A futball valódi kitörési esély lehet a szegénységből

Hétfő délre beszéljük meg a találkozót az egyik pesti belvárosi kormányzati épületnél. Pontosan érkezik, pedig a kora reggeli vonattal indult el Sopronból, s az érkezését követően még beiktatott egy találkozót. Sőt, az interjúnk után egy rádiós beszélgetésre is beugrik, s onnan robog a reptérre, hogy elérje a Brüsszelbe induló repülőt. Mióta szeptemberben a Fidesz-KDNP színeiben újra európai parlamenti képviselő lett, Járóka Líviának ebben a tempóban, s nagyjából a Sopron–Budapest–Brüsszel–Strasbourg négyszögben telik az élete. S erre rátett egy lapáttal, hogy november közepén – az Európai Néppárt jelöltjeként – az Európai Parlament (EP) egyik alelnökévé választották. Még 2004-ben került be először az EP-be, s ezzel történelmet írt: ő lett a testület történetének első roma származású női tagja.

NYÍREGYHÁZÁN JÁRT A GÓLKIRÁLY TESTVÉRE

„A világsztár futballistákat nem könnyű rávenni arra, hogy szerepet vállaljanak egy olyan programban, amely a hátrányos helyzetű gyerekek, köztük a romák felkarolását szolgálja – mondja Járóka Lívia. – Egyrészt a szerződésük általában tiltja, hogy nem egyesületi rendezvényen labdába rúgjanak, az meg nem az igazi, ha csak tisztes távolból bámulják a focizgató srácokat. Másrészt az érintettek jelentős része inkább titkolja roma származását. Attól tartanak, ha ez kiderül, az rombolja az imázsukat a szurkolók szemében. Kevesen vannak, akik a portugál Ricardo Quaresmához vagy a francia Éric Cantonához hasonlóan felvállalják a gyökereiket. Akadnak persze jó példák is. A spanyol Andrés Iniesta a saját vállalkozásából csorgat vissza pénzt a szegény gyerekek futballoztatására, a francia Lilian Thuram Montpellier-ben működtet egy tábort, ahol a polgárháború sújtotta Ruandából kimenekített gyerekek is focizhatnak. A latin zenét játszó, francia születésű muzsikus, Manu Chao ingyen engedte át egyik dalát a szegények futballjának népszerűsítésére. Az UEFA és a FIFA nyitott e témában, e két szervezet a hope academyvel, illetve a favelafocival Afrikában és Dél-Amerikában már szép sikereket ért el. A távozása előtt beszélgettem Sepp Blatterrel, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség korábbi elnökével e témáról, s szeretném felvenni a kapcsolatot az utódjával is. Ha a focistákat nem is könnyű mozdítani, brüsszeli képviselőtársam, a korábbi holland, angol és spanyol gólkirály Ruud van Nistelrooy bátyja, Lambert van Nistelrooy készségesen eljött velem Nyíregyházára az ottani cigánytelepre, s azóta is kitartóan segít."

S hogy miként kerül a csizma az asztalra, azaz miként lesz a Londonban végző szociálantropológus-kutatóból a mélyszegénységben élők futballjának egyik itthoni szószólója?

Nos, a tatai születésű, de gyerekkorától Sopronban élő képviselő asszony 2014-ben létrehozta a Járóka Lívia Tehetségmentő Egyesületet (JALTE). E nonprofit szervezet célja, hogy sportolási és tanulási lehetőséghez juttassa a leghátrányosabb helyzetű gyerekeket, segítse a mozgásra és egészséges életmódra nevelésüket, pozitív identitástudatuk kialakítását, s legfőképpen a szegénységből való kitörésüket. Az egyesület működteti a Vasas hajdani legendája, a roma származású Farkas János nevét viselő programot is.

