Gera, Weidenfeller, Kuyt, Figueroa és a két Berezuckij is elbúcsúzott

13,000 fans and a quadruple completed at Wembley.

ANGLIA nagy búcsúzói közül mindenképpen említsük meg Steve Sidwellt (36 éves most, legismertebb klubja a Chelsea és az Arsenal volt, az utolsó a Brighton), a vele együtt visszavonuló, szintén középpályás, szintén volt utánpótlás-válogatott Liam Roseniort (34), a 234 Premier Laegue-mérkőzést lehúzó Dean Whiteheadet (36, Huddersfield), az egykori Arsenal-ígéret kapust, Stuart Taylort (38, Southampton), a leukémiával harcoló kollégáját, a nigériai válogatott Carl Ikemét (32, Wolverhampton), a szívbetegség miatt leálló Stephen Darbyt (30, Liverpool, Bolton), a szörnyű koponyasérülése után jobb híján visszavonuló Ryan Masont (27, Tottenham, Hull City), a sérüléseivel a harcot feladó Rhoys Wigginst (31, Birmingham City), az Arsenalban is szereplő Graham Stacket (37, Eastleigh), a ma már pankrátorkarrierbe vágó Grant Holtot (37, Aston Villa, Barrow) vagy a 38-szoros walesi válogatott, de fájós derekú Simon Churchöt (30, Plymouth Argyle). Fogós kérdés, hogy ki emlékszik arra, hogy kétszer is fellépett a holland válogatottban a jobbhátvéd Dwight Tiendalli (33, Feyenoord, Oxford United), Stephen Warnock (37, Burton) ellenben ismerős lehet a Liverpoolból és az angol nemzeti tizenegyből a 2010-es vébéről, az viszont biztos, hogy az argentin bal oldali mindenes, Julio Arca (37, South Shields) nevének láttán minden Championship Manager-fan szeme könnybe lábad. Arcának hatalmas jövőt jósoltak a 2000-es évek elején, amikor az Argentinos Juniorstól a Sunderlandhez igazolt, de sem ott, sem a Middlesbrough-ban nem tudott áttörni.

NÉMETORSZÁGBAN arra a bizonyosra akasztotta a kesztyűjét a Borussia Dortmund korszakos jelentőségű kapusa, Stefan Klos örököse, Roman Weidenfeller (38), aki ötszörös válogatott és sokszoros kispados, de 2014-ben világbajnok Brazíliában; a Bayern örökös tartalékja, de hatszoros bajnok és egyszeres BL-győztes Tom Starke (37), a 2006-os vébét megjárt svájci Fabio Coltorti (38, RB Leipzig) és Christofer Heimeroth (37, Schalke, Mönchengladbach) is. A mezőnyből hiányozni fog a 77-szeres szlovén válogatott Miso Brecko (34, Nürnberg), a 23-szoros cseh válogatott Stepán Vachousek (39, Marseille, Neugersdorf), a 21-szeres elefántcsontparti válogatott Boubacar Sanogo (36, HSV, Altglienicke), a háromszoros Afrikai Nemzetek Kupája-résztvevő, Burkina Fasó-i Alassane Ouédraogo (38, 1. FC Köln, Speldorf), a nemrégiben még a német U20-as válogatottban villogó Niklas Andersen (30, Werder Bremen, Velbert), a dallamos nevű Kai Koitka (37, Wattenscheid, TuS Hordel) és az egykoron a VfB Stuttgart mellett a Honvédban is játszó olasz Angelo Vaccaro (37, Saar 05).

