegét kap: tessenek megkapaszkodni, de tudományunk mai állása szerint visszavonult az utolsó aktív szovjet válogatott futballista, lévén 2011 legelején szögre akasztotta az 1954-ben született középpályás, Jurij Pudisev. Az 56 éves matuzsálem a régi és egyáltalán nem szép időkben a Dinamo Moszkvát is erősítette, de már a Dinamo Bresztből vonult vissza, abból a klubból, ahol korábban 1976 és 1984 között is játszott. 1982-ben szovjet bajnok, két évvel később pályára léphetett a szovjet válogatottban. Kétszer már szögre akasztotta és felcsapott edzőnek, most a Minszknél segédtréner, de több ideje marad kedvenc témájának, a borfogyasztásnak- és forgalmazásnak. Aki nem élt a szocializmusban, nem is értheti a következőket: amikor a Lazio ellen játszottak a nyolcvanas években, vett egy római boltban 16 szép színes üvegű bort, amiről csak később derült ki, hogy borecet (csak a fiatalok kedvéért: gyerekkorunkban el sem tudtuk képzelni, mit jelent például a Mars-felirat a Napoli mezén). Másik legendás esete az volt, amikor egy Michelangelo-képet festtetett üres szobája falára, de a rendőri szervek lezárták az egész lakás, mert a képen látható volt egy kereszt is. Hiába tiltakozott Pudisev, hogy ez egy Michelangelo-mű, nem ismerték a fent nevezett úriembert a szervek, így egy diákszállóra kellett költöznie a futballistának az eredeti állapot visszaállításáig.

Ha már itt járunk: a legfiatalabb visszavonuló a svéd U-válogatottak korábbi elismert támadója, Nicklas Nielsen (19, Landskrona), aki sérülései miatt máris elköszönt. Szintén sérülései miatt adta fel korán az osztrák középpályás-ígéret, Georg Gravogl (21, St. Pölten) és a chilei ék, Sebastián Barrientos (21, Universidad Católica).

AKIK LEAKASZTOTTÁK

Néhányan előre megfontolt módon egy újabb részébe bekerülnek majd sorozatunknak, lévén előjöttek nyugdíjukból. Ilyen a 2006-os vb-résztvevő brazil szűrő, Mineiro (36 éves jelenleg, korábbi leghíresebb klubja a Chelsea volt; amelyből visszavonult, a Schalke; amelyikbe visszatért, az pedig a TuS Koblenz), a Hamburgnál a kapusedzőséget megunó Claus Reitmaier (47, Kaiserslautern; Lilleström; Halstenbek-Rellingen), az angol U-válogatott ék Michael Bridges (33, Leeds United; Newcastle United Jets; Newcastle United Jets), a 2000-ben a Rennes által ötmillióért megvett brazil támadó, Lucas Sévérino (33, Corinthians; Paranaense; FC Tokió), a kétszeres válogatott brazil bekk, Luiz Alberto (34, Santos; Fluminense; Boavista SC), a 2002-es vb-aranyról kevéssel lemaradó támadó, Franca (35, Sao Paulo; Kasiva Reysol; Jokohama FC), a feröeri kapusikon, Jens Knudsen (44, NSÍ Runavík; NSÍ Runavík; NSÍ Runavík), a norvég „Flonado”, azaz nemzeti gólzsák, Tore André Flo (38, Chelsea; Milton Keynes; Sogndal), az egykori Eusébio-örökös angolai Mantorras (29, Benfica; Benfica; 1º de Agosto), a 25-szörös svéd válogatott védő, Michael Svensson (36, Southampton; Southampton; Halmstads), az abban a nemzeti csapatban 30-szor eredményes Marcus Allbäck (38, Aston Villa; Örgryte; Örgryte), az 1999-es Copa-ezüstös uru támadó, Gabriel Álvez (37, Olimpiakosz; Central Espanol; El Tanque), a szerb válogatott gólvadász, Veljko Paunovics (34, Atlético Madrid; Partizan; Philadelphia Union) és a műfaj rekordere, a magát e téren hat év után aktivizáló, szén-klatrát-keménységű uruguayi bekk, Washington Tais (39, Penarol; Betis; Danubio).