„Nem véletlenül esett a választásom a labdarúgásra, én magam is futballcsaládból származom. Édesapám az akkoriban még NB I-es Tatabánya ificsapatában szerepelt, az öcsém Győrben volt sportiskolás. Az egyébként roma származású sikeredző, Verebes József idejében az ETO-ifiben játszott. Amikor engem és a testvéreimet cigányoztak, apukám nemegyszer a sport világából vett példával bizonyította, hogy hittel és kemény munkával igenis lehetséges az integráció. Sokat mesélt például Puskás Ferencről, aki szegény kispesti srácból lett a világ egyik ünnepelt futballistája. Az öcsémnek a futball, a húgomnak és nekem a zene, a tánc volt az integráló erő, a fogódzó, s persze az, hogy keményen tanultunk. A saját életünkből vettem a példát a Farkas-programhoz, mert a futball igazán alkalmas eszköz arra, hogy a hátrányos helyzetű fiúkat benn tartsa az iskolai rendszerbe; a hobbijukon keresztül lehet őket megfogni."

MEZBŐL ÉS CIPŐBŐL SOSEM ELÉG

Utánpótlás – sajnos – van bőségesen, lehet kikből válogatni. Járóka Lívia egy példát említ: Tiszavasvári egyik cigánytelepén háromezer roma lakik, csak ott kétszáz olyan kisfiú él, akit bármikor be lehetne kapcsolni a programba, ha lenne rá elég anyagi forrás. Mert bár a kezdetekhez képest, amikor a politikus asszony saját pénzén indította el a tehetséggondozást, mostanra több támogató a program mellé állt, még mindig akadnak anyagi gondok. Mezekből és focicipőkből például sosincs elég. A nyugati határszélen élő Járóka Lívia már az ausztriai kapcsolatait is mozgósította, a Sturm Graztól és a Rapid Wientől kért használt felszerelést. Tiszavasvárit amúgy nem véletlenül hozta fel példaként, a Farkas-program első csoportja ugyanis e településhez kötődik.

„Első lépésként az egykori válogatott labdarúgó, Pisont István választott ki ezer fiatalból harmincat, akiket elvittük táborozni. Az Erzsébet-táborban találkoztak egy másik korábbi kiváló futballistával, Vincze Ottóval, aki örömmel mesélt a pályafutásáról, s nagy hatással volt a fiúkra. A kiválasztott gyerekeket Szolnokra költöztettük, kétszáz kilométerre az otthonuktól. Az első esztendőt a felkészítésre szántuk. Nagyon sok mindent el kellett sajátítaniuk, s a tanulásban is jelentős lemaradásuk volt. Egy év elteltével, mivel a nagy távolság akadályozta a kapcsolattartást a családdal, visszavittük a képzést Tiszavasváriba. A napi program reggel hatkor indul, a délelőtti edzés után kettőig iskola van, szakmai gyakorlati órákkal egybekötve. Ideális helyzet, hogy az osztályfőnök, a szakmai tanár és a vezetőedző egy személyben Szabó Pál tanár úr, akit szociális munkások – többek között Rostás János úr – és családsegítők támogatnak a munkájában. Reményeink szerint januártól önkéntes egyetemisták is, akik délutánonként korrepetálják majd a fiatalokat. Ebéd után újra edzés következik, s ez az iskolai testnevelésórával együtt összesen napi öt óra tréninget jelent. Ennek köszönhetően fizikailag is megerősödnek a gyerekek, s nem veszélyezteti őket a drog meg az ital sem, mert az intenzív sportolás mellett nem lehet ilyesfélékkel élni. A versenyeztetés roppant fontos. A legtehetségesebbeket igyekszünk átadni a helyi sportegyesületnek, ugyanakkor a JALTE-nak is vannak csapatai. Elindulunk a helyi bajnokságokban, hétvégenként jótékonysági focipartikat vállalunk, hogy minél több élményt gyűjthessenek a gyerekek. A közelmúltban zajlott Brüsszelben a Roma Platform kétnapos ülése. E fórumon tárgyalja meg az EU, hol tart a romastratégia végrehajtása. A közhiedelemmel ellentétben a program működését nem elsősorban az iskolai végzettség hiánya hátráltatja, hanem a cigányok rossz egészségi állapota. Egy kétezer-tizenhármas felmérés szerint harmaduk szenved valamilyen súlyos betegségben: körükben ötszörös a hormonális megbetegedés, négyszeres a rák és az érrendszeri, illetve a szívbetegségek terén is felülreprezentáltak."

