![](https://cdn.nemzetisport.hu/2025/02/Nm4qHFvfcxgtouaB74wnPWHvtUBPS8O3QH8qXxYjBxE/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50Lzg1ZTkzYzMyN2Q2MjQyMTk5NzQyNTU0ODE5MmY3NjNh.webp)
Már a hosszabbításban járt a Mechelen–Genk labdarúgó-mérkőzés a Belga Kupában, amikor megsérült a játékvezető, Christophe Dierick. Nagy ügy, gondolhatnánk. Csakhogy az ilyenkor beugró tartalék bírót már korábban bevetették az egyik asszisztens sérülése miatt. Így a megmaradt két egészséges spori tanakodni kezdett, hogy mi legyen.
Végül a negyedik játékvezető átvette a vezetőbírói teendőket, a megüresedett asszisztensi munkára pedig a hangosbeszélő segítségével a nézők között kerestek jelentkezőt.
„Nincs itt véletlenül egy játékvezető?” – szólt a szpíker. Ezt meghallotta egy Luc Bosmans nevű szurkoló, aki azonnal jelentkezett, majd kisvártatva már élesben futhatott az oldalvonal mentén.
„Még szerencse, hogy hét közben rendezték meg a mérkőzést, mert ha ez hétvégén történik, aligha lennék józan. Nem is reméltem, hogy pályára léphetek ezen a mérkőzésen” – válaszolta Bosmans, amikor egy újságíró interjút készített vele a találkozó után.
Az amatőr szinten korábban többször bíráskodó Bosmans megemlítette, hogy bár remek tapasztalat volt, ez csak a második legjobb élménye a futballal kapcsolatban. Az első továbbra is a Mechelen 1988-as győzelme a KEK-döntőben az Ajax ellen.
A Mechelen–Genk mérkőzés 1–1 után tizenegyespárbajban dőlt el, Bosmans legnagyobb sajnálatára a Genk javára…