Stadionok épültek, helyére került Lewandowski, erős a válogatott

Lengyelország nemzeti csapata – amely története legelső hivatalos meccsét 1921. december 18-án Magyarország ellen játszotta Budapesten, és veszítette el 1:0-ra – meglehetősen jól teljesít az utóbbi időszakban: a tavaly nyári franciaországi Európa-bajnokságon csak egy kis szerencse hiányzott a négy közé jutáshoz, most pedig vezeti a csoportját a világbajnoki selejtezőkön.

Láthatóan tehát nem egyszeri, kiugró sikerről van szó, hanem éveken át tartó, tudatos építkezés látszik beérni. A kialakult csapategység mellett pedig remek egyéni teljesítmények is viszik előre az együttest. Hogyan jutottak el idáig, és mi lehet a siker titka? Grzegorz Latót, az 1974-es világbajnokság gólkirályát (aki nem mellesleg kétszeres vb-bronzérmes és olimpiai bajnok, illetve 2008 és 2012 között a lengyel sportági szövetség elnöke is volt), valamint a 2011-ben a Real Madridból visszavonuló Jerzy Dudeket, a Liverpoollal 2005-ben Bajnokok Ligáját nyerő kapust kérdeztük.

LENGYEL–MAGYAR HASONLÓSÁG

Ha összehasonlítjuk a lengyel és a magyar labdarúgó-válogatott utóbbi néhány évtizedes történetét, sok hasonlóságot találunk. A szocializmus idején Magyarországhoz hasonlóan Lengyelország is erős, nemzetközileg elismert válogatottal rendelkezett, több világversenyen is érmet szerzett. Az 1972-es müncheni olimpián például pont a mieink elleni döntőben hódították el a lengyelek az aranyérmet (Latóék 2–1-re nyertek Várady Béláék ellen). Bár a második világháború utáni első vb-szereplésükre egészen 1974-ig kellett várni, ekkor rögtön bronzérmet szereztek, majd nyolc évvel később ismét. Az 1980-as évek közepétől kezdve aztán a magyarokhoz hasonlóan Lengyelországban is meredek leszállópályára került a labdarúgás.

A többek között Zbigniew Boniek és Grzegorz Lato nevével fémjelzett korszakot (1970–80-as évek) követően a lengyel futballban is válságos évek következtek. Hozzánk hasonlóan jó időre az 1986-os világbajnokságon szerepeltek utoljára, akkor a Brazília elleni fájóan sima vereség (0–4) jelentette a végállomást. A következő szereplésre 16 évet vártak, 2002-ben jutottak ki a Dél-Korea és Japán által közösen rendezett vb-re. Ekkor azonban kis túlzással tényleg csak a kijutásnak örülhettek, az első két elvesztett csoportmeccs után az Egyesült Államok elleni győzelem és a Nigériából honosított Emmanuel Olisadebe brillírozása kevés volt a továbbjutáshoz. Négy évvel később, a 2006-os németországi világversenyen szintén nem tudtak továbblépni a csoportkörből, ahogy a 2008-as Európa-bajnokságon sem.

Az látható, hogy a 2000-es években válogatott szinten azért már eredményesebb volt Lengyelország, mint Magyarország, de például klubszinten 1996 és 2016 között csupán két lengyel együttes szerepelt a Bajnokok Ligája csoportkörében, előbb a Widzew Lódz, tavaly ősszel pedig a Legia Warszawa. Emellett a BL 1992-es indulása óta a Legiának volt még egy csoportkörös szereplése – valójában az első az országból –, éppen akkor, amikor a Ferencvárosnak is (1995–1996), de ezzel együtt is az elmúlt 21 évben az aktuális lengyel bajnok csak eggyel többször jutott el a főtábláig, mint a magyar (tőlünk az FTC mellett a DVSC, 2009-ben).

OLISADEBE GÓLJA AZ AMERIKAIAK ELLEN

HAZAI RENDEZÉSTŐL VÁRT SIKER

A 2000-es évek első évtizedében úgy érezhették a lengyel szurkolók, hogy válogatottjuk újra visszakerült a nemzetközi labdarúgás elitjének vérkeringésébe, ennek megfelelően nagy reményekkel telve készültek az Ukrajnával közösen elvállalt Európa-bajnokságra 2012-ben. A sikert elsősorban a Borussia Dortmundban meghatározó szerepet játszó Robert Lewandowski, Jakub Błaszczykowski, Lukasz Piszczek hármastól várták. A görögök és az oroszok elleni döntetlen után a csehektől váratlanul elszenvedett vereség ugyanakkor csalódást keltő búcsút jelentett számukra.

Jerzy Dudek szerint azonban a torna a korai kiesés ellenére mára egyértelműen érezteti pozitív hatásait Lengyelországban.

