Laptársunk, a Képes Sport a korábbi időszakában állandó rovatcím volt, amelyet sok olvasó máig idéz kívülről: „Tizenegyes az, amit a bíró megad. És a belőle rúgott gól akkor is érvényes, ha az egész publikum háborog.”
Igyekeztünk körbejárni ezt a kérdést.
Az angol Szuperkupában debütált az ABBA-rendszer, az Arsenal az új tizenegyespárbaj-formátumban múlta felül a Chelsea-t. Az új rendszer lényege, hogy az első rúgás után a másik csapat próbálkozhat kétszer, majd ezután felváltva két-két tizenegyest lőnek a csapatok. A változtatás pont azt hivatott kiszűrni, hogy az először rúgó csapat végig lélektani előnyben legyen a párbaj során. Természetesen már az első, szélesebb körben látott ilyen párbaj után megszólaltak a kétkedők.A Liverpool-ikon Steven Gerrardnak például jobban tetszett a korábbi lebonyolítási rendszer. És önnek? |
Először a másik oldalra voltunk kíváncsiak. Lehet-e védeni? Andrusch József korábbi válogatott kapus, a DVTK jelenlegi kapusedzője szerint igenis lehet esélye egy felkészült és ravasz kapusnak akár a legjobb rúgó ellen is.
„Ma természetes, hogy megnézzük, elemezzük azokat a játékosokat, akik tizenegyeseket rúgnak – szögezte le Andrusch József. – Ezt minden klub megteszi, ebben nincsen semmi meglepő. A kérdés inkább az, hogy a mindenki által elérhető információt hogyan használjuk fel hatékonyan. Pontosan lehet ismerni, kik azok a játékosok, akik az NB I-ben szóba jöhetnek, mint büntetőt elvégzők, így nem érhet senkit meglepetés, ha tizenegyest kap az ellenfél.”
A szakember szerint a legtöbb játékosnak van kedvenc oldala, az általa elvégzett tizenegyesek hetven százalékában ugyanazt a sarkot választja.
„Két típusú tizenegyesrúgót különböztetünk meg – mondta a kapusedző. – Az egyik, aki szinte mindig erőből lő, és előre elhatározza, melyik sarkot célozza meg. Itt a kapus feladata az irányt eltalálni: vannak bizonyos ráutaló jelek, amelyekből lehet következtetni arra, hogy melyik sarkot választja a rúgó. Az a tapasztalatunk, ha a kapus a megfelelő pillanatban kicsit mozog a gólvonalon, azzal elbizonytalanítja a rúgó játékost, aki ösztönösen abba az irányba küldi a labdát, amely neki az erősebb, úgymond kedvenc oldalának számít. Ha pedig ezt előre tudjuk, már a vetődés sebességén múlik a védés. A másik típusú játékos kivár, nem dönti el előre, hová lövi a büntetőt – ezt kevésbé kedvelik a kapusok, de a védés itt sem lehetetlen. Ez esetben is a mozgással lehet befolyásolni a rúgó játékost.”
Igen ám, de hogyan?
Andrusch József szerint minden a másodpercek törtrésze alatt történik, gyorsan kell gondolkodni, és még gyorsabban dönteni.
„A kivárásra játszó rúgók ellen van egy fegyvere a kapusnak, amely már többször is bevált – kaptunk egy konkrét példát. – Ez a következő: a rúgás előtti pillanatban a kapus tesz egy mozdulatot az egyik irányba, mondjuk jobbra. Lehetőleg olyan tempóban, hogy a lövő azt higgye: ez csak a csel, a beugratás. Majd irányt változtatva elindul balra – ha a rúgó érzékeli, ezt, arra gondolhat: csak megtévesztés volt a jobbra indulás. Tehát: jobbra lő. Ezért a legvégső ütemben a kapus is jobbra vetődik. Vagyis jobbra bemutat, balra indul, mégis jobbra vetődik. Apró, gyors mozdulatok ezek, de ha jó ütemben csinálja a kapus, célt érhet el vele.”
Andrusch József szavaira érdemes odafigyelni. A karrierje vége felé volt olyan szezonja a Vasasban, amikor hét tizenegyesből hatot hárított. Ám a korábbi válogatott játékos azt sem felejti el, hogy az élvonalban az első büntetőt még a Honvéd kapujában Várady Béla rúgta neki – olyan erővel, hogy esélye sem volt védeni.
