Döntőt játszott egy magyar csapat az online Bajnokok Ligájában

– Mit érdemes tudni Önről?
– Az ELTE bölcsészkarán végeztem magyar szakon, feleségemmel és két kisgyermekemmel élek. Mindig is író szerettem volna lenni, ez az álom két éve vált valóra: ekkor jelentek meg M. Kácsor Zoltán írói név alatt a „Garázs bagázs” című mesekönyvsorozat első részei. Ezen kívül a győri Rómer Flóris Múzeumban dolgozom mint muzeológus.

– Hogyan viszonyul a sporthoz, a labdarúgáshoz a valós életben?
– A sport szeretetét édesapám oltotta belém. Annak idején, mikor még velük laktam Dunaújvárosban, együtt jártunk meccsekre. Nagyon kedves gyermekkori emlékeim vannak az ottani sportéletről. Az általános iskola alatt fociztam a Dunaferr kölyökcsapatában, majd egy nagy huszárvágással igazolt sakkjátékos lettem. Lehet, hogy már akkor is inkább a küzdelmek taktikai része vonzott. Ugyanakkor a mozgással soha nem volt gondom, az egyetemi évek alatt például lefutottam a Budapest Maratont is.

 

– Február huszonhetedikén lesz tíz éve, hogy regisztrált a játékban. Hogyan találkozott a Hattrickkel? Mi fogta meg benne?
– A testvérem egyik barátja mutatta meg a játékot. Nem kellett hozzá néhány hét, és már benne voltam nyakig. A Hattrickben az a varázslatos, hogy hasonló ritmusban folynak a meccsek, mint a valóságban. Volt olyan például, amikor kupameccset játszott a csapatom szerda délelőtt, és miután egy izgalmas mérkőzésen továbbjutottunk, este már úgy ülhettem le egy-egy BL-meccset megnézni a televízió elé, hogy mi már megtettük a magunkét, most lássuk, ti mire vagytok képesek. Egyszóval az ember egy kicsit eljátszhat a gondolattal, milyen lenne, ha igazi focimenedzserként élné a hétköznapjait.

– A csapatát Hermésznek hívják, míg a felhasználóneve Hermesz. Honnan jött a névötlet? Foglalkoztatja az ókori görög mitológia?
– Amikor regisztráltam a játékba, éppen magyartanárként dolgoztam a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban, ezért is lehetett jobban a látókörömben a mitológia. Mindig is Hermész állt hozzám a legközelebb különcségével és ravaszságával, ezért választottam csapatnévnek.

– Négy szezonnal ezelőtt elhódította a Magyar Kupát, az előző idényben pedig duplázott: a kupasiker mellett az NB I-et is megnyerte. Milyen út vezetett odáig, hogy magyar és nemzetközi szinten egyaránt a legjobbak közé került?
– Az elején hagyományos módszerrel próbáltam egyre feljebb és feljebb kerülni, de végül úgy láttam, más kell ahhoz, hogy olyan sikereket érjek el, amilyenekre vágytam, azaz az NB I bajnoki címére és a kupagyőzelemre. Jó néhány szezonnal ezelőtt az NB I kapujában álltam már, aztán gondoltam egyet, és eladtam a teljes csapatot. Üzletelni kezdtem, amely ugyancsak a játék opcióihoz tartozik, majd egy teljesen új keretet építettem fel ifikből. A mai sikeres csapatom gerincét ők alkotják. Ebből látható, hogy ez a játék az egyes meccsekre való felkészülés mellett a hosszú távú stratégiák játéka is, alapos átgondoltságot igényel.

– A munka és a család mellett hogyan fér bele a játék? Mennyi időt szán rá?
– Tíz éve játszom, most már mondhatom, hogy a véremben van a játék. Azaz sokkal gyorsabban el tudom dönteni, milyen csapat ellen milyen taktikával játsszam, megvegyek-e egy játékost vagy sem. Így ma már napi egy-két óra alatt el tudom intézni a csapattal kapcsolatos teendőket. Mindez persze az NB I miatt van, hisz ott már komolyabban kell készülni, de mindenki annyit tölt a játékban, amennyit akar: el lehet intézni például heti fél órával is a dolgot. Nyilván ebben az esetben nem leszel annyira sikeres. Most a Hattrick Masters alatt sokkal több gondolkodásra volt szükség a szokottnál, a döntő taktikáján egy egész napot agyaltam. „Szerencsére” betegen feküdtem itthon, így volt rá időm.