FRANCIAORSZÁGBÓL intett búcsút annak a jó zöld gyepnek az Olympique Lyon egykori spílerei közül Rémy Vercoutre (38, Caen), a 13-szoros válogatott Francois Clerc (35), a háromszoros Les Bleus-tag, volt interes Jérémie Bréchet (39, szintén GFC Ajaccio), a nagy Alain fia, Thibault Giresse (37, Guingamp), a vele egykorú, kétszeres vb-szereplő elefántcsontparti Guy Demel (Arsenal, Dortmund, Red Star), az észak-afrikai szépfiú, a sokszoros marokkói válogatott Jusszuf Hadzsi (38, Nancy, és igen, ő a remek támadó, az 1994-es és az 1998-as vébén is látott Musztafa Hadzsi rokona, pontosabban a testvére), a szenegáli Kader Mangane (35, Sunderland, Racing Strasbourg) és az FC Barcelona (bizony!) egykori üstökösjelöltje, Ludovic Sylvestre (34, Red Star) is hasonlóképpen cselekedett.

2002 óta volt a Montpellier játékosa a kapus Laurent Pionnier (36), térde miatt vonult vissza a haiti Jeff Louis (26, Caen), szívbetegsége miatt a guineai Abdoul Camara (29, Guingamp) – és gyakorlatilag a létező összes sportsérülést elszenvedte arsenalos karrierje alattAbou Diaby,aki éppen csak túl van a harmincadik életévén, de már visszavonult ő is, utolsó klubja a Marseille volt. Kész csoda, hogy eljutott 16 válogatottságig és egy vb-kerettagságig, Londonban négy év alatt 42-szer sérült meg, aztán Marseille-ben csak kétszer: az egyik miatt 200 napot kellett kihagynia, a második után meg vissza kellett vonulnia… Sokkal szerencsésebb volt nála a Bayern München, Liverpool, OM triót is megjáróAlou Diarra(37, Nancy), neki kétszer annyi vb (és 2006-ból egy ezüstérem) és egy Eb jutott osztályrészül, no és 44 válogatottság.

Nem folytatta végül Arsene Wenger egykori csodagyereke, Jérémie Aliadiere sem, akinek emígyen utolsó klubja játékosként a Lorient lett, korábban az Arsenal mellett a Celticben, a WHU-ban és az Umm Szalalban is kereste a bagettre valót, anno 16 éves volt, amikor az Ágyúsok 2.3 millió eurót fizettek érte!

OLASZORSZÁGBAN módosított pályát a veterán, kétszeres válogatott Andrea Cossu (38, háromszor igazolt a Hellas Verona és a Cagliari között), a 2008-as Eb-n is megfordult Alessandro Gamberini (37, Napoli, Fiorentina, Chievo), a Parmát 2008 óta jóban-rosszban szolgáló, megrögzött feljutó Alessandro Lucarelli (37), aki családi vonalon is a klubot szolgálja, bátyja, a párszoros válogatott támadó, Cristiano is innen retirált, fia a klub utánpótlásában nevelkedik, ő maga meg már a sajtos klub csapatmenedzsere; a 86-szoros román válogatott Bogdan Lobont (40, Ajax, AS Roma), aki utoljára 2013-ban lépett pályára bajnokin csapatában, azóta hűségesen és türelmesen kispadozott, a Milanban hasonlókat gyakran átélő Ferdinando Coppola (40, Hellas Verona) és a kilencszeres válogatott, 2006-os világbajnok Marco Amelia (36, Vicenza), az ismerős nevű Alex Pederzoli (34, Venezia), valamint a Milant, a Napolit és a Parmát is kiszolgáló Matteo Contini (38, Pergolettese).

Marco Marchionni (38, Juventus, Carrarese) veretes Serie A-profi volt, párszor befért a squadra azzurrába is, a torinóiakat a másodosztályba is elkísérte, a brazilból olasszá lett középpályásért, az U17-es világbajnok Matuzalémért (38, Napoli, Sahtar, Lazio, Monterosi) csaknem 40 millió eurót fizettek, a szépfiú Rolando Bianchi (35, Pro Vercelli) egykoron 13 millió eurót ért meg a Manchester Citynek. Nem hagyhatjuk szó nélkül a Nápollyal és a Juvével szép sikereket elérő bekk, Guglielmo Stendardo (37, Pescara) és a 11-szeres válogatott Lazio-ikon Stefano Mauri (38, Brescia) búcsúját sem, és emlékezzünk meg az AS Roma nagy tehetségéről, Iszmail H'Maidatról (23), aki a topligás topkarrier helyett a jóval izgalmasabb bűnözői pályára lépett, ám így leragad néhány éve a börtönválogatottnál.

