Chiellini: Guardiola tönkretette a klasszikus olasz hátvédet

Josep Guardiola taktikai forradalma is okolható azért, hogy az olasz válogatott lemaradt a 2018-as labdarúgó-világbajnokságról – hívta fel a figyelmet Giorgio Chiellini a Daily Mailnek adott interjújában az eddig nem taglalt részletre. A Juventus 33 éves, 96-szoros olasz válogatott hátvédje állítja: a Manchester City menedzsere a hagyományos posztok átértelmezésével olyan divatot teremtett a világfutballban, amely a catenaccio szellemében gyökerező olasz védőerények kipusztulásához vezetett.

„Az az igazság, hogy Guardiola tönkretette a klasszikus olasz hátvédet – jelentette ki a pisai születésű labdarúgó. – Lenyűgöző edző, csillogó elmével megáldva, de sajnos az olaszországi edzők úgy próbálták másolni a módszereit az elmúlt tíz évben, hogy nem volt meg hozzá a megfelelő tudásuk. A végeredmény az, hogy feladtuk az identitásunkat, eldobtuk, ami a lényegünk. Elveszítettük, amit Paolo Maldini, Franco Baresi, Fabio Cannavaro, Alessandro Nesta, Giuseppe Bergomi, Claudio Gentile, Gaetano Scirea képviselt. Az 1984 és 1995 között születettek közül egyedül Leonardo Bonucci emelkedett ki, tíz év alatt nem tudtunk kitermelni rajta kívül egyetlen igazán jó hátvédet sem. Hogy nem vagyunk ott a világbajnokságon, problémánk fájó bizonyítéka.”

Nem először panaszkodik Guardiola negatív hatására Chiellini, lapunkban is hivatkoztunk tavaly novemberben a „guardiolismo” jelenségét célzó bírálatára, amelyben más szavakkal diagnosztizálta az olasz futballt fertőző vírust.

„Már serdülőkoromból emlékszem olyan gyakorlatokra, amelyek az emberfogást próbálták tanítani nekünk, éreznünk kellett az ellenfél játékosát, lesni minden mozdulatát – mondta saját iskolázásáról. – Manapság keresztlabdáknál, beíveléseknél az olasz hátvédek nem őrzik a csatárukat. Csak az olaszokról beszélek, a külföldiek ezen a téren kevésbé érdekelnek. Káros a folyamat, hiszen korábban éppen ez a tulajdonság tett minket különlegessé a világ labdarúgásában.”

Eszünkbe juthat a megjegyzés, amelyet a torinói hátvéd főnöke, a Juventus segédedzőjeként dolgozó Aldo Dolcetti tett a stílusok felolvadásáról a Nemzeti Sportnak adott, múlt hét szombaton megjelent interjújában: „Globálisabb lett a játék, fel lehet még ismerni stílusjegyeket, de ha szabad ezt a szót használnom, sokkal szennyezettebb, amit látunk.”

Könnyű belátni a volt Honvéd-edző igazát. Az állandó médiajelenléttel szembesülő, az internet hálójába gabalyodott modern futballban titkot őrizni képtelenség, az egy másodperces taktikai forradalmak szinte azonnal világszerte majmolt módszerekké sekélyesednek. Ha valaki holnap kitalálja, hogy a háromkapusos szisztémával el lehet verni bárkit, biztosak lehetünk benne, hogy a következő hetekben csapatok sora állítana három kapust a gólvonal elé.

Az elvtelen másolás azonban óhatatlanul a Chiellini által számon kért eredeti karaktert szorítja háttérbe, és nincs garancia arra, hogy ami Guardiola mesteri felügyelete mellett működik, más edzőnél, más környezetben is célravezető. De mit vall a háromszoros spanyol, háromszoros német – és a Manchester City 13 pontos előnye ismeretében hamarosan alighanem angol – bajnok edző a hátvédek dolgáról?

„Inkább területvédekezés, mint emberfogás – idézte a szakvezető alaptételét Martí Perarnau Pep Confidential című, müncheni időszakról szóló életrajzi könyvében. – Négy másodperces letámadással próbáljuk zavarba hozni az ellenfelet, aki éppen kapná a labdát. A területvédekezés feltételezi a csapatmunkát, sokkal inkább a kollektív, mintsem az egyéni felelősségre helyezi a hangsúlyt.”

Érdemes előkeresni – már csak a Chiellini által is említett Milan-klasszis példája miatt – John Robertson szakírónak a FourFourTwo oldalán megjelent 2015-ös elemzését a Bayern München Leverkusen elleni bajnoki mérkőzésén (3–0) alkalmazott újszerű, rugalmasan értelmezett háromvédős taktikáról.

„Maldini nem lelkesedett a becsúszásért. Az ő szemében a becsúszás annak a jele, hogy a hátvéd már valamit elrontott. Természetesen igaza van: ha tökéletesen védekezel, nem kell becsúsznod. (…) Guardiola ezen a mérkőzésen teljességgel feladta a hagyományos védekezési módokat, és kizárólag az intelligens helyezkedéssel, a Lahm, Alaba, Bernat hármas eszes mozgásával igyekezett megfojtani az ellenfél támadásait.”

Hogy honnan merített ihletet a Barcelonával befutott reformer? Kevesen tudják, hogy felfogásának kialakításában óriási szerepet játszott egy másik spanyol szakember, a saját edzői pályáján mérsékelt sikerekig jutó Juanma Lillo. A Blizzard című brit futballfolyóirat mint Guardiola mentorával készített vele interjút 2010-es első számában, az ötletgazda a labdarúgást társadalomfilozófiai szemszögből közelítő cikkben beszél a támadó- és a védekezőszerepek elválaszthatatlanságáról is.

„Hogyan létezne egyik a másik nélkül? Nem tépheted le Rafael Nadal karját, mondván, most csak azt akarod edzeni. Ha megtennéd, a helyére visszatapasztva megbontaná a szervezet egyensúlyát.”

Aligha kétséges, a teniszhasonlat tökéletesen áll Guardiola totális futballvilágára. Ám hogy azon kívül is érvényes-e, arról érdemes Chiellinit kérdezni.