– A kupagyőzelme jogán már vett részt a Hattrick Mastersben, amely a Bajnokok Ligájának felel meg a játékban. Akkor a negyedik fordulóban, a legjobb harminckettő között búcsúzott. Milyen tapasztalatokat gyűjtött akkor, amiket fel tudott használni a mostani menetelésben?
– Sok olyan aspektusa van a játéknak, mint például a diplomácia vagy bizonyos technikai megoldások, amelyeket meg kell tanulni a Mastersre, vagy legalábbis tényleg mester szinten űzni. Négy szezonnal ezelőtt elsősorban a mentális nyomást nem bírtam, ha lehet így hívni, ami a heti három meccsel járt: bajnoki, Magyar Kupa, Hattrick Masters. A végén már tényleg kívántam, hogy vége legyen, és ez négy mérkőzés után be is következett. Most négy meccs után kezdtem csak belejönni.

– Kissé meglepő, hogy a nyolccsapatos NB I-ben mindössze a hatodik helyen áll a csapata, miközben döntőt játszott a Hattrick Mastersben, és ahogyan az el is várható, a legjobb hatvannégy között van a Magyar Kupában. A nemzetközi porondra tartalékolt ebben az idényben, vagy pusztán arról van szó, hogy ennyire erős a magyar élvonal?
– A játék úgy van megoldva, hogy a lehető legjobban hasonlítson az élethez: ott is ritkán fordul elő, hogy egy csapat egy szezonban mindent megnyerjen. Nekem tavaly ugyan sikerült megnyernem egy szezonban a Magyar Kupát és az NB I-et is, de azon túl, hogy tényleg bombaerős csapatot raktam össze, azért nyilván szerencse is kellett ehhez. Most háromfrontos harcot vívtunk, amelyet egyszerűen nem lehet bírni csapatszellemmel – ez egy érték, amely ugyancsak a játékba van beleépítve –, így döntenem kellett, hogy mire koncentráljak. Ugyanakkor az is igaz, hogy amennyire mellém pártolt a szerencse tavaly, az idén eddig annyira balszerencsés voltam a bajnokságban: olyan meccseken kaptam ki, amelyeket az értékelések alapján nyerni kellett volna, de hát így van ez az életben is: nem lehet mindig diadalmaskodni. Ezért is jó ez a játék, mert megtanít győzni és veszíteni.

– Második magyar csapatként ért el a HM fináléig. Ismerte-e a 2009-ben győztes Erdo9-et, vagyis Erdei Zoltánt? Tanult-e az ő sikeréből esetleg? Milyen érzés volt, hogy bár korábban abbahagyta a játékot, a döntő megnézése kedvéért újra regisztrált?
– Erdőt nem ismerem személyesen, de már a HM-győzelme előtt jóban voltunk és sokat leveleztünk. Nagyon sajnáltam, amikor úgy döntött, hogy abbahagyja a játékot – talán a motivációja veszett el. Aztán, mikor először hódítottam el a Magyar Kupát, egyszer csak kaptam tőle egy levelet, hogy itt van ám, és nekem szurkolt. Az azt követő HM-meccseken sokat segített. Mivel ismerem az e-mail-címét is, a mostani Masters menetelés alatt is folyamatosan tájékoztattam az eseményekről, de sajnos már nem tudtam rávenni, hogy csatlakozzon. Így viszont legalább elmondhatom, hogy teljesen egyedül vittem véghez ezt a döntőt. Örülök, hogy a fináléra mégis megérkezett. Londonban lakik, megbeszéltük, hogy egyszer összefutunk ott. Remélem, most olvassa ezt, és bólogat.

