Királyok alkonya… Visszavonult Raúl, Aimar, Riquelme és Trézéguet is |
„Silvestre fiatal korában az egyik legnagyobb európai hátvédtehetségnek számított, s bár nem vált rossz játékos belőle és sokáig stabil tagja volt a francia nemzeti tizenegynek is, nem képes egyenletesen világszínvonalon teljesíteni – igaz, panasz nem lehet akaraterejére, elszántságára” – írtuk róla jó tíz éve. Az 1977-es születésű, a védelem összes posztján bevethető legénykét hétmillió euróért vette az Inter a Stade Rennes-től, de a sokoldalú bekk a Manchester Unitedben bontakozott ki (sok-sok arannyal) 1999 és 2008 között, majd az Arsenalban és a Werder Bremenben is eltöltött pár idényt, hogy a Portland Timbersben és a Chennaiyinban vezessen le. Negyven válogatottságába belefért két világbajnokság és két Konföderációs Kupa-arany is.
A hatalmas termetű és szívű amerikai kapus sokáig húzta a búcsút, mert csak 44 évesen vonult vissza, és nem is akárhonnan: a Tottenhamből. Az amerikai össznépi csapat után a Newcastle United, a Bröndby, a Galatasaray, a Columbus Crew, majd pályája csúcsaként 1997 és 2000 között a Liverpool következett, de igazán a Blackburn Roversnél talált otthonra, hogy az Aston Villa érintésével 2011-ben kikössön Londonban. Ha mindig pályára lépett volna nemzeti csapatában, amikor megérdemelte volna, nem áll meg holmi 82 fellépésnél és három (1994, 1998, 2002) vb-szereplésnél.
Rekordjairól ITT olvashat, pompás rövid életrajzában ITT gyönyörködhet!
A bugos angol kapusok tótumfaktuma, David James egyszer már szögre akasztotta sok érdekes hadműveletet látott kesztyűit, még 2013-ban az izlandi ÍBV berkeiben esett eme nevezetes eset. A kapuvédő a Liverpool, az Aston Villa, a WHU, a Manchester City és a Portsmouth szurkolóit is őrületbe kergette időről időre, miközben a „háromoroszlánosokkal” megjárt három világbajnokságot is. Mivel anyagi csődbe jutott annak ellenére is, hogy a futballal holmi 27 millió eurót keresett, felcsapott az indiai Kerala Blastersnél játékos-edzőnek. Itt sem tagadta meg magát, érdekes góloknak volt szenvedő alanya. Reméljük, edzői pályáján szerencsésebb lesz a sikeresen sikertelen kapussors szomorú megtestesítője.
Nem is tudja az ember, hogy szintén irigyelje vagy sajnálja-e a német védőt, de szerintem sokan cserélnénk vele szakmailag, anyagilag. Az 1985-ös születésű Jansen csaknem 50-szer volt válogatott, megfordult a Mönchengladbach után az érte 14 milliót áldozó Bayern Münchenben is, majd sokadik súlyos sérülése után Hamburgban próbálta meg magát újra „felépíteni”, de mindhiába. A 2006-os és a 2010-es vb-n és a köztes eső Eb-n is láthattuk (akkori portréját itt olvashatja el), a bajorokkal nyert pár címet, majd tavaly ikszedik sérüléséből már nem épült fel teljesen. Alig 29 évesen kellett pályát módosítania.
Egy roppant sikerekben és kínos időszakokban bővelkedő éra jelképe a Borussia Dortmundnál a most 35 éves veretes szűrő, Sebastian Kehl, aki a Hannoverben nevelődött, majd a Freiburg 3.2 millió euróért adta őt el a Borussiának (nagy cirkusz után, mert maga a játékos szóban már megegyezett a Bayernnel, és másfél millió márka aláírási pénzt is kapott már). Dortmundban kiszolgált több középpályás- és csatárgenerációt, nyert három bajnoki címet, a válogatottban 31 szereplésig és egy vb-ezüstig, valamint egy vb-bronzig jutott. Kemény, lelkes, sokak számára szimpatikus embert ismerhettünk meg személyében a televízión keresztül.
Sebastian Kehl Top 5 gólja:
Az 1978-ban napvilágot látott spanyol szélső ugyan éppen szeretett Barcelonájában nem tudott bizonyítani, de az Atlético Madridot és a Liverpoolt is megjárta, utóbbival BL-t nyerve és az UEFA álomcsapatába is bekerülve, majd idősödvén a Racing Santander, Panathinaikosz, Puebla, UNAM, Atlético Kolkata útvonalat bejárva olyan sok panaszra azért nem lehet oka. Talán csak a válogatott miatt, amelyben 20-szor szerepelt, és egy vb-n részt is vett, de éppen a nagy fellendülés idején kopott ki a „fúriák” közül.