SPANYOLORSZÁGBAN két egykori nagy Real Madrid-tehetség is visszavonult: Antonio Núnez (39, Huelva) anno Michael Owen átigazolásának a farvizén került Madridból Liverpoolba, és ott Bajnokok Ligája-győztes lett, a venezuelai válogatott Julio Álvarez (37, Numancia) 1998 és 2003 között lehetett a királyi klub tagja. Fernando Navarro (36, Deportivo La Coruna) a Barcát szolgálta, és kétszeres spanyol válogatott, 2008-as kontinensbajnok, a Sevillával kétszeres Európa-liga-aranyos, Xabi Prieto (35) pedig maga a baszk futball, 2000 és 2018 között csak egy klubja volt, a Real Sociedad, amelyben félezernél is többször szerepelt a középső középpályás. Kike Sola (32) az Athletic Bilbaót, az Osasunát és a Middlesbrough-t is megjárta, de a nyárra elfogyott a motivációja, Imanol Agirretxének (31, Real Sociedad) a sérülésekkel gyűlt meg a baja, az egyszeres argentin válogatott karmester, Alejandro Domínguez (37, River Plate, Valencia, Zenit, Olympiakosz, Rayo Vallecano) teljesebb karriert futott be, bár amikor 2011-ben U21-es vb-győztes lett, ennél is többre látták hivatottnak.

NYUGAT-EURÓPA látta utoljára tétre, pénzért futballozni a háromszoros holland válogatott Dirk Marcellis(30, PSV, PEC), a 2010 után nyolcéves pihenőt követően egy kis időre visszatérő Ben Kinds (35, Dordrecht), a Ferencváros méregdrága csalódása, Jack Tuyp (35, De Dijk), az Oranjében két gólt szerző szélső, Ruben Schaken (36, Feyenoord, HBS), a svájci színekben 2006-os vb-résztvevő Xavier Margairaz (Osasuna, Lausanne), a szintén svájci válogatott Marco Padalino (Sampdoria, Lugano), a 132-szeres liechtensteini válogatott kapus Peter Jehle (Grashoppers, Vaduz) és a csaknem ötvenszeres mali válogatott Mamadou Diallo (36, Nantes, Saint Gilloise) alkotta sort.

Szenteljünk külön bekezdést a legendás holland támadó,Dirk Kuytújabb visszavonulásának: a 104 válogatott fellépésén 24 gólt szerző és 19 gólpasszt jegyző támadó és középpályás mindenes a legszebb éveit a Feyenoordban és a Liverpoolban töltötte, előbbitől vonult vissza 2017-ben, bajnoki címmel, de áprilisban visszatért néhány mérkőzés erejéig a negyedosztályú Quick Boysban.Kisfia hatalmas tehetség,a nagy Kuyt alapítványa kedvéért májusban felvonult a közelmúlt holland futballjának és BL-győztes Liverpooljának a színe-java egy jótékonysági tornára. Dirk Kuyt az Oranjével nyert egy vb-ezüstöt és egy vb-bronzot is, de szerepelt a németországi nagy tornán, valamint két kontinensbajnokságon is.

A tágan vett KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA területén vett végső búcsút minden bizonnyal legszebb éveitől a 72-szeres örmény válogatott Robert Arzumanjan (33, Arcah Jereván), a Pécsen is megfordult montenegrói középpályás, Marko Scsepanovics (36, Mladoszt Ljeskopolje), a volt német korosztályos válogatott, de ötszörös osztrák aranylabdás Steffen Hofmann (38, Bayern München, Rapid Wien), a 33-szoros osztrák válogatott kapus, Robert Almer (34, Austria Wien), a 27-szeres német válogatott, 2008-as Eb-ezüstérmes Heiko Westermann (35, Ajax, Austria Wien), a nagy Heimo fia, Dominik Pfeifenberger (32, ÖTSU Hallein), a lengyel válogatottból és nagy tornákról jól ismert Arkadiusz Glowacki (39, Wisla Kraków), Rafal Murawski (37, Rubin Kazany, Pogon Stettin), Sebastian Mila (36, Lechia Gdansk) trió és a román Florin Cernat (38, Dinamo Kijev, Voluntari), Lucian Sanmartean (38, Steaua, Voluntari), Razvan Rat (38, Sahtar Doneck, ACS Poli Temesvár) hármas.

