Megfontolná a magyar felkérést a kapitány, akit Ibra is tisztel

 

 

Tommy Söderberg 1998-ban Lagerbäcket kérte fel a svéd válogatott másodedzőjének, két év múltán már közösen irányították a sárga-kékeket. Tapasztalata akkor már volt, nem is csekély, ugyanis korábban öt évig dirigálta a svéd U21-es válogatottat. 2004-től 2009-ig egyedüli szakvezetője volt Zlatan Ibrahimovicéknak.

– Legalább egy kicsit sajnált bennünket, amikor Zlatan Ibrahimovic másodszor is az utolsó pillanatokban taszította a pokol legmélyebb bugyraiba a magyar válogatottat, nemkülönben annak szurkolóit?
– Ha akkor az örömöm erősebb is volt, ma már mondhatom, száz százalékig együtt tudok önökkel érezni – szánakozott visszafogottan a svéd válogatott korábbi szövetségi kapitánya, az izlandiak szövetségi kapitánya, Lars Lagerbäck, aki Heimir Hallgrímssonnal együtt irányítja a nemzeti csapatot. – Az azért nem szokványos, hogy egy csapat kétszer is az utolsó pillanatok egyikében veri meg a másikat, ám mert ez a svéd válogatottal máskor is előfordult, nem írnám a győzelmeinket pusztán a szerencse számlájára.

– Amúgy hogyan tudta kezelni a fenegyerek Ibrát?
– Egyáltalán nem kellett ehhez mágia, azt persze nem árt észben tartani, hogy minden jó futballista erős egyéniség, többek közt azért, mert mindig, minden helyzetben nyerni akar, ami csak erős akarattal megy.

– Csak kellett hozzá egy speciális kulcs.
– Nem volt rá szükség, a titok, már ha van ilyen egyáltalán, nyitja inkább az, hogy kölcsönösen tiszteltük egymást. Henrik Larsson, Fredrik Ljungberg, Olof Mellberg ugyancsak erős személyiség, és velük sem akadt soha problémám. Az persze előny, ha az ember tudja, ki, milyen háttérrel rendelkezik, és még fontosabb az empatikus készség, hogy tudja, a játékosa éppen hogyan érez, milyen passzban van.

– Nem félt, hogy az izlandiakkal képtelen lesz a svédországi sikereket megismételni, és az majd ront a renoméján?
– Egyáltalán nem. Kicsit ugyan elgondolkodtam, mielőtt elfogadtam volna a felkérést, de csak azért, mert azon morfondíroztam: nem kellene-e inkább visszavonulnom az edzősködéstől?

– Az igaz, hogy az Európa-bajnokság után mindentől függetlenül megteszi?
– Nem, ilyen kategorikusan ezt sohasem jelentettem ki. Amúgy sem szeretem becsukni az ajtókat. Ám mert – mit tegyek – én is öregszem, azon el-elgondolkodom, hogy hamarosan be kellene fejezni.

– És ha a magyar válogatottól hívnák? Ennyivel igazán tartozna nekünk…
– Mondom, nem csukok be ajtókat. Ha azt érzem, hogy valamiért azt a munkát elvállalhatnám, akkor belevágok. Mindig jó volt Budapesten futballozni, és nemcsak az emlékezetes győzelmek miatt, hanem azért is, mert a magyar – a mostani esetleges gyengébb eredményi ellenére is – valódi futballkultúra, megvan benne a potenciál a fejlődésre.

– Keresték valaha Budapestről?
– Nem, hivatalosan sosem.

LAGERBÄCK BESZÉL MÉG IBRAHIMOVIC ÉS A SVÉD VÁLOGATOTT VISZONYÁRÓL, A TÁMADÓ KLASSZISÁBÓL LEVEZETI SAJÁT EDZŐI FILOZÓFIÁJÁT. MIÉRT HEZITÁLT, MIELŐTT ELVÁLLALTA VOLNA AZ IZLANDI FELKÉRÉST? MIT GONDOL AZ EB-RÉSZVÉTELRŐL, VAJON MEGJÖTT AZ IZLANDIAK ÉTVÁGYA? DE ELÁRULJA AZT IS, HOGYHA VISSZAREPÜLHETNE AZ IDŐBEN, HOGY MEGVÁLTOZTASSON EGY BIZONYOS MÉRKŐZÉST, MELYIKRE BÖKNE RÁ.