„Sokan mondják, hogy a kapusnak érdemes figyelnie a rúgójátékos tekintetét, a lábtartását: kifordítja-e a rüsztjét az utolsó pillanatban? – összegzett Andrusch. – Ezek is árulkodó jelek, de én úgy vélem, sokat tehet egy kapus azért, hogy ne ő függjön a rúgótól, hanem irányítsa, befolyásolja, megtévessze, befolyásolja őt. Úgy kell mozognia a nekifutás közben, a lövés előtti ezredmásodpercben, hogy az ellenfél azt higgye: ő dönti el, merre rúgja a labdát, de valójában a kapus szándéka érvényesüljön.”
Nézzük a másik oldalt is.
Sebők Vilmos kilenc gólt szerzett a válogatottban, négyet tizenegyesből – egyszer sem hibázott. Az 1998-as bajnoki döntőnek is beillő FTC–Újpest rangadón is büntetőből volt eredményes. A ZTE játékosaként a 2005–2006-os idényben 11 góllal lett házi gólkirály – ebből tíz találatot tizenegyesből szerzett. Tíz kísérlet, tíz gól.
SEBŐK VILMOS NAGY MECCSE LIECHTENSTEIN ELLEN, A HARMADIK GÓLJÁT BÜNTETŐBŐL LŐTTE
LÖBBÖLÉS. A tizenegyesekről szóló cikkből kihagyhatatlan a cseh Antonín Panenka. A prágai Bohemians és a bécsi Rapid egykori játékosa számtalan gólt szerzett, de eggyel legendává, névadóvá vált. Az 1976-os Eb-döntőben a döntetlent követő párbajban Uli Hoeness hibázott, így a cseh játékos úgy állt a labda mögé, hogy ha belövi, Csehszlovákia Európa-bajnok. A világ akkori legjobb kapusa, a német Sepp Maier nézett vele farkasszemet, és a cseh azelőtt nem látott arcátlansággal győzött: nem erőből lőtt, hanem finoman alányúlt, alálöbbölt a labdának – arra számítva, hogy a kapusok mindig elvetődnek. Ha pedig így van, a labda akadálytalanul hullhat a kapu közepébe. A trükk bejött, a panenkásan elvégzett tizenegyes máig bevett szófordulat. KAPUSBRAVÚR. A kapusoknak a tizenegyes nagy esély, hogy sokáig híresek legyenek, emlékezetes alakítást nyújtsanak. Francesco Toldo Olaszország örök kedvence lett a 2000-es Európa-bajnokság elődöntője után, amikor csapata a társházigazda Hollandia ellenfele volt. A rendes játékidőben két, a tizenegyespárbajban további négy tizenegyest lőhettek a hollandok, de csak egyet tudtak berúgni Toldónak, így Olaszország játszott a döntőben – amúgy Francesco Totti Panenka módjára végezte el a saját tizenegyesét. Az 1986-os BEK-döntőben a Steaua kapusa, Helmuth Duckadam mind a négy Barca-tizenegyest kivédte. CETLIK. A 2006-os vb emlékezetes meccse, a német–argentin negyeddöntő is tizenegyesekkel dőlt el. Jens Lehmann, a németek kapusa valamennyi dél-amerikai lövés előtt egy cetlin nézegette, hová várható a következő rúgás, az illető melyik sarkot részesíti előnyben – Roberto Ayala és Esteban Cambiasso meg is zavarodott ettől, és hibázott. CSERE. A lélektan szerepe igen fontosnak bizonyult a 2014-es brazíliai vb-n. Az elődöntőért Hollandia és Costa Rica csatázott, és a 120 perc letelte után tizenegyesek döntöttek. Ekkor Louis van Gaal holland kapitány kapust cserélt: Jesper Cillessen helyett Tim Krult küldte be, emiatt csak kettőt cserélt az azt megelőző két órában. Krul nem volt híresen nagy tizenegyesölő, az ellenfél mégis ezt gondolhatta – el is bizonytalanította Van Gaal ezzel a labda mögé állókat, ketten hibáztak, Hollandia nyert. |