NS Hosszabbítás: A licit sohasem érhet véget?

Száz font. Ennyit fizetett 1893-ban az Aston Villa a West Bromwich Albionnak a skót Willie Grovesért, ezzel ő lett a világ első futballistája, akinek vételára elérte a száz fontos álomhatárt. Mindössze nyolc évvel azután, hogy Angliában engedélyezték a profizmust.

Persze az akkori és a mostani gazdasági viszonyokat összevetve száz font jóval többet, nagyjából tízezer fontot érne most, ami forintra átváltva kicsit több, mint három és félmillió forint. Ennyiből akár egész jó, új autót is lehet venni, vagyis azért nem fillérekről beszélünk.

Ám a futball világában még így is nevetséges aprópénznek számít. A mértékadó Transfermarkt szerint például az MTK támadója, Korozmán Kevin körülbelül ennek a négyszeresét éri, az újpesti Tóth Patrik a nyolcszorosát, a ferencvárosi Gyömbér Gábor pedig majdnem a hússzorosát, de még a gibraltári válogatott jobb játékosait is nagyjából ennek a kétszereséért lehetne megszerezni.

Ám százhúsz évvel ezelőtt már az is nagy szó volt, ha pénzt áldoztak egy játékosra, nemhogy száz fontot. A birminghami együttes mellesleg nem csinált rossz üzletet, Willie Groves vezérletével első nekifutásra megnyerte a klub történetének első angol bajnoki címét 1894-ben.

Aztán az angol Alf Commonért fizettek ki először 1000 fontot, 1905-ben a Middlesbrough a Sunderlandnek, 1922-ben a Falkirk már 5000 fontot áldozott a krikettben is ügyes Syd Puddefootért, 1928-ban pedig az Arsenal több mint 10 000 fontot tett le David Jackért, vagyis 35 évnek kellett eltelnie, míg a száz fontos ártól eljutottunk a tízezer fontig.

Hogy aztán 1932-ben az argentin Bernabé Ferreyráért már akkoriban elég nagy vagyonnak számító 23 ezer fontot (35 ezer pezót) kapjon a Tigre a River Plate-től.

Miként tarthatta aztán 17 évig az átigazolási világcsúcsot az egyébként Bestiának becézett csatár, akinek lövésétől rettegtek a kapusok? Mivel érdemelte ki az Építész becenevet az egyetlen Spanyolországban született aranylabdás, Luis Suárez? Mi a közös Diego Maradonában és a brazil Ronaldóban? És hogyan viszonyul az ő egykori áruk a nyáron csúcsot javító Gonzalo Higuaínéhoz és az élre törő Paul Pogbáéhoz?

Minderről olvashat részletes elemzést a Nemzeti Sport szombati, Hosszabbítás című mellékletében.

És még olvashat arról, hogy...
– miért vált politikailag megbízhatatlanná az 1956-os forradalom után az olimpiai és világbajnok öttusázó, Benedek Gábor, akinek szorult helyzetében el kellett adnia a vb-címért kapott Higany nevű lovát?
– hogyan vitt véghez a kerékpársport történetében egyedülálló tettet a kazah Alekszandr Vinokurov, aki triatlonozni jár Budapestre?
– miért folytatta a kosárlabda-pályafutását Natasa Kovacsevics azután, hogy a három évvel ezelőtti győri buszbalesetben elveszítette térd alatt a bal lábát, mennyiben segítette a „mágikus láb", s miért vallja azt: Carpe diem!