Úri huncutság – Bodnár Zalán jegyzete

Vasárnap délután van, korán sötétedős november közepe. Mi lehetne ilyenkor jobb program egy angol–horvát rangadónál a Nemzetek Ligájából? A világ pillanatnyilag második és negyedik legjobb válogatottjának mérkőzése – legalábbis, ha a nyári világbajnoki helyezéseket vesszük alapul.

Ez a két csapat július 11-én Moszkvában is összecsapott a vb-döntőbe jutásért. Azt a meccset gyomorremegtető izgalommal vártam, és nem is csalódtam. Vallom, hogy a torna legjobb meccse volt.

De a nyár messze szállt, a falevelek lehullottak, és ugyanez a párosítás most a legkevésbé sem tud megérinteni. Pedig a tét most sem kicsi: a győztes megnyerheti a csoportját, a vesztes visszacsúszhat a B-ligába. Hűha! Valahogy meg kellene próbálnom értelmezni ezt a tétet, miközben arra próbálok koncentrálni, hogy valahogy elkergessem az újra és újra odapofátlankodó kérdést: „És akkor mi van?”

Nehezíti az értelmezést, hogy e kasztrendszernek a válogatott futballban semmilyen hagyománya nincs. Akárhogy próbáltam, egyszerűen nem sikerült még érzelmileg belaknom a Nemzetek Ligáját. Ez az európai futball legfrissebb kezdeményezése, mégis árad valami förtelmes romlottságszag az egészből. A csúcsra járatott marketing és píár ellenére a napnál is világosabb, hogy az egész csak a pénzről szól. Elvégre meglehetősen bizarr ötlet, hogy azért a négy helyért, amely eddig egy-egy pótselejtezős párharc megnyerése révén Eb-szereplést jelentett, most egy egész kontinentális tornát szerveznek több mint száz meccsel, ráadásul az Eb-selejtezők előtt. Nyilvánvalóan a mérkőzés- és bevételmaximalizálás a cél, és mintha az UEFA nem ismerné a nagy igazságot: a kevesebb néha több.

Az UEFA legfőbb érve a sorozat mellett az, hogy így tétmeccsek váltják ki a barátságos felkészülési találkozókat. Csakhogy ez valójában inkább az alsóbb ligákra igaz, ahol kaparni kell a vigaszágért, a nagycsapatok úgyis kijutnak az immár az európai országok csaknem felének helyet biztosító, huszonnégy csapatos Eb-re. Így ők megengedhetik maguknak, hogy az NL-t a felkészülés terepének tekintsék, kísérletezésre használják, és abba belefér, hogy Cristiano Ronaldo minden meccset lemondjon, vagy hogy a vb-ezüstérmes megengedjen magának egy spanyolok elleni hatost.

A Nemzetek Ligájának az én olvasatomban nincs valós tétje, mert úgy fest, mint egy főúri vacsora. A grófok és bárók biztosak lehetnek benne, hogy jóllaknak, az asztal alatt törleszkedő kutyák pedig csak remélhetik, hogy néhány csont nekik is lehullik.