FFT: Büszke vagyok rá, hogy Bernabéu a nevem – Piqué

Ízelítő az interjúból:Ízelítő az interjúból:

– Igaz, hogy már akkor a Barcelona tagja voltál, amikor megszülettél? (Rowan Bartram, Newcastle)
– Teljes mértékben. A nagyapám a Barcelona igazgatója volt, később alelnök is lett, és rögtön felvett a tagok közé. Amikor huszonöt éves lettem, már negyedszázada voltam a klub tagja, és erre nagyon büszke vagyok. Kisgyerekkorom óta játszom a klubnál, de sohasem ülhettem be hozzá az elnöki páholyba! Apámmal és anyukámmal a mögötte lévő teljesen átlagos sorokban volt a helyünk.

– A második vezetékneved: Bernabéu. Nem cikiztek ezért soha a Barcelona különböző csapataiban fiatalabb korodban? (Adria Migales, Barcelona)
– (Nevet.) Nem igazán. Tényleg fura, hogy a Barcelona játékosaként a Real-stadion nevét viselem, de emiatt nem fogom megváltoztatni. Büszke vagyok rá, hogy ilyen különleges vezetéknevem van.

– Igaz, hogy a Barcelona akkori vezetőedzője, Louis van Gaal meglökött téged a nagyapád házában? Te is löktél egyet rajta? (Liam Best, Gloucester)
– Igen, igaz. Tizenkét éves lehettem, tudta, hogy védő vagyok az ifiknél, és előadást tartott nekem, hogy a védőknek nagyon erőseknek kell lenniük, majd meglökött. Hogy visszalöktem-e? Semmi esetre sem: ő volt a Barcelona vezetőedzője, én pedig egy kis kölyök. Beszélgettem vele egy jót a világbajnokságon a spanyol–holland előtt, de nem erről.

– Miért hagytad ott a Barcelonát, és távoztál a Manchester Unitedba? Volt köze a döntésednek ahhoz, hogy Cesc is Angliába igazolt? Nehezek voltak az első hónapok? (Will Rhodes, Manchester)
– Hoz az élet olyan helyzeteket, amikor nehéz döntéseket kell meghozni. A United különleges ajánlattal kecsegtetett, már ami azt illeti, hogy nagy, profi játékosok mellett futballozhattam. Akkoriban nagyon nehéz volt felkerülni a Barcelona első csapatába, más volt a klub filozófiája, és a külföldi játékosok sokkal nagyobb szerephez jutottak. Úgyhogy mai fejjel sem bánom. Az első néhány hónap nehéz volt, a barátaim nélkül kellett élnem egy angol családnál. Volt, hogy nem játszottam, sokszor napokig nem láttam napfényt, más volt az étel, egyedül voltam. Fura volt, hogy hatkor vacsoráztunk, Spanyolországban tízkor szoktak. (FFT: Ettél pirítóst babbal?) Igen, és fish and chipset is. Nem mondanám, hogy bármelyikért is rajongtam.

– Mikor határoztad el, hogy megtartod a Wembley hálódarabjait emlékbe a 2011-es BL-döntő után? És honnan volt az olló? (Holly Axford, York)
– Korábban is megtörtént már ilyesmi, például a 2009-es római döntőt követően, és a 2010-es világbajnoki győzelem után is. Ezek a tárgyak az én kis személyes múzeumomba kerülnek. Muszáj, hogy legyenek olyan tárgyak, amelyek emlékeztetnek majd a legszebb pillanatokra, amikor visszavonultam már. Aznap este a masszőrünktől kaptam az ollót. Az ő táskájukban minden van.

A terjedelmes interjú elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!