A nagy Oroszországból retirált az 50-szeres válogatott török Gökdeniz Karadeniz (38, Rubin Kazany), az orosz válogatottban korrekorderdént, 34 esztendősen debütáló Oleg Kuzmin (37, Szpartak Moszkva, Rubin Kazany), a 2014-es vb után lesérülő, három éve már nem is játszó ravasz szélső, Viktor Fajzulin (32, Zenit), a 29-szeres válogatott, 2014 és 2017 között a visszavonultak keserű kenyerét evő, de arra végül ráunó Jevgenyij Aldonyin (38, CSZKA Moszkva, Zorkij), az ismerős nevű Ilja Kalasnyikov (36, FK Rosztov, VPFA), a 44 éves koráig aktív, sokszoros válogatott kapus, a 2002-es vb-n is látott Alekszandr Filimonov (Dinamo Kijev, Dolgoprudnyij) és az Oympique Marseille-ben anno nagy reményekkel várt ék, Dmitrij Szicsov (35, Kazanyka, a videón), akit 4.5 millió euróért vitt aztán haza a Lokomotiv Moszkva, 42-szeres válogatott, 2008-as Eb-bronzos és 2002-es felfedezett. Szicsov a szovjet-orosz szbornaják legfiatalabb gólszerzője, 18 évesen és 222 naposan a negyedik legifjabb vb-gólszerző. Ugyan fizikusi diplomát is szerzett, de edzőként szeretne a továbbiakban dolgozni – anyagi okok miatt.

1996-ban került a Lokomotiv Csitához a védő Alekszandr Bodjalov (41), ideje volt hát, hogy visszavonuljon, ellenben a legendás ikerpár, Alekszej és Vaszilij Berezuckij akár a hazai vébén is búcsúzhatott volna, de nem volt már bennük annyi motiváció a nyilvánvaló lehetőség ellenére sem. Az 1982-es születésű védők 2001-ben, illetve 2002-ben kerültek a Torpedo-Zil Moszkvától a CSZKA Moszkvához, 60-60 ezer euróért, Alekszej 58-szor, Vaszilij 101-szer szerepelt a nemzeti csapatban. Az orosz Fogl-gát összesen öt Eb-n és egy vb-n fordult meg, klubjukkal hét Orosz Kupát, hat bajnokságot, öt orosz Szuperkupát és egy UEFA-kupát nyertek, mindkettejüket hat alkalommal (2005–2010) választották be az orosz bajnokság legjobb 33 játékosa közé.

Mindössze 2033-ig tiltották el bundázás miatt a rózsahegyi Robert Gesnabelt (27), a visszavonulás talán így csak időleges, de a 82-szeres macedón válogatott Velicse Szumulikoszki (36, Zenit, Slovácko), a cseh színekben egyszeres Eb-résztvevő Zdenek Pospech (40, Sparta Praha, Opava), a 41-szeres válogatott David Lafata (37), a szlovák Dusan Svento (33, mindkettő Sparta Praha), a találó nevű balbekk, ötvenszeres török válogatott, Hertha-nevelés, két Eb-n járt Hakan Balta (33, Galatasaray), az elefántcsontparti válogatottból és egy vb-ről felrémlő Jean-Jacques Gosso (35, Monaco, Göztepe), a portugál válogatott szűrőkollégája, 2012-es Eb-bronzos Custódio (35, Dinamo Moszkva, Akhisarspor), ifjabb Szergej Kuznyecov (bizony, a volt Fradi-védő fia, 36, Ferencváros, Balkani) és a Liverpoolban is megfordult, 2014-es vb-résztvevő Charles Itandje (36, Adanaspor) elhatározása komolynak tűnik. És önkéntesnek.