„Nagy hatással volt a 2012-es Európa-bajnokság megrendezése, nem csak a labdarúgásra, de az egész lengyel gazdaságra – nyilatkozta a Nemzeti Sport Online megkeresésére a világhírű kapus. – Négy nagy stadiont építettek az Eb-re, ám ma már az első osztályú klubok is – talán egy kivételével – új pályákon játszanak. Lengyelországban az 1990-es években borzasztóan néztek ki a stadionok. Ilyen állapotok között a szurkolók sem akartak kimenni a meccsekre, amelyek gyakran unalmasak voltak és ráadásul el is áztak a drukkerek a fedetlen pályákon. Amikor kimentem 1996-ban Hollandiába (1996–2001: Feyenoord – a szerző), elcsodálkoztam, micsoda felkészültséget tapasztaltam. Az infrastruktúra sokkal fejlettebb volt, mint nálunk, egészen más környezetben dolgozhattunk. Ez mára megváltozott, nekünk is vannak szép stadionjaink, többen és szívesebben is járnak meccsekre.

Lengyelországban egyébként a hideg tél jelentette korábban a legnagyobb problémát, több hónapos szüneteket kellett tartani emiatt. Az élvonalban ma már az összes pálya fűthető (sajnos ez az edzőpályákra még nem vonatkozik), így korábban el lehet kezdeni a tavaszi szezont. Ahogy hallom, a régióban például a cseheknél is hasonlóan jó a helyzet.”

BEÉRETT EGY REMEK GENERÁCIÓ

A 2012-es hazai rendezésű Európa-bajnokságon a szakma és a közvélemény is minimum elvárásként a csoportból való továbbjutást támasztotta, ez azonban nem sikerült, így érthető volt a csalódottság. A 2014-es brazíliai vb selejtezője jelentette a következő kudarcot: Anglia, Ukrajna, valamint Montenegró mögött a lengyelek meglepetésre csak a negyedik helyen végeztek a csoportjukban.

Ezt követően azonban érezhetően megváltozott a lengyel labdarúgást övező környezet. Egyre több játékos igazolt nyugati bajnokságokba, ahol az utóbbi időszakban már nem csupán epizódszerep jut nekik, meghatározó játékosok. A Borussia Dortmundból a Bayern Münchenhez igazoló Robert Lewandowski világklasszis csatárrá nőtte ki magát, aki a válogatottat is a hátán viszi.

Lewandowski a nyugat-lengyelországi Lech Poznanból szerződött a Bundesligába, ahol a Borussia Dortmundban hívta fel magára a figyelmet. Aztán szerződése lejártát követően ingyen került a bajorokhoz, jelenleg már 75-80 millió euróra becsülik az értékét. Az előző idényben összesen 30 gólt szerzett a német élvonalban, amivel gólkirály volt, míg jelenleg 21-nél tart, de a Bajnokok Ligájában és a válogatottban is nagyon termékeny. Igazi vezéregyéniség, a nemzeti csapatban szinte minden meccsen ő a húzóember (a lengyelek tíz góljából hetet vállalt a mostani selejtező-sorozatban).

Idén februárban Lothar Matthäus a német Bildnek tett nyilatkozatában Lewandowskit a világ legjobb középcsatárának nevezte, aki „még Suáreznél vagy Benzemánál is jobb csatár”.

„Korábban, például az én időmben, vagy később, más edzők idején is volt sok jó játékos, akik külföldön futballoztak – ecsetelte Dudek. – Jelenleg viszont van egy Robert Lewandowskink. Az ő személye jelenti a különbséget, a többiekre is nagy hatással van. Tisztelik a csapattársak, de az ellenfél játékosai is. Látható ez a különbség. A tizenkettedik helyen vagyunk a világranglistán, ez az eddigi legjobb pozíciója a válogatottnak, ez is azt mutatja, hogy nem véletlenül jönnek az eredmények.”

Lewandowski Lato szerint is kulcsszereplője a lengyel együttesnek.

„Lewa már négy-öt éve a válogatott csapatkapitánya, egyértelműen a legjobb játékosunk. De nem csak a válogatottban, a klubjában, Münchenben is nagyra becsülik. Korábban például meg akarta vásárolni az Atlético Madrid, ám nem engedték el, mert tudták, hogy nagyon nehéz lenne pótolni. Ez sok mindent elmond egy futballistáról” – mondta a korábbi klasszis az NSO-nak.

Lewandowski tündöklése mellett sem állítható azonban, hogy egyszemélyes csapat lenne a válogatott, az utóbbi néhány év megmutatta, hogy csapatként is jól működő egység. Dudek szerint nagy előrelépést tettek az utóbbi időben, van néhány játékos, aki a gerincét alkotja ennek a gárdának: Lukasz Fabianski, Kamil Glik, Grzegorz Krychowiak és Lewandowski. Ez eleve egy nagyon erős alap.

Lato úgy véli, mostanra érett be egy szerencsés generáció: „Ez az utóbbi idők legjobb lengyel csapata. Régebben is jó csapatunk volt, de nem jöttek az eredmények, valami mindig hiányzott. Néha csak pár pont kellett volna még a kijutáshoz, ám ez a generáció Lewandowskival, Arkadiusz Milikkel, Glikkel, Krychowiakkal most a világ 15 legjobb válogatottja közé tartozik, ami nagy siker, nekem személy szerint is. Örülök a tehetséges fiataloknak is, akik hétről hétre erős európai klubokban edződnek. Van három kiváló kapusunk is. A lengyel kapusok mindig is jók voltak. Nehéz kiválasztani, kit tegyenek a kapuba, de ez kellemes probléma.”