Karrierje számokban ITT, fénykori portré meg EMITT!
Juan Pablo Ángel
Az Őrült, a Mór és a Zarándok is szögre akasztotta |
Kacsa, Kakas, két Pitbull és Egér is szögre akasztotta |
Lipcsei, Julio Cruz, Chiesa és Borgetti is szögre akasztotta |
A kolumbiai gólvadász az Atlético Nacional és a River Plate kiszolgálása után az Aston Villában kapta meg a nagy lehetőséget 2001-ben, 26 évesen, és azonnal a lányok és a szakírók kedvence lett a modellkülsejű, aki hét idény alatt jó 200 meccsig és 62 gólig jutott, majd 30 fölött – belefáradva a birminghami harcokba – átevezett az MLS-be (New York RB, LA Galaxy, Chivas), hogy már nevelőklubjából búcsúzzon, utoljára még alaposan megrázva a gólfát. Közel a 40-hez. A válogatottban döbbenetesen keveset játszott, és egyetlen nagy tornán sem vett részt.
Denis Caniza
Nem úgy a paraguayi vízhordók védelmi vízhordója, az 1974-es születésű Denis Ramón Caniza Acuna, aki 1998 és 2010 között négy vb-n is megfordult, és ha lehetőséget kapott, soha nem okozott csalódást. Nagy kár, hogy Európában nem merte kipróbálni magát, de Mexikóban sokat légióskodott (Atlas Guadalaja, Santos Laguna, Cruz Azul), a hazai Nacional pedig háromszor is megvette. A válogatottban a négyszeres bajnok Caniza 100, más források szerint 101 alkalommal lépett pályára, jelenleg edzősködik.
Letészem a lantot. Nyugodjék I. |
Letészem a lantot. Nyugodjék II. |
Letészem a lantot. Nyugodjék III. |
Az uruguayi egykori csatárüstökös bezzeg hamar áthajózott a vén kontinensre, 2001-ben, húszéves korában hétmilliót fizetett érte a Lecce a Danubiónak. A Monaco innen 10-ért vitte el, a Sevilla sem sokkal kevesebbet áldozott érte, de hamar leáldozott Cheva csillaga, következtek a kisebb csapatok, kétszer újra a Lecce is. Három éve nagy lehetőséget nyújtott neki a Queens Park, de három hónap után kitelt hősünk ideje (kissé öreg is volt talán az angol másodosztály darálójához), és már a hazai Liverpoolban vezetett le. Egy ideig nem volt klubja 2014 után – kikosarazta a Honvédot is –, majd belátta: nem is lesz neki több, legalábbis játékosként. A Célestében 24/8-as mérleggel zárt.
Milyen szép is lett volna a Honvédban egy Chevantón, Alex Del Piero, Miccoli csatártrió… Utóbbi, az aprócska csatár 2002-ben került az érdeklődés középpontjába, mikor 7.5 milliót fizetett érte a Juventus, de hiába zárt első idényében gyakran bal oldali középpályásként pályára lépve 16, a másodikban 10 góllal, nem kapott több bizalmat. A Fiorentinában és a Benficában sem okozott csalódást, majd szép éveket töltött Palermóban és Leccében, végül Kispest helyett Máltán vezetett le. A válogatottal sem járt különbül, mint a Juvéval, de 10 fellépésére és két góljára méltán lehet büszke a most 36 éves ék.
Egy másik olasz, a mindig álmos kinézetű, 1974-ben született Tommasi pedig arra, hogy hosszú éveken át alaptagja volt a bombaerős AS Romának és a squadra azzurrának is, előbbivel bajnoki címet szerezve, utóbbival meg parádézva a 2002-es vb-n. Az már nem az olaszon múlott, hogy az ázsiai tornán hiába talált a kapuba a dél-koreaiak ellen… A Levantéban és a QPR-ban vezetett le a vatikáni rádió egykori technikusa, majd világlátását a kínai Tiencsin TEDA-ban zárta még 2009-ben. Egy kicsit játszogatott olykor az aprócska Sant'Anna d'Alfaedóban, majd tavaly nyáron óriási meglepetésre felbukkant a máltai La Fioritában. Ott is csak egy jó hónapig láthatták, ám ezalatt a talján megfordult az Európa-ligában is, sőt még gólt is vágott.