Nagyon sokszor láttuk a tv-ben a görög Jorgosz Szamarasz (33) jellegzetes fizimiskáját, a 81-szeres válogatott szélső játszott a Manchester Cityben és a Celticben, a Samsunsporból vonult vissza, ma már az OFI Kréta alelnökeként hasznosítja két-két Eb-je és vébéje tapasztalatait. Ukrajna két neves retirálója a 2003 és 2018 között a Dinamo Kijevben futballozó, 98-szoros válogatott szélső, Oleh Huszev (35) és sokszoros csapattársa, a kerek 100 válogatottságig hasító középpályás, Ruszlan Rotan (37).

DÉL-EURÓPÁBAN lépett fel utoljára a Marseille Doneckből hatmillió euróért vett egykori gólbikája, a brazil erőcsatár, Brandao (38, APO Levadiakosz), az utolsóként megtérő 2004-es görög hős, a kapus Konsztantinosz Halkiasz (44, Panathinaikosz), aki két évvel ezelőtt tért vissza hosszas pihenőt követően a Panahaikihez, a 40-szeres ghánai válogatott, két vb-n is kerettag Derek Boateng (1. FC Köln, OFI Kréta), a Real Madrid és a spanyol válogatott egykori alapembere, Raúl Bravo (37, Arisz), a 44-szeres brazil válogatott védő, az összetéveszthetetlen kinézetű, 2003 óta a Benficában légióskodó, két vébén résztvevő, de éppen a 2002-esről lemaradó Luisao (37), volt klubtársa, a 32-szeres portugál válogatott kapus, 2004-es Eb-ezüstös, 2006-os vb-negyedik Quim (37, Desportivo Aves), a 77-szeres ciprusi válogatott Konsztantinosz Makridisz (36, Apollon Limassol), a holland csodagyerekből majdnem elkallódott ígéretté váló 2006-os vb-kerettag Hedwiges Maduro (33, Ajax, Omonia Nikosia) és a volt vasasos nigériaiból máltai válogatottá váló Orosco Anonam (39, Sirens).

ÉSZAK-EURÓPA lehetett tanúja a válogatott kerettag, érzésünk szerint nem teljes pályát befutóKöteles László(34, FC Köbenhavn), a 28-szoros svéd válogatott Mikael Antonsson (37, Bologna, FC Köbenhavn), az ilyen névvel csakis csatárpályán kiköthető, boglyas hajú Bo Storm (31, Heerenveen, Roskilde), a 106-szoros észt válogatott Aleksandr Dmitrijev (36, FC Flora), a 62-szeres finn válogatott Markus Heikkinen (40, Portsmouth, Oulu), a Lipcsében, Kölnben, Nürnbergben és Brémában is játszó Pekka Lagerblom (36, Haka), a 64-szeres finn válogatott Mika Väyrynen (34, PSV, Helsinki IFK), a 89-szeres lett válogatott, tavaly még a mieink ellen is pályára lépő Kaspars Gorkss (37, Queens Park, Auda Kekava), a norvég nemzeti csapatban egy híján félszázszor szereplő Tom Högli (34, FC Bruges, Tromsö), a Bayernt és a Leicestert is megszolgáló Nils-Eric Johansson (38, AIK Solna), az eggyel ezelőtti kontinensbajnokságon látott svéd Jonas Olsson (35, West Bromwich, Djurgarden) és válogatott társai, Emir Bajrami (30, Monaco, Elfsborg), Kennedy Bakircioglu (38, Ajax, Hammarby) és a Liverpool-ikon hátvéd fia, 34-szeres válogatott Tobias Hysén (34, IFK Göteborg) nagy elköszönésének, no és eldőlt a volt leedses finn Sebastian Sorsa (34, KuPS) sorsa is.

