Románia: szentgyörgyi búcsú a másodosztálytól – irány a Liga I!

Az ünneplés pedig már két órával a szombati meccs előtt, a Szemerja-negyedi Stadiontól több kilométerre elkezdődött: a szurkolók a vasútállomástól indulva vonultak végig a városon, az étfalvi rezesbanda zenei aláfestésével énekelve végig az utat. A Székely Légió piros-fehér színei közül többször is kivillant a ferencvárosi zöld, de a Carpathian Brigade fekete pólói is feltűntek a tömegben.

A dombtetőn álló stadiont aligha lehet csili-vili fociarénának nevezni, több az álló-, mint az ülőhely, árnyék egy tenyérnyi sincs a déli napsütésben. A szentgyörgyiek is jól tudják, hogy nem felelnek meg a román szövetség szigorú licencszabályainak, ezért már az utolsó Liga II-es meccs előtt elkezdték a modernizálást.

Igazi székely módra, kalákában: Diószegi László tulajdonos a szurkolók önkéntes munkájára is számít a lebontott Puskás-stadionból származó székek elhelyezésekor a kapu mögötti kanyarokban.

A pékipari vállalkozó pontosan tudja, hogy a július 15-re tervezett szezonrajtra aligha tudnak minden szükséges munkát elvégezni, de mint a Nemzeti Sportnak elmondta: reménykedik benne, hogy 4-5 hazai mérkőzésnél többet nem kell albérletben játszania csapatának.

Közeli pályát ugyanis nem találnak, a Profi Liga ugyanis sem a brassói, sem a marosvásárhelyi stadiont nem tartja alkalmasnak élvonalbeli meccsek rendezésére, Piatra Neamtra vagy Ploiesti-re pedig a székelyek nem mennének szívesen. Marad a mintegy 150 kilométerre levő Medgyes, ott viszont osztozni kell a szintén Liga I-es Gaz Metannal.

Diószegi nézőcsúcsot, ötezer embert várt a szombati meccsre, és ha annyian végül nem is lettek, a hangulat tökéletes volt, a székely és a magyar szurkolói szcéna szinte összes ismert rigmusa megszólalt a 90 perc alatt. A pályán viszont nem sok minden történt, a negyedik helyen álló CS Mioveni az első félidőben sikeresen megfékezte a szentgyörgyi támadásokat, így a legnagyobb tapsot az a bejelentés aratta, hogy a csapat egyetlen idegenlégiósa, a szenegáli Issa Thiaw újabb három évre meghosszabbította lejáró szerződését.

A szünetben jött az elmaradhatatlan Nélküled a hangszórókból, a második félidőben pedig már a helyzetek is. A csapatkapitány, Hadnagy Attila öt perc alatt hármat is kihagyott, Iovu lécet lőtt, de a 79. percben csak megszületett a Sepsi vezető gólja. Természetesen Hadnagy fejelte, akinek ez volt a 28. találata a szezonban.

Az addig nem sokat támadó Mioveni erre a 86. percben Nastase átlövésével válaszolt, de az 1–1-es végeredmény szinte senkit sem érdekelt. Amíg elkészült a dobogó és a diadalív a pálya közepén, a csapat letudta a tiszteletkört, és meghallgatta a Székely Himnuszt, a hivatalos ünneplésre pedig már a nézőket is beengedték a pályára. Folyt a pezsgő és a könnycseppek, Diószegi László élete legszebb napjáról beszélt, majd nyilvánosan megígérte: „Nem fogunk szégyent hozni rátok!”

Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere pedig arról beszélt: „Lehet nagyot álmodni, és megvalósítani. Diószegi Laci álma az egész Székelyföld álma lett, és megvalósult.”

A városvezető lapunknak elmondta, ebben az idényben mintegy 140 ezer euróval támogatták a csapatot, a következő évadra viszont már félmilliót vállalnak, és jelenleg is azon dolgoznak, hogy a stadion a bukaresti sportminisztérium tulajdonából átkerüljön a városéba.

Több mint négyezer szentgyörgyi boldogan ment haza szombat délután. Egy olyan álmuk vált valóra, amire egy éve, a Liga III megnyerésekor gondolni sem mertek, és még a téli szünetben is csak álom volt.

Diószegi László viszont már kimondta következő álmát: jövőre benn akarnak maradni a román élvonalban.