Zágrábi elitképzés – ahol Modric és Boban is nevelkedett

A hatalmas betonmonstrumot minden irányból zöld edzőpályák ölelik körül, s meglehetősen ritka az a pillanat, hogy valamelyiken nem pattog a labda.

A Dinamo Zagreb harmincötezer férőhelyes, tető nélküli stadionját körülveszik a klub utánpótláscsapatai számára létesített edzőpályák, ahol a jövő reménységeit képzi a klub – hosszú távú és aprólékosan kidolgozott koncepció alapján.

A gyerekek számára pedig adva van a minta: többek között az 1998-as vb-n bronzérmet szerző horvát válogatott két alapembere, Zvonimir Boban és Robert Prosinecki is az ország egyik legnépszerűbb klubjánál tette meg az első lépéseket, míg a közelmúltból többek között Luka Modricot, valamint Mateo Kovacicot említhetnénk, jelenleg mindketten a Real Madrid labdarúgói. És akkor még csak a legmagasabb szintről beszéltünk.

A titok? Biztosan nem a luxus.

Lapunknak elárulták, a közelmúltban a Benfica stábja járt a klubnál, a néhány napos vizit után pedig arról beszéltek, hogy az infrastruktúrát össze sem lehet hasonlítani a nyugati klubokéval. Röviden összefoglalva: az évente másfél-két millió euróból gazdálkodó (ez az összeg az utánpótlásra vonatkozik) klubnál minden megvan, ami a képzéshez kell – de semmi több.

A fehér falú öltözők minden fényűzést nélkülöznek, mindössze fapadok, fogasok, valamint zuhanyzók várják az edzésre igyekvő gyerekeket, az épület másik fele pedig étkezőként szolgál a távoli városokból érkező, a klub által elszállásolt, Dinamo akadémián nevelkedő játékosok számára.

A klubnál jelenleg csaknem háromszázötven igazolt utánpótlás játékos nevelkedik, jelentős részük Zágrábból vagy valamelyik közeli városból származik, a külvárosban található szállást azoknak biztosítják, akiknek családja messze lakik a fővárostól.

Attól viszont nem kell tartani, hogy ne jutna elég hely a különböző korosztályoknak. A komplexumban kilenc edzőpálya található, hat nagy méretű füves pálya, két nagy méretű műfüves, valamint egy igencsak apró, rácsokkal körülölelt, és a legkülönbözőbb vonalakkal és körökkel felfestett apró műfüves „dühöngő”, utóbbit kifejezetten az egyéni képzés céljából alakította ki a klub.

Az akadémia főépülete a stadion mögött fekszik, s a belépés után mindössze az első lépcsőn kell felmenni, hogy megpillantsuk a falra kifüggesztett Luka Modric-képet. A horvát válogatott középpályásával azt illusztrálják, mi különbözteti meg a sikeres futballistát a sikertelentől. Modric alakját olyan jellemzések veszik körül, mint „tiszteli a többieket; mindig fejlődni akar; a pályán kívüli kötelezettségeit is teljesíti; fegyelmezett; tanul a hibáiból ”, míg a mellette lévő fantomkép a sikertelen labdarúgót írja körül, az ideális futballista tulajdonságainak ellentéteit felsorolva.

„ A kiválasztásnál számos szempontot figyelembe veszünk – mondta Ivan Kepcija, a Dinamo Zagreb utánpótlás-akadémiájának alelnöke, aki többek között a Real Madrid akadémiáján is tanít. – Az egyik legfontosabb hozzávalót mi futballistaagynak nevezzük, ez például Luka Modricnál megvolt. Aztán következnek a fizikai paraméterek. Nem a magasság és nem a súly, hanem az atletikus képességek. Hogy a gyerekben megvan-e az adottság, hogy idővel végigzakatoljon kilencven percet. Na és persze a versenyszellem. Nekünk fontos, hogy a srácok akarjanak versenyezni, és ne csak a meccsen, hanem az edzésen is. Az egymás közötti játéknál mindig a győztes csapatban akarjanak lenni. Ez egyébként már a legkisebbeknél is megfigyelhető. Ha a hétéves kisgyerek elesik, akkor fáj a lába, prüszköl picit. De amelyikük a leghamarabb felpattan, és utánaszalad a labdának, hogy visszaszerezze, nos, abban megvan ez a szellemiség.”

