Kínai álom – Thury Gábor jegyzete

THURY GÁBORTHURY GÁBOR
Vágólapra másolva!
2017.05.16. 00:30

Nagy kérdés a nagy fal mentén, hogy elegendő-e a sok pénz ahhoz, hogy idővel Kína futball-világbajnokságot nyerjen? Az ázsiai országban öntik a pénzt a sportág minden területére. Világhírű játékosok és edzők vásárlása mellett 2020-ra mintegy húszezer(!) akadémián 30 millió(!) fiatal pallérozódhat. Márpedig ahhoz, hogy Kínának erős válogatottja legyen, minőségi hazai bázis kell. A tervek szerint az ország 2030-ban vb-t rendezne, aztán 2050-ben meg is nyerné.

Fordítsuk meg a dolgot, és nézzük meg, honnan jutottak el idáig. A kínai ifjúsági válogatott Ember József irányításával 1954-ben jött hazánkba edzőtáborozni, és a magyar szakember a tulajdonképpen hobbifutballistákból az akkori magyar másodosztály szintjét megütő játékosokat formált. Ebből a garnitúrából kerültek ki azok, akik a fejlődés kezdeti szakaszában tevőleges részt vállaltak. A jelenlegi futball struktúrája az 1992-es, tehát 24 évvel ezelőtti reformokból eredeztethető: a Carlos Tévezt cirka 38 millió eurós évi fizetésért alkalmazó első profi csapat, a Sanghaj Senhua egy évvel később alakult. Ám azt se hallgassuk el, hogy a 2008-as fogadási botrány után az állam is szerepet vállalt a megtisztulási folyamatban, mi több, a megújulást követően a sportágért rajongó kínai elnök, Hszi Csin-ping újabb reformjai felgyorsították a fejlődést. Nem kis mértékben annak is köszönhetően, hogy a reformokat felügyelő bizottság élére Liu Jen-tung miniszterelnök-helyettes asszonyt nevezte ki. Felvetődhet, hogy a népszerű sportág felszálló ágba állításából politikai tőkét lehet kovácsolni, de többről van szó. Kína nemcsak gazdasági (politikai) értelemben szeretne a nagyhatalmak közé tartozni, hanem a futballban is.

Vannak persze buktatók is: nem mindegy, hogy az európai ember számára elképzelhetetlen mennyiségű akadémián kik tanítják futballra a Kanada vagy Peru lakosságával majd' megegyező számú fiatalt. Továbbá az is kérdés, hogy lehet-e gyökerek nélkül az égig nőni?

Ám a legfontosabb a hozzáállás, amelyre a következő példából azért lehet következtetni. A sportág első női asztalitenisz olimpiai bajnoka, a tajvani színekben győztes Csen Jing eredetileg jobbkezes játékos volt. Ám jobbkezesből volt ipari mennyiségű, balkezesből viszont kevés. A később a Statisztikát is erősítő Csen vállalta az „átállást", és fényes karriert futott be bal kézzel játszva. Most persze mondhatnánk, hogy Kínában van a legtöbb biciklista, még sincs kínai Tour de France-győztes, s belátható időn belül nem is lesz.

Futballban ebben nem vagyok olyan biztos, noha a vb-aranyra nincsen garancia.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik