Miriuta: Egyre közelebb a cél, a Fradi kispadja

– Cottbusban nem tűnt biztosabbnak a jövője, mint a Ceahlaulnál?
– De… Négy idényen át játékosként, három évig edzőként szolgáltam a klubot, amelynek elnöke, Ulrich Lepsch nem csupán a főnököm volt, hanem a barátom is. A szerződésem a jövő nyárig a Cottbushoz kötött, ám amikor jeleztem a főnöknek, hogy kaptam egy ajánlatot Romániából, azt mondta, ha mehetnékem van, elenged. Mosolyogva fűzte hozzá, ha sikeres tréner lesz belőlem, visszamehetek.

– Azért is érdekes, hogy Romániába hívják, mert februárban ott vádolták meg fogadási csalással...
– Akik besározták a nevem, később bocsánatot kértek tőlem, és én ezzel lezártam az ügyet. Beperelhettem volna őket, de sok értelmét nem láttam. Hogy megkövettek, elégtételt jelentett számomra.

– Fia, Márkó a játékosa volt Cottbusban. Új állomáshelyére is követi?
– Ez egyikünknek sem lenne jó. Nem is szeretnék beleszólni a pályafutásába, augusztusban lesz húszéves, el tudja dönteni, mi jó neki. Meglehet, marad Németországban, ám az is lehet, hogy hazatér Magyarországra. Ott született, ott vannak a barátai, és szerintem még egy jó csapatot is találna magának. Nem az apa, hanem az edző beszél belőlem, amikor azt mondom, ügyes, de még sokat kell dolgoznia azért, hogy magasabb szinten is jegyezzék.

– Ha esztendők múlva a Fradi és a Steaua egyszerre keresné, melyiket kosarazná ki?
– Az utóbbit. Nagy álmom ugyanis, hogy az Üllői úton lehessek edző. Eddig nyolcszáz kilométerre voltam Budapesttől, mostantól hétszázra leszek. Ha úgy vesszük, egyre közelebb kerülök a célhoz.

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, HOGY „LACI” IGAZOLNA-E MAGYAR JÁTÉKOST A CEAHLAUL PIATRA NEAMTHOZ, ÉS HOGY MIT GONDOL VICTOR PITURCA ROMÁN SZÖVETSÉGI KAPITÁNYRÓL, KERESSE A VASÁRNAPI NEMZETI SPORTOT!