Utánpótlás: csalni kell és számlát gyártani? - TAO

Komoly anyagi gondokkal küzd a több mint ezer gyerek képzésével foglalkozó Mészöly Focisuli – tudta meg az utanpotlassport.hu. Újvári Gábor szakmai alelnököt kerestük értesülésünkkel kapcsolatban, aki megerősítette: költségvetésük jelentős részéhez nem jutottak hozzá a társasági adóból. Érdeklődésünkkor felhívta a figyelmet a rendszer visszásságaira.

„Hatvanmillió forint működési támogatást nem tudtunk lehívni a mostani szezonban, ezen kívül további száznyolcvanhat milliót már két éve az infrastruktúra-fejlesztésekre. Jó ideje küszködünk a problémával, azóta csak a szülők kapcsolatrendszerén keresztül képbe kerülő cégek ajánlják fel adóikat, annyira pedig nem dübörög a gazdaság, hogy ez elég legyen. Ráadásul vannak olyanok, akik nem tudják ezt megtenni, mert megszabják nekik, hová küldjék a társasági adóból származó pénzeket. Sajnos az a helyzet, hogy a politikai és a gazdasági élet irányítói üzenik meg a tehetős cégeknek, hogy mely klubokat, szakosztályokat támogathatnak ily módon. Így több kiemelt egyesületben nem is érzik a rendszer nehézségeit, mert a pénzt szinte csak kapják, még kérniük sem kell... Kívülről érkezve meggyőzni a cégvezetőt, vagyis szakmai alapokon nyugvó döntésekben bízni botorság. Csupán morzsákat lehet elcsenni az asztalról.”

Újvári állítása szerint nem csak a támogatók hiánya miatt nehéz lehívni a TAO-s pénzeket.

„Kialakult rendszer az is, hogy a vállalatok és az egyesületek közé beékelődő közvetítők követelik vissza a százalékokat. Persze mindig azzal védekeznek, hogy nem nekik kell, hanem valaki más túl éhes. Minimum öt, de ha nagyon meg vagy szorulva, akkor negyven százalék is lehet a juss. A kormányközeli cégeknél húsz százalék az alap. Erre az üzletre mi nem vagyunk hajlandók, sorra elutasítjuk őket, ennek már híre is ment. Csak azokkal számolunk, akik hátsó szándék nélkül ajánlják fel a pénzt. Mi nem akarunk csalni, számlát gyártani és hasonló bűncselekményeket elkövetni. Ezek után egyáltalán nem kell azon csodálkozni, hogy egyre nagyobb a lemaradásunk Európában. Végre megjelent a reménysugár, a gyerekfocira komoly forintokat áldozhatnánk, erre az ügyeskedők hosszú, tömött sora szétlopja a pénzt. A médiában dolgozva sem voltam hajlandó kenőpénzeket fizetni a megrendelések reményében, akkor ugyanígy a körön kívülre kerültem, ahol legalább kapok levegőt...”

A teljes cikket itt olvashatja el.