Figo is kipróbálta – Monacóban tovább hódított a teqball

A Sportel rangjáról sokat elárul, hogy – a teljesség igénye nélkül – a Francia és a Spanyol Labdarúgóliga, az FC Barcelona, míg az amerikai major sportok közül az NFL és az NBA képviselői is megmutatták magukat. Magyarországot a hazai találmány, a teqball képviselte a monacói eseményen, amelyen a Nemzetközi Teqballszövetség (Fiteq) a kupák és bajnokságok közvetítési jogainak eladásáról is tárgyalt. A Borsányi Gábor, Gattyán György és Huszár Viktor által alapított, a láb- és asztaliteniszt ötvöző sportág évről évre, sőt hónapról hónapra népszerűbb, a profik és az amatőrök körében egyaránt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a teqball nagykövete William Gallas, Christian Karembeu és Simao Sabrosa, akiket a futballt kedvelők körében aligha kell bemutatni, de rengeteg klasszis labdarúgó kipróbálta már a játékot, hovatovább a brazil válogatott öltözőjében és edzőpályáján állandó szabadidős elfoglaltságnak számít.

Azt nem tudjuk, hogy II. Albert monacói herceg is beszerez-e egy asztalt a Grimaldi Forumon tett látogatása után, de az biztos, hogy nagyon élvezte a Figóval, Simaóval, Karembue-vel és Gallasszal való közös játékot. Miután Huszár Viktor társalapító ismertette vele a szabályokat és megtekintette a kiváló labdaérzékről és technikai képességekről tanúbizonyságot tevő „teqballos srácok” bemutatóját, maga is kipróbálta a sportágat, és még öltönyben is voltak olyan megmozdulásai, amelyeket ováció és taps kísért. Az uralkodó Gallasszal alkotott egy párt, velük szemben a másik három ikon állt.

A közös fotók elkészülte után a résztvevők útja – Albert herceg kivételével – a sajtóterembe vezetett, ahol a három társalapító és a négy korábbi sztárfutballista állt a média munkatársainak rendelkezésére. Azt követően, hogy Huszár Viktor felkonferálta a jelenlévőket, a játékosok vették át a szót.

„Mindig megtiszteltetés valami új részesének lenni” – mondta Karembeu, aki nemcsak korábbi labdarúgóként, hanem az Olympiakosz stratégiai tanácsadójaként is méltatta a teqballt. A Real Madridban három évet eltöltő, a klubbal két Bajnokok Ligáját nyerő francia kiválóság lelkesedéséről sokat elárul, hogy miután Figo, Simao és Gallas befejezték a játékot Albert herceggel, ő még mindig ott maradt labdázni néhány perc erejéig a fiatalokkal.

„Nemcsak az öltözőben, hanem parkokban, iskolákban is lehet játszani a teqballt. Az amatőröknek, a legendáknak, a gyerekeknek és a profiknak egyaránt szórakozást nyújt” – mondta Figo, aki kérdésre válaszolva elmondta, nagyon kíváncsi lenne rá, hogy a múlt nagyjai közül például Eusébio, Alfredo Di Stéfano vagy Johan Cruyff hogyan boldogulnának az asztalnál.

Gallas elárulta, már csak azért is örül a teqball feltalálásának, mert így fejleszteni tudja a bal lábát is. Hozzátette, a sportágnak köszönhetően a már visszavonult labdarúgóknak lehetőségük nyílik összemérni tudásukat a fiatalabbakkal, amit a zöld gyepen már nem tehetnek meg.

Huszár Viktor a sajtótájékoztató végén megjegyezte, szeretnének sporttörténelmet írni ezzel az eszközzel, az pedig korábban már többször is elhangzott, hogy a hosszú távú cél a teqball olimpiai sportággá válása.

Az Európa-bajnoki döntő „visszavágóját” a Figo, Simao páros nyerte. A portugál kettős az első két szett után a dupla vagy semmi, majd a harmadik játszmát követően a tripla vagy semmi lehetőségét is felajánlotta a franciáknak, akik a negyedik szettet végül nagy nehezen megnyerték, de összesítésben 3–1-re így is Portugália győzött.

AZ ELSŐ SZETT FELVÉTELE

A látottak alapján egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy Figo most próbálta ki először a teqballt, pedig ez az igazság. A 2000-es év aranylabdása a találkozó után a Nemzeti Sport Online-nak elmondta, a teqballra nem úgy tekint, mint egy melléktevékenységre, ami pótolja a nagypályás labdarúgást, hanem mint teljesen új sportágra, amelyet mérkőzések előtt bemelegítés gyanánt az öltözőben is játszhatnak a játékosok.

Ellenkező véleményen van Simao Sabrosa, aki érdeklődésünkre elmondta, otthonában mindennap gyakorol, hogy jobbá és jobbá váljon. Nagyon szenvedélyes játéknak tartja a teqballt, amit nagyon nehéz abbahagyni. Ezt az állítását alátámasztja, hogy a portugál–francia csata eredetileg két nyert játszmára volt meghirdetve, ehhez képest négy szettet vívtak a játékosok, akik folytatták volna az ötödikkel is, de az idő szűkössége miatt erre már nem volt lehetőségük.

A Barcelonában két, majd a Benficában és az Atlético Madridban összesen kilenc évet eltöltő szélső véleményét a jövő évi világbajnokság kapcsán is kikértük: „Remélem, Portugália megnyeri a vb-t, de tudom, hogy ez nehéz feladat lesz. A válogatott jó játékosokból áll, akik között jó a kapcsolat. A futballisták egy nagy családot alkotnak, a szövetségi kapitányra (Fernando Santos – a szerző) pedig apaként tekintenek. Ez ugyanolyan fontos, mint a magánéletben. Ha édesapáddal jó a viszonyod, akkor könnyebb az élet.”

Figo nem állt elő ilyenfajta hasonlattal, de nagy reményeket fűz a vb-hez, amelyre a portugál válogatott a tapasztalt és a fiatal, tehetséges játékosok egyvelegét alkotva erős csapattal utazik majd.

Ugyanezek a jelzők a magyar teqballcsapat tagjaira is elmondhatók, akik sportos ruházatban és öltönyben is bebizonyították, hogy remekül bánnak a labdával. A látvány és a jó hangulat tehát adva volt, ami egyáltalán nem mellékes, ha az ember találmánya a Grimaldi Forum bejáratánál van elhelyezve.