Külön soron kell kezeljük a finn támadót, Mikael Forssellt (37, Helsinki IFK), nemcsak 86 válogatottsága, hanem példás klubkarrierje (Chelsea, Borussia Mönchengladbach, Crystal Palace, Leeds United, Birmingham City, VfL Bochum) miatt is. Nála (29) több gólt a finn válogatottban csak Jari Litmanen (32) szerzett.

AFRIKÁBAN rúgta az utolsókat, szerencsére csak labdába, hivatásszerűen az egyiptomi, 2010-es Afrikai Nemzetek Kupája-győztes Hosszam Gáli (37, Feyenoord, Tottenham, el-Ahli) és a legjobb dél-afrikai játékmester,Steven Pienaar(képünkön), aki 62-szer szerepelt a Bafanában, például a 2002-es és a 2010-es vébén, kereste kenyerét az Ajaxban, az Evertonban, a Tottenhamben, a Sunderlandben és a Borussia Dortmundban, utolsó egyesülete a Bidvest Wits volt.

DÉL-AMERIKA lett a kétszeres argentin válogatott, Spanyolországban is légióskodó Leandro Somoza (37, Aldosivi), az Albicelestében Diego Maradona alatt, riveresként debütáló Cristian Villagra (33, Tucumán), a címeres mezben többször is megforduló Leandro Desábato (39, Estudiantes), az U21-es világbajnok Diego Colotto (37, Deportivo La Coruna, Quilmes) és a Maradona-utódként számon tartott, szintén korosztályos vb-aranyos, de igazán soha be nem futó Leandro Romagnoli (37, Sporting CP, San Lorenzo); a PSG-t a lehető legrosszabbkor otthagyó brazil Ceará (38, América FC), a Hertha kövérkés karmestere, Ronny (32, Fortaleza, ő a mönchengladbahos Raffael testvére), a 42-szeres chilei válogatott, a 2010-es vébén is játszó Waldo Ponce (36, Wolfsburg, UdeConce), az egy nagy tornával később szerepet kapó Costa Rica-i Randall Brenes (35, Cartaginés), a 2006-ban vb-szereplő klub- és válogatottbeli társa, Danny Fonseca (39), a Siena, Nápoly, Bologna hármast megjáró kolumbiai Juan Camilo Zúniga (33, Atlético Nacional), a holmi 22 klubváltáson átesett perui Johan Fano (40, Sport Boys), a volt ajaxos Bruno Silva (38, Cerro Largo), a Juventusnak 12 millió eurós ráfizetésbe kerülő Jorge Martínez (35, Juventud, a legendás Jorge Barrios, 1983-as Copa-aranyos, 1986-os vb-hős unokaöccse) és a titánkemény uru bekk, volt PSG-s és feneres, 2011-es Copa-győztes Diego Lugano (38, Sao Paulo, aki nem sokkal megállt száz válogatottság, a nemzeti csapattal meg 2010-ben és 2014-ben az igazán nagy siker előtt) búcsúmérkőzésének színhelye.

ÉSZAK-AMERIKA pedig az olasz Marco Donadel (35, Parma, Milan, Fiorentina, Montreal Impact), a trinidadi gólvágó, a fél PL-t bebarangoló Kenwyne Jones (34, Sporting Kansas City), a kilencszeres német válogatott (Ki emlékszik még erre…) Marcel Schäfer (34, Wolfsburg, Tampa Bay Rowdies), az 54-szeres dél-koreai válogatott, 2010-ben vb-szereplő védő, Li Dzsong Szu (38, Kasima Antlers, Charlotte Independence) és a 115-szörös trinidadi válogatott, 41 évesen is csatárkodó, 2006-ban a németországi megatornára is meghívott Stern John (Southampton, Nottingham, Central FC) búcsúkörének szemtanúja volt.