– Mik voltak a tapasztalatai a menetelés során, mennyire támogatták a játékostársak, a magyar Hattrick-társadalom?
– Az elején nem sokan figyeltek a meccsekre, sőt, még a harminckettő, majd a tizenhat között is csak a „kemény mag” csatlakozott. A négy között jött el a robbanás, egyre több levelet kaptam, a menedzsertársak kezdték felfogni, hogy ennek nagy siker is lehet a vége. A döntőben pedig már tömegével szurkoltak nekem, egészen elképesztő érzés volt (több mint háromszáz hozzászólás érkezett a döntő alatt a fináléval foglalkozó magyar fórumrészlegre – a szerk.). Hadd köszönjem meg ezúton is nekik! Remélem, úgy érzik, hogy ez a siker kicsit az övék is.

 

– Rendkívül fordulatos, a végletekig kiélezett meccset játszott a svájci bajnok ellen: háromszor szerzett vezetést, ő mindannyiszor egyenlített, végül a tizenegyeseknél jobbnak bizonyult. Mi játszódott le a mérkőzés közben a fejében?
– A meccs első pillanatában láttam, hogy az ellenfelem pontosan olyan taktikával érkezett, ahogyan vártam. A két csapat játékoskeretét tekintve azonos játékerőt képviselt, de tudtam, hogy a játékosok formái miatt hátrányban vagyunk, így nem volt más választásom, az esélyek kiegyensúlyozására optimalizáltam a csapatot. A meccs első félidejében lelkileg könnyű dolgom volt, mert a gyerekeket fürdettem, aztán esti mesét olvastam nekik, és jó volt, hogy nem az eseményeken kattog az agyam. Egyszóval ki tudtam kapcsolni. Altatás után volt nehezebb, mert ott már nem tudtam nem figyelni a meccset. Három-kettőnél már-már elhittem, hogy megnyertük, mert a feleségem pont ezt az eredményt jósolta, és ő sokszor beletalál, de aztán jött a fekete leves. Talán kevesen hiszik el, de a meccs után, amelyen csak tizenegyesrúgásokkal kaptunk ki, nem maradt semmilyen hiányérzet bennem. Még a mérkőzés előtt feltettem a kérdést magamnak: anélkül a kupa nélkül nem vagyok bajnok? A válasz egyértelmű: én már így is győztesnek érzem magam.

– Furcsa kérdés lehet egy Hattrick Masters-döntő után, de mit tart eddigi legnagyobb sikerének a játékban?
– Ha a trófeákra gondolok, akkor egyértelműen a tavalyi duplázás a legnagyobb, ugyanakkor ez a Hattrick Masters-döntő a végső siker nélkül is leírhatatlan. Rendkívül sok levelet és fórumüzenetet kaptam barátoktól, ismerősöktől és olyanoktól is, akiket eddig nem ismertem. A kapcsolatok teszik még fantasztikusabbá ezt a játékot, hiszen igazi közösséget alkotunk. Túlzás nélkül mondhatom, hogy igaz barátságokat is kötöttem általa, olyan emberekkel barátkoztam össze, akikkel azóta a való életben is összejárunk. Ők az igazi nyeremény.

– Mik a további tervei a Hattrickben?
– A csapatomban még három szezon van (ez nagyjából egy naptári évnek felel meg), addig még biztosan megpróbálok mindent megnyerni, amit lehet. Aztán kiöregednek a játékosaim, és úgy terveztem, mindenkit eladok. Egyszer minden véget ér, ezzel muszáj tisztában lenni. Hogy lesz-e harmadik generáció, amellyel még ezt a másodikat is túl akarom szárnyalni, az legyen a jövő kérdése.

 

– Tavaly májusban a magyar válogatott ezüstérmes lett a világbajnokságon, az U20-as együttes pedig a legjobb nyolc közé jutott a legutóbbi tornán. Gondolt-e arra, hogy a későbbiekben megpályázza valamelyik csapat irányítását?

– A gondolattal természetesen eljátszottam, de úgy érzem, öreg vagyok már ehhez, ezért meghagynám a lehetőséget a fiataloknak. A válogatott kapitányának lenni sokkal fáradtságosabb feladat, hiszen ahhoz nemcsak virtuális játékosokkal kell dolgozni, hanem megannyi hús-vér emberrel, és erre nekem már nincs időm. Családapa vagyok, no meg író – a „Garázs bagázs” mellett kiadatlan kéziratom és több könyvötletem is van, ezeken szeretnék dolgozni. A Hattrickben pedig marad a Hermész.