Taliscával indul a Benfica a Porto elleni versenyen

JÖTTEK, LÁTTAK, BEFUTOTTAK. MENTEK IS

Ha valaki szeretné játékos-megfigyelésre adni fejét, javasoljuk, tegyen tanulmányi kirándulást a három portugál nagycsapatnál. A tavaly a hazai trónra visszaülő SL BENFICA példának okáért 61 millió eurót kapott a Lazar Markovics, Jan Oblak, André Gomes, Alan Kardec négyesért, miközben 15-ért vette meg őket. Nem volt szívbajos a Jorge Jesus, Rui Costa edző, sportigazgató páros, a már 31 éves gólzsákot, Óscar Cardozót és a világbajnokságon is megforduló Ezequiel Garayt is eladták, hiszen ha nem is bomba-, de versenyképesnek vélt ajánlatot kaptak értük (bár utóbbi árának fele a Real Madridé lett, 10 százaléka pedig egy cégé, és ahhoz képest, hogy Münchenből és Manchesterből keresték, végül Szentpéterváron kötött ki). Több huszonéves fiatal távozott kölcsönbe, mint rendesen, az egykoron nagy reményekkel vett brazil éknek, Kardecnek sem volt maradása, a fiatal csillagok topligákba kerüléséről pedig korábban bőséggel írtunk, lásd sorozatunk előző részeit (és a transzfersorozat címkét).

AKIKÉRT JÖVŐRE ÁLLNAK SORBA

No, de vásárolt is Rui Costa, jó kedvvel, bőséggel, ám nemzetközi szinten igen olcsón, pár millió euróért. A legtöbbet például a brazil karmesterért, Taliscáért (Anderson Souza Conceicaóért) fizettek, négymilliót, akit az U20-as válogatottból szúrhattak ki Jesusék. Nem fognak meglepetésükben billentyűzetükbe dőlni a kedves olvasók, ha megtudják, hogy Talisca mellett több brazil is érkezett a klubhoz: támadómindenes (Victor Andrade), közép- (César Henrique) és jobbhátvéd (Luís Felipe), de ők olyannyira ismeretlenek Európában, hogy az U20-as válogatottig is csak előbbi jutott el.

Kockáztattak picit a Sir Alex Ferguson-csalódás Bebéért adott hárommillióval, aki egy felkészülési mérkőzésen nemrégiben bemutatta minden idők egyik legkacskább kapura lövését, ligán belülről érkezett a jó nevű brazil ék, Derley, az egykori U-válogatott és egykori portói szélső, Daniel Candeias; a szomszéd La Ligából pedig a rutinos bal oldali fregoliember, Eliseu. Természetesen egy-két érdekesebb transzfert is lebonyolítottak, lásd a svájci balbekket, Loris Benitót vagy a lengyel szűrőt, Pawel Dawidowiczot; a saját utánpótlást pedig az U-válogatottak szélsőhátvéd-erőssége, Joao Cancelo, illetve a svéd védelmi szakember, Victor Nilsson-Lindelöf neve fémjelzi.

Jöhetett volna még egy új kapus Mainzból, a német Loris Karius személyében, de a görög Oresztisz Karnezisszal és az Udinesével hamarabb megegyeztek. Emlékezzünk meg itt a jelenlegi cserekapusról, Paulo Lopesről, aki a frissen elnyert Szuperkupával szokása szerint felmászott ünnepelni a kapu tetejére, hogy ott igazán emlékezetes módon ezúttal eltörje a trófea tetejét, és majdnem levágja pár ujját.

JESUS NEM VÁR CSODÁT MAGÁTÓL

Ellenben a Juve aligha el nem viszi az évi hárommilliós bérrel csábított brazil védőlegendát, a már 33 éves csapatkapitányt, Luisaót, akármennyire is ragaszkodik hozzá elnöke, Nicolás Gaitánt a Liverpool, az Atlético Madrid, az MU és a Monaco is megvenné; az egykori csodagyerek Nélson Oliveirát a Feyenoord hívja, Enzo Pérez pedig állítólag hamarosan a Valencia játékosa lesz. Utóbbiért érkezhet sok-sok pénz mellett Éver Banega, aki remek fogás lenne, az exarsenalos Denílson Pereiráért öt-hatmilliót kellene fizetni a Sao Paulónak, a minden bizonnyal távozó csillagokat pedig a Partizan tehetségével, Andrija Zsivkoviccsal (aki a nyáron Magyarországon is megfordult) és az Anderlecht Alekszandar Mitrovicsával pótolnák, a csatársort Vincent Aboubakarral (Lorient), a középpályát pedig a Napoli svájci futóemberével, Blerim Dzemailival vagy a kubanyos Rabiu Mohammeddel acélosítanák tovább.

„Nincs olyan csapat a világon, amelyik elveszít nyolc játékost, és ez nem látszik meg rajta. Hiába vagyok Jesus, csodákat ne várjanak tőlem alig négy hét alatt" – morgott a gyenge szezon előtti eredmények miatt a csapat edzője.

