Interjúnk főszereplője, az 52 éves, rendkívül fiatalos, mondhatni sportos alkatú dr. Beer Sándor a klasszikus diplomáciai útvonalon elindulva, a szamárlétrán végig haladva lett külszolgálati vezető. A közelmúltban, Afrika közepén megrendezett Dreamland – Embassy of Hungary Cup utánpótlás labdarúgó torna alkalmával pedig bebizonyította, a politika mellett a sport sem áll távol tőle.
– Mikor 1991-ben végeztem az ELTE jogtudományi karán, azonnal a külügyminisztériumba kerültem – elevenítette fel a kezdeteket az idén szeptember óta Magyarország abujai külképviseletét vezető diplomata. – Dolgoztam Németországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, néhány hónapja pedig Nigériában képviselem hazánkat. Mielőtt nagykövet lettem, voltam helyettes konzul, konzul, misszióvezető főkonzul, azaz fokról fokra haladtam előre a ranglétrán. Két állomáshely között pedig a minisztérium nemzetközi jogi illetve humán erőforrás főosztályán intéztem a napi ügyeket.ú
– Egy külképviselet vezetőjének van ideje arra, hogy a sportügyekbe is mélyebben beleássa magát? Az abujai tornán úgy tűnt, Ön nélkül nem lett volna ekkora sikere a rendezvénynek.
– Amennyiben a helyzet úgy kívánja, kell, hogy legyen. Most Nigériában úgy kívánta, de közvetlen kollégáim, Diós-Kovács Erzsébet első beosztott és Diós András sport és kultúra projekt vezető voltak nagykövetségünk részéről a torna mozgatórugói. Korábban elképzelhetetlen médiaérdeklődés mellett zajlott a majd egyhetes rendezvény, s ez diplomáciai kapcsolatépítésünkben is visszaköszönt. Az a szokás, ha a fogadó ország valamiről tájékozódni szeretne, berendeli a másik fél nagykövetét egy beszélgetésre. Ezúttal azonban a nigériai sportminiszter-helyettes személyesen tette tiszteletét képviseletünkön. Ilyenre még nem volt példa negyedszázados pályafutásom során.
– Ezek után adódik a kérdés, ha nem titok, milyen hazánk kapcsolata Nigériával?
– Nehéz erre konkrét választ adni. Nigéria, köszönhetően elsősorban kőolajkészletének, Afrika leggazdagabb országa, még akkor is, ha a lakosság majd kilencven százaléka mélyszegénységben él. Ugyanakkor tudni kell, 2010-ben bezárt a magyar nagykövetség Abujában, s csak 2014-ben nyitott újra. A mi elsődleges feladatunk, hogy újjá építsük ezt a kapcsolatot. Az elmúlt évek tapasztalata alapján pedig nyugodtan mondhatom, a sporton, a labdarúgáson keresztül most sikerült „belépnünk” egy képzeletbeli kapun. A novemberi focitorna, asztalitenisz versenyünk, világbajnok teqballosaink látványos bemutatója, ajándéka olyan érdeklődést eredményezett hazánk iránt, hogy még a „csapból” is mi folytunk. A 190 milliós Nigériában most már az is tudja, hogy létezik Magyarország, aki korábban még Közép-Európáról sem hallott. Így utólag bátran állíthatom, ez a rendezvény több volt egy sporteseménynél, olyan ország-imázs építésnek lehettünk résztvevői, melyet korábban elképzelni sem tudtunk. Számomra ez a bizonyítéka a sport, a labdarúgás igazi erejének. Ezen az úton kell tovább mennünk, hiszen ez lehet az alapja az országaink között újjá épülő gazdasági kapcsolatoknak.
– Diplomataként mennyire volt nehéz beleélnie magát a labdarúgás világába?
– Azért annyira nem volt nehéz. Pestszentlőrincen nőttem fel, s köszönhetően a kispesti stadion közelségének, valamint középiskolás társamnak, Kovács Kálmánnak, fanatikus labdarúgó szurkoló voltam. Természetesen nem voltam egyedül. Mikor Kálmánék '84-ben megnyerték az ifi Európa-bajnokságot Moszkvában, nem volt nála népszerűbb ember a suliban. Nem csoda, ha valamennyi Honvéd-meccsen kint volt az egész gimi. Aztán a külügyi pályámon is akadt példa, mikor futballistákkal, illetve sportolókkal kerültem közelebbi kapcsolatba. Orbán Viktor első miniszterelnöki megbízatása idején például ott voltam Woodbridge-ben, az Egyesült Államokban, mikor egy külhoni magyarok által szervezett tornán játszott. Kanadában a Torontói Vasas, illetve Fradi csapatainak találkozói jelentették a kapcsolatot a focival, de a New York-i Marathon sem „ismeretlen” számomra.
– A nigériai gazdasági kapcsolatok építésén túl más egyéb hozadéka is lehet a focitornának?
– Büszkén állíthatom, igen. Már most kerestek olyan abujai külképviseletek, akikkel korábban csupán protokolláris együttműködésünk volt, hogy szeretnék bővíteni velünk a kapcsolatokat. Sokrétű a munkánk, és amint látható, a sport a legnagyobb nehézségeken is átsegít. Biztos vagyok benne, külképviseletünk a jövőben is ezen az úton haladva folytatja munkáját.
Magyarország nigériai nagykövete, dr. Beer Sándor a torna végeztével villámlátogatást tett Budapesten, ahol személyesen is beszámolt a rendezvény tapasztalatairól a külügyminisztériumban. Hogy lesz-e folytatása a nigériai-magyar sportkapcsolatoknak, hamarosan kiderül...