Nwankwo Kanu: Gerában mindig ott volt a gól

– Ha nem tévedek, Magyarország kapcsán csupa szép emléket őriz.
– Az Ajax játékosaként jártam itt először, amikor legyőztük a Ferencvárost a Bajnokok Ligájában. Több mint húsz év telt el azóta, nagyon megváltozott a város. Persze az aranyérmünkkel záruló atlantai olimpia is szép emlék, az én gólommal győztük le a magyar válogatottat.

– Ezt követően nem játszott a magyar válogatott ellen, viszont Gera Zoltán két évig csapattársa volt a West Bromwichban. Jól kijöttek?
– Persze. Őszinte fickó, rendes, családos ember, nem mellesleg remek futballista, ha ott volt a kezdőben, szinte biztos voltam benne, hogy gólt szerzünk.

– A magyar középpályás nagy mókamester hírében áll, ez a West Bromwichnál is jellemző volt rá, vagy ön vitte a prímet?
– Én biztos nem. Zoltán tényleg vicces srác, aki a jó értelemben vett őrületét, pozitív érzéseit át tudta ragasztani csapattársaira.

– Az olimpiai arany karrierje egyik legszebb pillanata, utána viszont óriási nehézségekkel kellett megküzdenie, hiszen az Internazionalénál az orvosi vizsgálat súlyos szívproblémát fedezett fel önnél – hogyan bírta azt az időszakot és a hosszú kihagyást?
– Hiszek Istenben, és szerintem minden okkal történik. Amióta az eszemet tudom, futballista akartam lenni, amikor a doktorok azt mondták, van esély rá, hogy folytassam a karrieremet, nagyon boldog voltam. Persze ehhez először meg kellett felelnem néhány teszten, ami szerencsére sikerült. Ezután újra fel kellett építenem magam, ezért is lett volna jó, ha már akkor van teqball. Nagyon pozitív szemléletű játékos voltam, és sikerült visszatérnem, trófeákat nyernem, valamint az év afrikai futballistájának is megválasztottak.

– Miben segíthetett volna a teqball?
– Ez a sportág a futball alapjaiból áll. Fejleszti a technikai tudást, nagy koncentrációt igényel, párosban játszva az összhang kialakításában is segít. Remélem, minél szélesebb körben elterjed, Afrikában biztos vevők lennének rá, és idővel az olimpia programjába is bekerülhetne.

– És mára teljesen egészséges?
– Igen, de rendszeresen vizsgálatokra kell járnom.

– Mivel foglalkozik mostanában?
– Elsősorban az alapítványomat irányítom, a Kanu Szív Alapítványt, amely nehéz sorsú, szívproblémákkal küzdő gyerekeknek próbál segíteni. Velük dolgozom, adományokat gyűjtök, emellett nagykövetként segítem a Nigériai Labdarúgó-szövetség munkáját.

– A nigériai válogatott négy éve kontinenstornát nyert, de az előző két Afrikai Nemzetek Kupájára nem jutott ki. Ennyire rossz időszakot élnek meg?
– Nem úgy teljesítünk, ahogyan elvárják tőlünk, de jó úton járunk. Az Afrikai Nemzetek Kupája selejtezőjében jó két hete fájdalmas vereséget szenvedtünk Dél-Afrikától, ám az biztató, hogy két forduló után vezetjük a világbajnoki selejtezőcsoportunkat, pedig olyan csapatokkal kerültünk össze, mint Algéria, Kamerun és Zambia.