A Roma Platform apropóján a JALTE csapata nemrég a belga fővárosba utazott, ahol egy EU-s tisztségviselőkből álló együttes ellen focizott. Eredetileg képviselők is beszálltak volna a meccsbe, de a parlament épületében épp akkor nem volt melegvíz-szolgáltatás, így viszont a politikusok nem tudtak volna lezuhanyozni a mérkőzés után, mielőtt visszatérnek a padsorokba... A célt ezzel együtt is elérte a rendezvény: sikerült megmutatni, hogy Magyarországon is létezik egy kezdeményezés, amely lépésről lépésre integrálja és vezeti be a munkaerőpiacra a mélyszegénységben élőket.

Ez ugyanis a legfontosabb cél.

Járóka Lívia kutatásokat idéz, amelyek szerint nagyságrendekkel olcsóbb a képzés, mint a segélyezés. Ha valakinek negyvenöt éven át szociális segélyeket fizetnek, az az államnak 72 millió forintjába kerül, míg egy fiatalt huszonhárom éves korára már 19 millió forintos befektetéssel jó szakmunkássá s ekként megbízható adófizetővé lehet tenni.

AZ ELŐÍTÉLETEK FOGSÁGÁBAN

A JALTE stratégiájának lényege, hogy a gyerekek hobbiján, azaz a futballon keresztül az egész famíliát megfogják. A cél a komplex családmentés. A sport arra is remek eszköz, hogy a hátrányos helyzetű fiatalokat bent lehessen tartani az oktatási rendszerben, mert sokan közülük tizenhat éves korukra anélkül hagyják abba a tanulást, hogy bármiféle végzettséget szereznének. Emiatt még az OKJ-s képzésekbe sem tudnak bekapcsolódni, a közmunkákat meg jellemzően azok az idősebbek kapják, akiknek más jövedelemszerzési lehetőségük nincsen.

A JALTE tehát egyszerre szociális gazdaság, munkahelyteremtő és jogvédő szervezet, valamint „népfőiskola" is, ahol a legalapvetőbb higiéniás tudnivalóktól egészen az egyetemi felvételi lehetőségéig mindennel igyekeznek megismertetni a fiatalokat, akik végül piacképes szakmát kapnak a kezükbe. Tiszavasváriban a szakmunkásképzős diákok mellett immár ötödikes általános iskolásokat is bevonnak a programba. Sőt Járóka Norbert, az alelnök asszony öccse – aki időközben átvette a JALTE vezetését –, feladva fogtechnikusi ambícióit, épp azért hallgat pedagógiát az egyik főiskolán, hogy jövőre az ovifoci is elindulhasson. Az egyesület szeretne ugyanis a legkisebbekig visszanyúlni, mert a szakemberek szerint korai fejlesztéssel, hároméves kortól elkezdve a munkát, sokkal hatékonyabban lehetne csökkenteni a romák lemaradását.

Igaz, nem könnyű kiszabadulni az előítéletek hálójából. Példa erre egy Győr-Moson-Sopronban élő roma család esete. Az Ausztriában dolgozó apa – autólízingeléssel – harminc évre eladósította magát. A férfi azért vett fel hitelt, hogy kisfia, aki az egyik neves nyugat-magyarországi klub U10-es csapatában játszik, s akit már az első nap cigányoztak a társai az öltözőben, ne érezze magát kevesebbnek a többieknél. S lám, attól, hogy immár Mercedesszel érkezik a meccsekre, a fiú rögtön nagyot nőtt a társai szemében...