Az akadémián huszonöt fős edzői stáb dolgozik: tizenegy labdarúgó edző, öt kapusedző, öt erőnléti edző, valamint három-négy olyan szakember, aki kizárólag egyénileg foglalkoznak a játékosokkal.

„Fontos, hogy az akadémián belül is vitatkozunk egymással, a nevelés ugyanis nem matematika. Nincsenek egyértelmű helyzetek. Könnyű megmondani, hogy a felnőttcsapatban ki a legjobb játékos, de azt jóval nehezebb, hogy az U15-ös csapatból ki lesz a legjobb huszonegy éves korában. Az biztos, hogy a csapatokat vezető edzők nyolcvan százalékban azonos irányvonalak mentén készítik fel a játékosokat, a maradék húszban viszont szabad kezet kapnak. A srácok szinte mindannyiukkal dolgoznak majd, ahogy lépkednek előre, és fontos, hogy mindenkitől tanuljanak valami újat, miközben az alapelvek változatlanok. A klubnál hosszú távú befektetésként tekintünk a csapatokra és a játékosokra, az edzőket pedig nem kizárólag az eredmények alapján értékeljük. Az eredmény csak egy apró részlete az egész képnek. Akit csak ez érdekel, az a szurkoló. Mi nem szurkolók vagyunk, hanem profik. Az eredményt mindenki látja, de minket az is érdekel, hogyan edzett a csapat héten. Hogyan játszottunk a meccsen? Mit mondott az edző a szünetben? Segített-e a játékosoknak megoldani a gondokat a pályán? Úgy készíti-e fel a csapatot, ahogy megköveteljük tőle? Sok-sok apró részlet. Lehet, valaki a bajnokság végén harmadik helyen végez a csapatával, és azt mondom neki, jó munkát végzett, és megeshet, hogy valaki szintén bronzérmet szerez, mégis úgy véljük, nem végezte jól a feladatát. És, ha már a helyezések...Ha a tizenöt éves korosztályban olyan tehetséges fiút látunk, aki fizikailag még nem képes a nagyobb testű játékosok ellen érvényesülni, és emiatt akár pontokat is veszíthetünk...Nos, biztos, hogy betesszük a kezdőbe. A fejlődése ugyanis sokkal fontosabb, mint hogy éppen második vagy harmadik helyen végez-e a csapat. A cél, hogy huszonegy éves korára remek futballista váljon belőle, nem pedig az, hogy tizenöt évesen ezüst- vagy aranyérmes csapatban játsszon. Ehhez viszont koncepció és tudatos stratégia kell.”

A klubnál tudják, már elmúltak azok az idők, amikor kizárólag saját maguknak neveltek labdarúgókat. Az egyesület költségvetésében fontos szerepet játszik a futballisták eladásából származó összeg.

„A B-csapatnak és az U19-es korosztálynak fontos, hogy azt a taktikát játssza, amit az első csapatunk is, de van egy fontos szempont. A Dinamo Zagreb játéka a labdatartásra, a támadófutballra épül. De ha csak ezt tanítjuk meg a labdarúgóinknak, a potenciális vevőink köréből kizárjuk azokat az európai topcsapatokat, amelyek a kontrákra rendezkednek be. Éppen ezért, a Dinamo alapjátékát ismerniük kell a futballistáknak, de arra is nagy hangsúlyt fektetünk, hogy tisztában legyenek vele, hogyan kell kontrázni vagy éppen mélyen hátra húzódva védekezni. Erre is megtanítjuk őket, ugyanis egyetlen csapatot sem akarunk kizárni a vevői körünkből.”

A hatékonyságról pedig sokat elmond, hogy a napokban zajló U17-es Európa-bajnokságon szereplő horvát válogatott tizennyolc fős keretében nyolc Dinamo-nevelés kapott helyet.