Zárjuk cikkünket és olaszországi körsétánkat az egyik legismeretlenebb klasszis kapussal, a francia Freyjel, aki 2000-ben és 2007-ben is a Serie A legjobb 1-ese lett. „Remélem, nem veszik nagyképűségnek, de jelen pillanatban úgy érzem, hogy ott vagyok a világ legjobb öt kapusa között. Az első helyre mindenképp Gianluigi Buffont tenném, majd jön Júlio César, Petr Cech és Iker Casillas” – vélekedett szerényen 2009-ben, amikor éppen azért mérgelődött, mert Hugo Lloris és Steve Mandanda mögött csak harmadik számú kapus a nemzeti csapatban.
A kiváló fizikai adottságokkal büszkélkedő Freyt 18 évesen szerződtette az Internazionale, miután egy évet már lehúzott a Cannes élvonalbeli együttesében, amelyben 24 alkalommal kapott lehetőséget. A milánóiaknál viszont csak epizódszerep jutott számára osztályrészül, és három év alatt 48 találkozó, pedig remekelt veronai kölcsönjátékán a Hellasban (érdekes, hogy testvére, a védő Nicolas jelenleg a másik veronai gárdában, a Chievóban keresi kenyerét). Az Inter 14 millióért vette meg, de 21 milliós értékben adta el a Parmának, ahol Frey kivirágzott, de szép éveket töltött el Firenzében is. Utolsó két klubja a Genoa és a Bursaspor volt, utóbbi helyen nem várta meg Dzsudzsák Balázst. Egy ideig még reménykedett, de Mikulás napjakor bejelentette: itt a karriervég.
név, születési év, nemzetiség, legismertebb klub, utolsó klub, válogatottság, érdekesség | |||||||||||||
Bakary Soumaré, 1985, mali-amerikai, Chicago Fire, FC Dallas, 12x válogatott | |||||||||||||
Todd Dunivant, 1980, amerikai, Los Angeles Galaxy, 2x válogatott, 4x MLS-bajnok | |||||||||||||
Steven Caldwell, 1980, skót, Toronto, Newcastle United, 12x válogatott | |||||||||||||
Ibrahim Sekagya, 1980, ugandai, NY Red Bulls, RB Salzburg, 35x válogatott, 3x osztrák bajnok | |||||||||||||
Logan Pause, 1980, amerikai, Chicago Fire, 7x válogatott, 2x bajnok | |||||||||||||
Gonzalo Segares, 1982, Costa Rica-i, Chicago Fire, 19x válogatott, 1x Arany-kupa-bronzérmes | |||||||||||||
Yordany Álvarez, 1984, kubai, Salt Lake City, 8x válogatott, egy olimpiai selejtező előtt disszidált | |||||||||||||
Philippe Davies, 1990, kanadai-francia, Ottawa Fury, Dijon, 1x válogatott | |||||||||||||
John Wilson, 1977, amerikai, Charleston, 2010-ben már visszavonult egyszer | |||||||||||||
Mark Howard, 1986, angol, Oklahoma City, Manchester UnitedFC Dallas, dán bajnok és kupagyőztes | |||||||||||||
Steve Zakuani, 1988, kongói demokratikus köztársaságbeli, Timbers, Sounders, 1x válogatott, sérülések miatt fejezte be, 2x kupagyőztes | |||||||||||||
Brian Mullan, 1978, mali-amerikai, Colorado Rapids, LA Galaxy, 4x válogatott, 5x bajnok | |||||||||||||
Ricardo Harris, 1974, Costa Rica-i, Limón FC, 4x válogatott, 1x bajnok | |||||||||||||
Andy Furtado, 1980, Costa Rica-i, Liberia, Marathón, 9x válogatott/5 gól | |||||||||||||
Juan José Gómez, 1980, salvadori, L.A. Firpo, CD Aguila, 63x válogatott, 4x Arany-kupa-résztvevő | |||||||||||||
Rigoberto Gómez, 1977, guatemalai, Comunicaciones, 2x válogatott, 1996 óta egyetlen klubja volt | |||||||||||||
Edoardo Isella D’Gómez, 1980, mexikói, Municipal, Cruz Azul, 1x válogatott | |||||||||||||
Gonzalo Romero, 1975, guatemalai, Marquense, Municipal, 80x válogatott, 4x Arany-kupa-résztvevő | |||||||||||||
Rafael Márquez, 1981, mexikói, Deportivo Guadalajara, Pachuca, 16x válogatott, Copa América- és Konföd. Kupa-résztvevő | |||||||||||||
Óscar Mascorro, 1980, mexikói, Tiburones Rojos, Puebla, 2x válogatott, 1x bajnok | |||||||||||||
Bofo Bautista, 1979, mexikói, Coras de Tepic, Pachuca, 38x válogatott/11 gól, 1x vb- és 2x Copa-r. | |||||||||||||
Fernando Salazar, 1979, mexikói, Venados, Pachuca, 9x válogatott, Arany-kupa-győztes | |||||||||||||
Martín Romagnoli, 1977, argentin-mexikói,Atlante, 1x válogatott, 2x bajnok | |||||||||||||
Gastón Esmerado, 1978, argentin-spanyol, Arsenal de Sarandí, Estudiantes, 1x bajnok | |||||||||||||
Samuel Vanegas, 1976, kolumbiai, Águilas Doradas, Atlético Nacional, 4x válogatott, 3x bajnok | |||||||||||||
Gonzalo Martínez, 1975, kolumbiai, Patriotas, Napoli, 34x válogatott, Copa- és Konföderációs Kupa-r. | |||||||||||||
Pedro Portocarrero, 1976, kolumbiai, La Equidad, San Lorenzo, 10x válogatott, Copa-r. | |||||||||||||
Giovanni Hernández, 1978, kolumbiai,Uniautónoma, Colo Colo, 48x válogatott, Copa-győztes, Konföd. Kupa-r. | |||||||||||||
Milton Rodríguez, 1976, mexikói, Cortuluá, Dep. Cali, 3x válogatott, 1x kolumbiai és dél-koreai gólkirály | |||||||||||||
Alejandro da Silva, 1978, paraguayi, Rubio Nú, Udinese, 1x válogatott/1 gól | |||||||||||||
Henry Quinteros, 1977, perui, León de Huánuco, Alianza Lima, 22x válogatott, Arany-kupa-bronzérmes | |||||||||||||
Carlos Ariel Marinelli, 1978, mexikói, USM Porres, Boca Juniors, 2010-ben a Győri ETO-ban játszott | |||||||||||||
Alexander Medina, 1978, uruguayi, Fénix, Club Nacional, 10x válogatott | |||||||||||||
Richard Núnez, 1976, uruguayi, Rampla, Atlético Madrid, 10x válogatott, a Grashoppers 4.5 millióért vette, 2x svájci gólkirály | |||||||||||||
Alejandro Cichero, 1977, venezuelai-olasz, Dep. Anzoátegui, Benfica, 48x válogatott, 2x Copa-r. | |||||||||||||
Mohamed Abdelvahed, 1981, egyiptomi, Arab Kontraktorsz, Zamalek, 1x válogatott, Afrikai BL-győztes | |||||||||||||
Mohamed Homosz, 1979, egyiptomi, V. Degla, Iszmaili, 21x válogatott, Konföd. Kupa-r., U20-as vb-bronzérmes | |||||||||||||
Hasszan Mosztafa, 1978, egyiptomi, Mahalla, Zamalek, 29x válogatott, 5x bajnok, 2x ABL-gy., 2x ANK-győztes | |||||||||||||
Hisam Mezair, 1976, algériai, Rélizan, ASM Oran, 39x válogatott, ANK-r. | |||||||||||||
Szaif Gezal, 1981, tunéziai, ES Szahel, Young Boys, 19x válogatott, ANK-r., CAF-kupa-gy. | |||||||||||||
Brahim Zafur, 1977, algériai, Bedzsaia, Kabilie, 28x válogatott, 3x CAF-kupa-gy., 2x ANK-r., 2x bajnok | |||||||||||||
Ghandy Kassenu, 1989, ghánai, al-Merreih, Degerfors, 7x U21-es válogatott, U20-as világbajnok | |||||||||||||
Szajed Moavad, 1979, egyiptomi, el-Ahli, Trabzonspor, 61x válogatott, 2x ANK-gy. | |||||||||||||
Medzsdi Traui, 1983, tunéziai, Esperance, RB Salzburg, 39x válogatott, 3x ANK-r., 2x CAF-kupa-gy. | |||||||||||||