„A szabolcsi Tiszavasvári mellett most kezdünk a borsodi Girincsen, és januártól elindul Győr-Moson-Sopronban az egyházasfalui tanodánk is. Ott máris hét focistánk van, ők azonban az Illés Akadémiára nem tudnak bejárni, mert Szombathely túl messze van, így egy helyi edzővel összefogva futballoztatjuk őket. Tréning után pedig egy ügyes cigány asszony várja ezeket a tizenegy éves srácokat, akinek gyönyörű gazdasága van. Tőle megtanulhatják, hogyan kell disznót, kacsát tartani, de a főzés, a varrás és a háztartás sok egyéb más tudományába is bevezeti őket. Azt szeretném, ha azok a gyerekek, akik nálunk megfordulnak, polgármesterként, iparosként vagy éppen futballedzőként visszatérnének a saját kisközösségükhöz, s ott hasznosítsák a megszerzett tudásukat. Haladunk, ha apró lépésekkel is. Az egyik szociális munkásunk mesélte, hogy egyre többen akarnak JALTE-sok lenni. A szülők is látják az esélyt a kitörésre: a hozzánk kerülő gyermekük naponta étkezhet, s bent aludhat a kollégiumban, ha otthon nagyon hideg van. Sok család ugyanis telente – fűtés gyanánt – maga leheli be a szobáját... Most szeretnénk napelemeket szerelni ezekre a házakra, mégpedig az első közös disznóvágás után, ami január végén lesz."

Ahol két-három gyermek van, könnyebb a JALTE-sok dolga is, szemben azzal, ahol tíz testvérről gondoskodnak. A tanoda legjobb focistájának, aki egyúttal a legjobb tanuló is, például tíz lánytestvére van. S noha ő maga még csak tizenhat éves, tizennégy éves párjával már gyerekük született; abban a szakmunkásképzős osztályban három fiú is ifjú apuka.

Járóka Lívia nem tagadja, embert próbáló munkát végeznek, s ha kollégái nem lennének elhivatottak, néhányan kidőltek volna a sorból. Ám így is roppant megterhelő emberéleteket látni tönkremenni, s újra meg újra nekikezdeni a munkának, hiszen sok a visszaeső. Ahol pedig alkoholista a szülő, feleolyan gyorsan lehet előrejutni, mint a segítőkész családokkal. A képviselő asszony ezért is büszke rá, hogy tiszavasvári futballistái közül mindössze ketten morzsolódtak le. Az egyik fiú eltávolítását rossz magaviselet miatt a többiek kérték; megosztotta a csapatot, szégyent hozott a többiekre. A másik súlyos egészségügyi, mentális problémái miatt maradt ki, de őt egyénre szabott programmal próbálják benn tartani a rendszerben, visszavinni az iskolába. Közben keresnek neki olyan munkát, amelyet a betegsége ellenére is képes elvégezni.

S nincs megállás, a képviselő asszony Pécsen is szeretné elindítani a fociprogramot. Azt mondja, a dél-baranyai beás cigányok között köztudottan sok az ügyes gyerek. Közben a lányoknak is keresi a sportolási lehetőséget. Mivel a szegénytelepeken is épülnek lassacskán az uszodák, hamarosan megalakul az úszószakosztály, de nyitni szeretne a kézilabda felé is. Azt mondja, nagy tisztelője Babos Tímeának, Hosszú Katinkának és Görbicz Anitának, s a Polgár Judit-féle ovisakkban is jelentős integráló erőt lát a szegény gyerekek számára. Ami a futballt illeti, Pisont István és Vincze Ottó mellett sok támogatást kapott Mezei Istvántól, a cigányválogatott szövetségi edzőjétől, és bírja Dzsudzsák Balázs segítő ígéretét is. S nem adta fel a reményt, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetséggel is kialakítható valamiféle szervezett partnerség.