A 2016-OS EB-MENET

2016-ra tehát összeállt egy olyan lengyel válogatott – a nemzeti csapatot 2013 októbere óta irányító Adam Nawalka szövetségi kapitány vezetésével –, amelyben többen is nyugat-európai topcsapatokban játszottak hétről hétre, és a megelőző években rendre elmaradó válogatottbeli eredmények miatt éheztek a sikerre a nemzeti csapattal.

Az Eb-selejtezők során a németek 2–0-s legyőzésével hívták fel magukra a figyelmet, végül második helyen, +23-as gólkülönbséggel, egyenes ágon jutottak ki Franciaországba.

LENGYELORSZÁG–NÉMETORSZÁG 2–0

A csoportmeccsek során az Európa-bajnokságon sem illetődtek meg, még csak gólt sem kaptak, úgy jutottak tovább a legjobb 16 közé (a 2. helyen, miután a németekkel 0–0-t játszottak, az északíreket és az ukránokat legyőzték), ahol Svájcot búcsúztatták. A legjobb nyolc között a végül győztes Portugália tizenegyesekkel ejtette ki őket, így veretlenül fejezték be a tornát.

A lengyel közvéleményről sokat elárul, hogy bár a legjobb nyolcba kerülés kapcsán mindenki elismerően csettintett, a legtöbb embernek mégis hiányérzete volt a portugálokkal vívott csatát követően, pláne, hogy Lengyelországban az elődöntőben Wales ellen sem tartották volna esélytelennek a sajátjaikat.

Ha a portugálok ellen 1–1-re végződő, szétlövéssel elbukott meccset nem számítjuk (márpedig a statisztikákban ez az eredmény döntetlennek minősül – a szerk,), akkor a lengyelek eddig utoljára 2015 szeptemberében kaptak ki tétmeccsen, a Németország elleni Eb-selejtezőn (1–3) Frankfurtban. 2017 márciusában a FIFA világranglistáján a 12. helyre jöttek fel, ami a legjobb helyezésük. Jelenleg pedig vezetik a világbajnoki selejtezőcsoportjukat. A jó eredményekhez azonban nem elég, hogy jó játékosok legyenek egy csapatban.

A KAPITÁNY SZEREPE

Edzőkérdésben újabb párhuzamot tudnánk vonni a magyar és a lengyel történet között, hiszen a mi válogatottunk is bizonyította, hogy ugyanazon futballisták képesek akár teljesen más játékot produkálni, attól függően, ki irányít a kispadról. Lato és Dudek is egyetértett abban, hogy a jó eredményekhez elengedhetetlenül szükséges egy jó szakvezető is.

„Az edző szerepe nagyon fontos, aki végre megtalálta a közös hangot a játékosokkal. Az elején nem volt könnyű, de most jó a hangulat a válogatott öltözőjében, és egyértelmű, hogy ilyenkor a játék is jobb” – mondta Dudek.

„Sokan hajlamosak alulértékelni az edző szerepét – folytatta a korábbi kapus. – Nawalka, aki a lengyel bajnokságból jött, korábban nem ért el komolyabb sikereket. Viszont nagyon jó érzékkel nyúlt a társasághoz, komplexusok nélkül, jól kezeli a nagy csapatokban légióskodó labdarúgókat is.”

Dudek szerint régebben mindig volt valamilyen előítélet a lengyel bajnokságból érkező trénerekkel kapcsolatban, akiket sok, elitligában szereplő játékos lenézett: »Mit mondhat nekem egy lengyelországi edző, amikor én a Bayernben/Liverpoolban stb. futballozom?«

„Nawalka azonban megtalálta a közös nevezőt a játékosokkal. Emellett a szurkolók hozzáállása is megváltozott, mostanában a meccsről úgy jönnek el, hogy mikor játszik legközelebb a csapat? A júniusi jegyek már februárban elfogynak.”

Dudek arra is felhívta a figyelmet, hogy a Dortmundból érkező Lewandowski és Błaszczykowski közötti viszony nem mindig volt felhőtlen, ennek tisztázása – amely az edző feladata volt – alapvető kiindulópontot jelentett a csapategység megteremtéséhez.

„Korábban például rivalizálás folyt Lewandowski és Blaszczykowski között is, csapaton belül, hiába jöttek egy klubból. Akkor még Blaszczykowski volt, ma már Lewandowski a csapatkapitány, Nawalka helyrerakta a dolgokat, mondván, a csapatért kell játszani, nem magunkért. A Lengyel Labdarúgó-szövetség is jobban működik, mint néhány éve – akkor voltak problémák, még a 2012-es Eb-t megelőzően is. Az új elnöknek, Zbigniew Bonieknek is nagy a szerepe abban, hogy most sikeresebb a lengyel válogatott. A hazai Eb óta stadionjaink is vannak, tehát adott az infrastruktúra, már tényleg csak az eredmények hiányoztak.”