Nadir Lamjagri, 1976, marokkói, Vidad, al-Vahda, 54x válogatott, 5x ANK-r. | |||||||||||||
Haled Muelhi, 1981, tunéziai, Eszpéransz, Lilleström, 13x válogatott, ANK- és olimpiai r. | |||||||||||||
Haled Szuisszi, 1985, tunéziai, Gafsza, Arles, 19x válogatott, ANK-r., tunéziai bajnok és kupagyőztes | |||||||||||||
Modiri Marumo, 1976, botswanai, Polokwane City, 51x válogatott | |||||||||||||
Rowen Fernandez, 1978, dél-afrikai–német, Bidvest, Bielefeld, 21x válogatott, olimpiai, Konföd. K.- és ANK-r. | |||||||||||||
Jess Kedwell Vanstrattan, 1982, ausztrál, Newcastle Jets, Juventus, 4x válogatott | |||||||||||||
Csiaji Sao, 1980, kínai, BK Kuoan, 1860 München, 40x válogatott, vb-r., 3x Ázsia-kupa-r. | |||||||||||||
Malakai Kainihewe, 1977, fidzsi-szigeteki, Ba FC, 35x válogatott, 9x bajnok | |||||||||||||
Kahaber Mzsavanadze, 1978, grúz-orosz, Sukura, Szpartak Moszkva, 14x válogatott | |||||||||||||
Pei-Tak Man, 1982, hongkongi, Eastern AA, South China, 39x válogatott | |||||||||||||
Morten Skoubo, 1980, dán, Delhi Dynamos, Mönchengladbach, 6x válogatott, a WBA-ben és a Sociedadban is megfordult | |||||||||||||
Mads Junker, 1981, dán, Delhi Dynamos, Roda, 7x válogatott | |||||||||||||
Simon Colosimo, 1976, ausztrál-olasz, Dempo SC, Manchester City, 27x válogatott, ÓNK-gy., Konföd. Kupa-r. | |||||||||||||
Nasat Akram, 1976, iraki, Erbil, Twente, 116x válogatott, olimpiai és Konföd. Kupa-r., Ázsia bronzlabdása (2007) | |||||||||||||
Szuzuki Keita, 1984, japán, Urava Reds, 28x válogatott, Ázsiai BL-győztes, az Év játékosa Japánban (2007) | |||||||||||||
Janagiszava Acusi, 1977, japán, V. Szendai, Sampdoria, 58x válogatott/17 gól, 2x vb-r, 4x bajnok, az Év játékosa (2001) | |||||||||||||
Petr Badlo, 1976, kazah-ukrán, Aktobe, 2x válogatott | |||||||||||||
Szergej Ivanov, 1976, kirgiz, Irtis, Anzsi Mahacskala, 15x válogatott | |||||||||||||
Ferydoon Zandi, 1976, iráni, al-Ahli, Kaiserslautern, 29x válogatott, német U21-es vál., vb-r. | |||||||||||||
Benjamin Onwuachi, 1984, nigériai, Zgarta, Juventus, 4x válogatott | |||||||||||||
Li Kvan Vu, 1978, dél-koreai, Home United, Bluewings, 13x válogatott, 3x Év csapata-tag | |||||||||||||
Ilhomjon Szujunov, 1983, üzbég, Lokomotiv Taskent, 21x válogatott, 5x bajnok, 6x kupagy. | |||||||||||||
Szerhij Szimonenko, 1976, ukrán, Bunyodkor, Torpedo Moszkva, 2x válogatott | |||||||||||||
Orestes, 1981, brazil, Soalah, Santos, 7 országban futballozott | |||||||||||||
Sadi Abu Hashas, 1981, jordániai, Taavon, 92x válogatott, Ázsia-kupa-résztvevő | |||||||||||||
Omar al-Gamdi, 1979, szaúdi, Sabab, al-Hilal, 47x válogatott, 2x Ázsia-kupa-ezüstérmes, 2x vb-résztvevő | |||||||||||||
Abdoh Otaif, 1984, szaúdi, Sabab, al-Ittihad, 45x válogatott, 4x bajnok, 3x Ázsia-kupa-r. | |||||||||||||
Mohammed Amin, 1980, szaúdi, al-Kvadiszija, al-Ittihad, 4x válogatott, 2x Ázsiai BL-gy., vb-résztvevő | |||||||||||||
Mabruk Zaid, 1979, szaúdi, al-Ittihad, 90x válogatott, 2x Ázsiai BL-győztes, 2x vb-résztvevő | |||||||||||||
Jarrod Smith, 1984, új-zélandi, Team Wellington, Sounders, 13x válogatott, ÓNK-győztes, Konföd. Kupa-r. |