ÚJRA BAJNOK LESZ A SPORTING? Á, DEHOGY!

Kész csoda, hogy a SPORTING CP megúszta a nyarat Elias, Eric Dier, Fabián Rinaudo és az exvidista Renato Neto eladásával, ám a klub híveinek bizony bele kell nyugodniuk, hogy Rui Patrício, William Carvalho, Adrien Silva, Iszlam Szlimani, André Martins vagy Marcos Rojo távozása csak idő (és felajánlott pénz) kérdése. Igyekeznek is előremenekülni, hiszen egycsapatnyi játékosra tettek szert, közel húszmillió euróért. A legnagyobb fogás a kolumbiai ék, Fredy Montero, aki értékéhez képest fillérekért érkezett az amerikai Sounders FC-től, és az elmúlt idényben a klubban kölcsönben 16 gólt szerzett. A fiatal karmester, a „saját termés" Joao Mário már a felnőttválogatott keretébe is bekerült, és pályára is lépett már az új fiúk közül a felnőttek között címeres mezben az egyiptomi védő, Rami Rabia, a japán csatár, Tanaka Junia és a bolgár középpályás, Szimeon Szlavcsev; miközben a középhátvéd, Mouhamadou-Naby Sarr a francia, az irányító, Ryan Gauld a skót, a Rojo-utód Jonathan Silva az argentin, a bekk, Paulo Oliveira a portugál U21-es válogatott erősségeként lett megfigyelői körökben közismert. Igazán egzotikus csapatot épített tehát a fiatal elnök, Bruno de Carvalho – valamelyik hazai kupában arany lehet a jutalma, no és pénzügyi tarolást várunk tőlük az augusztus végi kapkodós eladások miatt, Rojo (MU) és Szlimani (Leicester City) annyira menni fog, hogy a keretből is kitették őket fegyelmi okok miatt...

ÜGYESEN „MANGALÁZTAK"

Alaposan átalakult az FC PORTO is, de a kék-fehérekre szintén nem foghatjuk rá, hogy borzalmasan megerősödtek volna a nyáron. Az viszont szentigaz, hogy a vezetők és a megfigyelők szimata többször is csodásan befutott csillagokat és eurómilliókat fialt már a klubnak, és mint látjuk majd a „felhozatalt", ígéretes és bő keret futott össze Portóban. Várható volt, hogy nem tudja tartani tovább az egylet a védőüstököst, a három éve 6.5 millióért vett Eliaquim Mangalát, de makacsul és eredményesen tárgyalt a Manchester Cityvel (még akkor is, ha az 53.5 milliós vételárból csak 30.5 landolt a klubnál, a többi a játékjogban részvényes két cégnél között ki), miközben már távozása előtt is teljesen megújultak a hátsó sorok. Jött ugyanis egy spanyol kapus az Osasunától (Andrés Fernández) és egy portugál az Académiától (Ricardo Nunes); egy egykori Real-ígéret jobbhátvéd a Standard Liege-től (Daniel Opare), egy Rómában csalódást okozó balbekk (José Ángel), egy igazi Louis van Gaal-bébi a Feyenoordtól (Bruno Martins Indi) – majd Mangala eladása után villámgyorsan megszerezték a spanyol Iván Marcanót a Rubin Kazanytól.

Bővült tehát a választék, és nagy lesz a tolongás a középpályán is, amelynek tengelyéből távozott a kérlelhetetlen Fernando Reges, Steven Defour kettős mellett Josué, Marat Izmajlov és André Castro is. A védekező munkát a Realtól vásárlási opcióval kölcsönvett Casemiro végzi majd, míg a tartalékok közül profi szerződést kapott a nigériai Mikel Ndubusi Agu, ám erre a posztra érkezik még nagyobb név is a nyáron (talán a rotterdami Jordy Clasie vagy a málagai Sergi Darder?). A mexikói Héctor Herrera, a kolumbiai Juan Quintero és a brazil Carlos Eduardo személyében eddig is elismerésre méltó volt a választék szervezkedő emberből, most érkezett melléjük az Atléticótól kölcsönbe Óliver Torres, 6.5 millióért a Granadától az algériai Jaszin Brahimi és ligán belülről az egykori brazil U-válogatott Evandro (ő az elmúlt idényben 11 assziszttal zárta a pontvadászatot).

Juan Iturbe, Djalma és Licá is távozott a szélsők közül, de ezen a poszton egyáltalán nem gyengült a keret, hiszen a balra a Barcelonától Cristian Tello, a jobbra az Atléticótól Adrián López érkezett, utóbbi ráadásul középen is bevethető; és ide is kerítettek egy ismeretlen tehetséget a hazai pontvadászatból a Bissau-Guinea-i Sami személyében.

Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az új Falcao, Jackson Martínez hosszabbított, maradt a három remek brazil bekk, Alex Sandro, Danilo és Maicon, sőt, még az Intertől visszakapott Rolando is, bizony alaposan fel kell kötnie az alsót a Benficának.