A Videoton a mai napig közel áll a szívemhez – interjú Joan Carrillóval

– Ennyire otthonosan mozog Budapest belvárosában?
– Amikor tehetem, szívesen jövök Magyarországra, imádom Budapestet, akárcsak Székesfehérvárt, és hála Istennek, rengeteg barátot szereztem, amíg itt dolgoztam – mondta lapunknak Joan Carrillo, a horvát élvonalbeli Hajduk Split spanyol vezetőedzője, aki 2014–2015-ben bajnoki címig vezette a Videotont. – Sok egykori játékosommal tartom a kapcsolatot, de mégiscsak más személyesen találkozni.

– Jól sejtem, hogy a magyar bajnokságot illetően is képben van?
– Abszolút. Igyekeztem a lehető legtöbb mérkőzést megnézni az interneten, de ha esetleg lemaradtam valamiről, az összefoglalókból pótoltam. A Videoton a mai napig közel áll a szívemhez, sajnálom, hogy nem tudta megnyerni a bajnokságot.

– Amióta ön elment Fehérvárról, egyszer sem sikerült a Vidinek.
– A csapat minden idényben a bajnoki címért harcol, és a keret tele van jó játékossal, sokukkal nekem is volt szerencsém együtt dolgozni.

– Ha tehetné, és egy játékost igazolhatna a Videotontól, ki lenne az?
– Nem szeretnék neveket mondani. Egyébként is, aki jól teljesít Fehérváron, nem biztos, hogy illene a Hajdukba, és ugyanez igaz fordítva is.

– Mi a különbség a két liga között?
– Horvátországban nagyobb hangsúlyt kap az erőnlét, és intenzívebb a játék. De mindkét bajnokságban sok a jó futballista, az NB I rengeteget fejlődött az elmúlt években. Már több mint két csapat esélyes a bajnoki címre, bármelyik együttes megverheti bármelyiket, ami jó. De visszatérve a kérdésre, a két ország szurkolói kultúrája is más.

– Mire gondol?
– Angliában, Franciaországban vagy Magyarországon általában jóval a mérkőzés előtt kimennek a stadionba, míg Spanyolországban, Argentínában vagy Horvátországban ha tehetik, épphogy beesnek a kezdés előtt. A spanyolok vagy a horvátok hevesebbek, míg a magyarok visszafogottabbak, ami szintén nagyon szimpatikus, mert időnként ez nagy előny a közös munka során.

– A harmadik helyen végzett a Hajdukkal, s ott is a látványos támadójátékra törekszik. A csapat tíz éve nem szerzett ennyi pontot – hatvankilencet – és annyi gólt – hetvenet –, mint most. Elégedett?
– Sohasem vagyok az, mindig van valami, amin lehet csiszolni, egy csapat sohasem tökéletes. Egyébként egy pillanatig sem gondolkodtam, hogy elfogadjam-e a Hajduk ajánlatát. Nagy múltú klub, amelynél hatalmas a nyomás, minden meccsen csak a győzelem elfogadható. Szintén nagy kihívást jelentett, hogy Európa egyik legfiatalabb kerete a miénk. Szeretnék minél erősebb, ütőképesebb csapatot építeni, úgy érzem, jó úton járunk. Áprilisban kettő nullára nyertünk a Dinamo Zagreb otthonában, amire kilenc éve nem volt példa. Támadásban valóban elég hatékonyak vagyunk, a védekezésünkön viszont van mit csiszolni. Ez is a következő idény egyik feladata lesz, szeretném, ha kevesebb gólt kapnánk. Sajnos nincs sok időnk, július közepén már az Európa-liga selejtezőjében játszunk, harmadikán kezdjük a felkészülést, ami abból a szempontból sem előnyös, hogy akkor még javában formálódik a keret.

– Örülne, ha az Európa-ligában előbb-utóbb összekerülnének a Videotonnal?
– Nosztalgikus élmény lenne. Mint mondtam, rengeteg barátom van a fehérvári csapatnál, ám profik vagyunk, így arra a kilencven percre ezt félretennénk. Szeretnénk minél messzebbre jutni, tapasztalatot szerezni.

– Nemrégiben meghosszabbította szerződését a Hajduknál, ezek szerint jól érzi magát.
– Igen, Split gyönyörű város, csodás tengerparttal, más kérdés, hogy abból eddig nem sokat élveztem, mert szinte minden időmet a labdarúgás kötötte le, jószerével egész nap a pályán vagyok. Egyelőre a következő idényre írtam alá, aztán meglátjuk, hogyan tovább.

– A tizennyolc góllal gólkirályi címet szerző Futács Márkó a következő szezonban is a csapat kulcsembere lehet?
– Pályafutása eddigi legjobb idényét zárta, remélem, a következő ennél is jobban sikerül. Nagyon erős futballista, érzi a kaput, és növeli teljesítménye értékét, hogy súlyos térdsérülésből felépülve vágott neki a bajnokságnak.

– Úgy tűnik, mindegyik csapatánál akad egy gólvágója. A Videotonnál Nikolics Nemanja, most Futács. Mennyire hasonlít kettejük stílusa?
– Mindkettejükkel öröm együtt dolgozni, de két különböző stílusú játékosról van szó, ami nem azt jelenti, hogy egyikük jobb, mint a másik. Futács erősebb felépítésű, harcosabb típus, jól tartja meg a labdát, és még mindig van hova fejlődnie. Nikolics inkább azt szereti, ha van területe, ő kész játékos, aki szinte mindent elért. Vele is rendszeresen beszélek, és egyáltalán nem lep meg, hogy Chicagóban is ontja a gólokat. A képességei alapján a világ bármelyik bajnokságában megállná a helyét, a topligákban is. Amikor Lengyelországba szerződött, sokan legyintettek, hogy ott leszerepel, erre egyből gólkirály lett. Aztán azt mondták, Amerikában elnyomják majd a világsztárok, mégsem így lett. Az első perctől kezdve bíztam benne, éreztem rajta, hogy különleges játékos, az a típus, aki csukott szemmel is betalál, ha a kapu elé kerül.

– Magyarországon tölti a nyár elejét?
– Jó lenne hosszabb ideig maradni, de sajnos rövid a nyári szünetem. Néhány napot maradok, aztán hazamegyek Spanyolországba, majd onnan vissza Splitbe.

– Elképzelhető, hogy egyszer nem csak turistaként tér vissza?
– Miért ne? Imádom az országot, jól éreztem itt magam, sok barátom van, úgyhogy ha úgy hozza az élet, szívesen edzősködnék ismét önöknél.