Nemigen – Ballai Attila jegyzete

A népszavazás kiírásához szükséges 138 ezer helyett 266 151 olimpiaellenes aláírás gyűlt össze; noha egyesek e tényt óriási győzelemként, életük egyik legszebb napjaként – ezért nem irigylem őket – értékelik, nincs ebben a számban semmi rendkívüli. Olimpiát rendezni mindig is jelentős kockázatot rejt, rejtett, aki ebben a naponta változó, félőrült világban 2017 telén forintosítja, Budapest és az ország mennyit nyerne vagy veszítene a 2024-es nyári játékokkal, az sarlatán.

Természetes, hogy ekkora országban akár többmilliónyian viszolyognak, félnek bármiféle bizonytalanságtól, ismeretlentől. Más kérdés, ha kizárólag e típus népesítette volna be Európát, Budapestnek most egyetlen vetélytársa lenne, Párizs, mert Los Angeles nem is létezne, hiszen Amerikát még nem fedezték volna fel. Még hogy három rozzant hajóval nekivágni a végtelen óceánnak…A népszavazás kiírásához szükséges 138 ezer helyett 266 151 olimpiaellenes aláírás gyűlt össze; noha egyesek e tényt óriási győzelemként, életük egyik legszebb napjaként – ezért nem irigylem őket – értékelik, nincs ebben a számban semmi rendkívüli. Olimpiát rendezni mindig is jelentős kockázatot rejt, rejtett, aki ebben a naponta változó, félőrült világban 2017 telén forintosítja, Budapest és az ország mennyit nyerne vagy veszítene a 2024-es nyári játékokkal, az sarlatán.

Természetes, hogy ekkora országban akár többmilliónyian viszolyognak, félnek bármiféle bizonytalanságtól, ismeretlentől. Más kérdés, ha kizárólag e típus népesítette volna be Európát, Budapestnek most egyetlen vetélytársa lenne, Párizs, mert Los Angeles nem is létezne, hiszen Amerikát még nem fedezték volna fel. Még hogy három rozzant hajóval nekivágni a végtelen óceánnak…

Bár az olimpia inkább a Mount Everest meghódítása. Roppant erőfeszítéseket igényel, nem kecsegtet biztos sikerrel, számos, előre látható és láthatatlan veszélyt tartogat. Ezért egyáltalán nem kötelező nekivágni, három formálódó „csapat”, Boston, Hamburg és Róma idejében és normálisan, még tengerszinten fel is adta. Nálunk e fázisban alig hallatszottak ellenérvek. Bezzeg most, a csúcstámadás előtt, hétezres magasságban a társaság egy része szedelőzködni kezdett, és elindult. Nem fel-, hanem lefelé.

Lehet azzal érvelni, hogy szélesebb és nyíltabb konzultációnak kellett volna megelőznie a pályázatot. Csakhogy egyrészt azok a pártok, amelyek az elmúlt napokban lelkesen gyűjtötték az aláírást, „tengerszinten” még országos és budapesti fórumokon is a rendezés mellett álltak, másrészt népszavazást bármikor lehetett volna „alulról” kezdeményezni. Így viszont ennél látványosabb csörgősipkát már csak akkor húzhatnánk a fejünkbe, ha a 2024-es budapesti olimpia megnyitóján jelentenénk be, hogy bocs, mégsem gondoltuk komolyan, mindenki menjen haza.

Sajnos valószínűleg érvelni is felesleges azzal, hogy az olimpiával Budapest sokkal többet nyerne, mint, mondjuk, Párizs, Los Angeles, Róma, Barcelona. Utóbbiakat az egész világ ismeri, míg a mi komparatív előnyünk éppen a relatív ismeretlenségünk, az, hogy csodás és vonzó fővárosunk két hét alatt több százmillió ember agyában kerülne fel a térképre. De megingatná-e ez azokat, akik tegnap még igent mondtak, ma azonban nem pironkodva, hanem ujjongva ünneplik a nemet?

Ez a történet mégsem csak róluk szól, hanem, sajnos, rólunk, mindannyiunkról. Mert Magyarország kívülről úgy tűnik, mint egyetlen egység; közös vétkünk, mulasztásunk, hogy innen, belülről egyre gyakrabban legalább kettőt látunk belőle.