ÁZSIÁBAN tette le végleg a legjobb cipőjét a szenegáli Jacques Faty (Marseille, 34, Central Coast), a már 2004-től Kínában légióskodó brazil bekk, Vicente (39, Flamengo, Hszincsiang Tiensan), a finn kapuslegenda, Jussi Jääskeläinen (43, Bolton, West Ham, ATK), az anno a Vasasban is vitézkedő háromszoros montenegrói válogatott (játszott a magyarok ellen is!) Vladimir Vujovics (36, Bhajangkara), a Leicesterig és a 2006-os vébéig magát Iránból elküzdő Hosszejn Kaebi (33, Szepidrud), a Lecce, az AS Roma és a Juventus után az al-Dzsaziráig hajózó, a transzfereivel 44 millió eurót megmozgató Mirko Vucsinics (35) és a Gabriel Batistuta-utódként befutó, de aztán elszürkülő támadó, 15 válogatott fellépésén 10 találatáig jutó, 2004-es olimpiai bajnok Luciano Figueroa (Boca Juniors, Villarreal, Genoa, River Plate, Dzsohor).

A Transfermarkt szerint a LEGFIATALABB visszavonuló labdarúgó 2018-ban a finn korosztályos válogatott, a PEPO Lappeenrantát 17 évesen odahagyó Tuomo Kaltio volt, a LEGIDŐSEBB a 19-szeres skót válogatott, a Celticben és a Leicesterben is játszó kapus, az Abroathban 45 éves koráig védő Rab Douglas, a legnehezebb pedig minden bizonnyal a 42 éves kapus, Dieter Fink (ASV Neumarkt).

A legkülönlegesebb névvel a német Kapuszentelő András, azaz Andreas Jakobtorweihen (42, SV Spexard) bír a retirálók közül, és emeljük ki a norvég Damian Sanchez Olsen, Martín Sanchez Olsen ikerpárt, akik egyszerre intettek búcsút a profi futballnak.

A nyugdíjból VISSZATÉRŐK legismertebb alakja kétségkívül a remek támadó, leverkuseni népkedvenc, a hatszoros német válogatott, egyszeres gólkirály, 2010-es vb-bronzos Stefan Kiessling (34), aki szeretett klubjánál dolgozik, de eközben szakít időt az FV Schelklingen-Hausenre, ám újrakezdte a volt bayernes Markus Steinhöfer (32, VfB Eichstätt), a Schalke egykori U21-es válogatott középpályása, a horvét Dario Vujicevic (27, Eintracht Rheine) is, és az egyszeres svéd válogatott hátvéd, Kjetil Waehler 42 évesen érez még magában erőt és akaratot a Sogndalhoz. No de hát aki futballozott a Wimbledonban is…

NEMIGEN LESZ VISSZAÚT az angol válogatott, már 34 éves, lassan két éve munkanélküli Kieran Richardson (Manchester United, Sunderland, Fulham, Aston Villa), a 46-szoros ghánai válogatott, még harmincon inneni, de egy gazdasági bűncselekményen és egy emiatti eltiltáson túljutó, két vb-n látott, egykori U21-es világbajnok Samuel Inkoom (FC Basel, Boavista, Bastia) és a sérülésekkel küzdő francia hátvéd, az ötszörös válogatott Benoit Trémoulinas (33, Bordeaux, Dinamo Kijev, Sevilla) számára sem.

MAGYARORSZÁGON tette le a lantot nagy hirtelen a 47-szeres szerb válogatott támadó,Danko Lazovics(35, Mol Vidi FC), az utolsó néhány szezonját másként tervezőGera Zoltán(39, Ferencváros) ésHajnal Tamás(37, Ferencváros),Tisza Tibor(34, Debrecen), a 79-szeres válogatottVanczák Vilmos(35, Puskás Akadémia), a legjobbjaink között három ízben szereplőPolonkai Attila(39, Puskás Akadémia), s egykori nagyra hivatott támadóink közül aRudolf Gergely(33, Balmazújváros),Ferenczi István(41, Vasas),Bajzát Péter(37, Nyíregyháza) trió is búcsút intett a közönségnek.

VISSZAVONULTAK 2018, II. RÉSZ.Arsavin, Mertesacker, Donovan és Ignasevics is szögre akasztotta, de új munka után nézhet Isaksson, Simons, Malouda, Robinson és Motta is.