1971-ben egy amatőrcsapat, a Panathinaikosz egy világklasszis futballista vezetésével a kispadon a Bajnokok Ligája elődjének számító BEK döntőjébe jutott. Bár a görög csapat 2–0-ra elveszítette az Ajax elleni finálét, a játékosok szép emlékként őrzik azt az időszakot, amikor a magyar szakember vezette őket. A Panathinaikosz stadionjánál találkoztak a sikereket átélő játékosok Puskás Ferenc emléktáblájának felavatásán.
„Reményt adott nekünk – mondta róla a korábbi csatár, Antonisz Antoniadisz. – Tudjuk, hogy kiváló futballista volt, világsztárként tekintettünk rá, amikor idejött. Reméltük, hogy csapatot tud formálni belőlünk, de abban biztosak voltunk, hogy megtanít minket nyerni. Az öltözőben egy szót sem szólt a mérkőzések előtt, csak elvárta, hogy rendesen felkészüljünk. A BEK-döntő előtt azt mondta, hogy csak menjünk ki, játszunk, és élvezzük a játékot.”
„Azt hittem, csak tréfál velem, amikor az életvitelemről kérdezett, mert nagyon tehetségesnek tartott. Végül a BEK gólkirálya lettem úgy, hogy mellette még dolgoztam is. Az 1971-es sikerünket neki köszönhetjük, mert mentálisan megerősített minket, hitet adott nekünk. Azzal biztatott, hogy a pályán velünk szembekerülő játékosnak is csak két lába van, az ellenfelünknek pedig ugyanúgy tizenegy játékosa. Hitt bennünk, és mi is benne, nagyon szerettük őt, és sohasem felejtjük el.”