Légiósok: Amit Coutinho csinál, nem tanítható – Bogdán

Az európai topfutball főszereplőit a labdarúgás szerelmesei többnyire csak a televízióban vagy a lelátóról csodálhatják – ám valamikor a legnagyobb klasszisok és a legzseniálisabb szakemberek is pályakezdőnek számítottak.

A szárnypróbálgatásoknak olykor magyar szemtanúi is voltak, akik nem felejtették el a ma már ünnepelt labdarúgókhoz fűződő emlékeiket. A Hibernian 20-szoros válogatott kapusa, Bogdán Ádám is emlékszik, milyen nagy kihívást jelentett a Barcelona mostani középpályása, Philippe Coutinho lövéseit hárítani a Liverpool edzésein. A gólvonal előtt állva frusztráló átélni, ha a csapattárs tökéletes rúgótechnikával büszkélkedik, s ezt szinte minden edzésen bizonyítja. Márpedig a katalánokat erősítő Philippe Coutinho már korábbi klubjához, a Liverpoolhoz is kivételes képességekkel érkezett, a középpályás technikájáról a magyar kapus is meggyőződhetett.

„Sokszor úgy éreztem, elérem a labdát, végül becsapódott a fejem fölött a léc alá – idézte fel az angol kikötővárosi emlékeket a Hibernian jelenlegi kapusa. – Egy idő után ez nagyon idegesítő. Kapusként biztos vagy benne, hogy abból a szögből nem tudja berúgni, rajta vagy a labdán, mégis a hálóban köt ki. Sokat bosszankodtam miatta, de aztán láttam, hogy Philippe Coutinho a Bajnokok Ligájában ugyanígy szerez gólokat. Ilyenkor nincs mit tenni, mint széttárni a kezünket.”

A szegény családból származó középpályás nem ismeretlenként érkezett Liverpoolba, sőt már Európába sem. Az olasz Inter 16 esztendős korában szerződtette, ám a szabályok miatt nem léphetett pályára a bajnokságban, így két évig nevelőklubjában, a Vasco de Gamában erősödött tovább.

A labda után vágyakozó kisgyerek eleinte csak a pálya széléről figyelte, ahogy idősebb testvérei a betondzsungel sűrűjében megbújó dühöngőben bűvölik a labdát, majd hat-hét éves korában beállt közéjük. Tehetsége hamar utat tört magának, végül az egyik kispályás játszótárs nagymamája győzte meg Coutinho édesapját, hogy vigyék el a fiút próbajátékra a Vasco da Gamához. A félénk, csendes kisgyerek a tribünön ülő édesapja tekintetét keresve vett részt az első edzésen, és bár azóta már a legmagasabb szintig jutott, szerénysége nem fordult nagyképűségbe.

„Nagyon kedves, mosolygós, rendes srácnak ismertem meg – folytatta Bogdán Ádám, aki 2015-ben került a Liverpoolhoz. – Amikor megérkeztem, a klubnál mindenki azt mondogatta, érdemes rá figyelni, mert egyszer nagyobb csapathoz kerül. Már akkor a Barcelonát és a Real Madridot emlegették, ő is Spanyolországról álmodozott, ám egy percig sem hitte el, hogy máris megérett arra, hogy a világ legjobb együtteseiben futballozzon. Inkább az járt a fejében, ha kiemelkedően teljesít, esélyt teremt magának az átigazolásra. Noha a klub egyik legértékesebb labdarúgójának számított, semmilyen sztárallűrje sem volt. Ha jótékony célra akartunk cipőt felajánlani, vagy megkértem, hogy mondjon néhány mondatot egy videoüzenetben, az első szóra igent mondott. Sőt kicsit izgult is, amikor elindult a felvétel, s fel kellett mondania a szöveget.”

Karrierjének újabb lökést adott Jürgen Klopp kinevezése, aki 2015-ben vette át a Liverpoolt, az érkezése után pedig az együttes jóval nyíltabb futballt játszott, mint Brendan Rodgers irányításával. Ebben a játékrendszerben a technikás középpályás kamatoztathatta gyorsaságát, cselezőkészségét, valamint kivételes technikai tudását, igaz, a gyengébb teljesítmény nagyon megviselte.

„A Jürgen Klopp által megálmodott rendszerben kiteljesedett, egyedül a helyezkedésén kellett javítania, de az új edző érkezése után ez normális. Honnan indítjuk a letámadást, hova kell helyezkedni az első passzoknál – és hasonlók. Ezen kívül talán csak annyi negatívumot említhetek vele kapcsolatban, ami egyben persze pozitívum: nagyon mérges volt, amikor rosszul játszott. Ha nem rúgott gólt és lecserélték, dühös volt magára. A halványabb teljesítmény a következő meccsre is rányomhatta a bélyegét, olykor saját magát okolta a gyengébb eredményekért.”

Az öltözőben csendes, szerény srác a pályán kívül sem élt kicsapongó életet. Az angol városba a tizennégy esztendősen megismert feleségével érkezett, 2015-ben az első gyermekük is megszületett, szabadidejét többnyire a családjával töltötte.

„A dél-amerikai játékosok nagyon összetartanak, sokszor a nagymama és a nagypapa is követi az Európába szerződő játékost. Ő is a családjával érkezett, és az öltözőben is inkább a spanyol, a brazil és a többi dél-amerikai játékos társaságát kereste. Bár a latinoknak más az életvitelük és általában tovább maradnak fenn esténként, az éjszakai életből ő mindig kimaradt. Nem úgy élt, mint Ronaldinho vagy Adriano, egyedül a lánya első születésnapjára szervezett nagy bulit. A braziloknál az első születésnap az egyik legfontosabb dátum, olyan, mint másoknál az esküvő. Akkor az egész csapatot meghívta, hogy együtt ünnepeljünk velük.”

A mélyen vallásos, alkoholt sohasem fogyasztó futballista egyre inkább kimagaslott a mezőnyből. A Barcelona ostromolta, s bár 2017 nyarán még nem sikerült nyélbe ütni az üzletet, 2018 januárjában a katalán fővárosba költözött.

„Korábban játszott az Espanyolban, ismerte a várost, és Luis Suárez példája is ott lebegett a szeme előtt, aki a liverpooli évek után remekül beilleszkedett a Barcelonába. A klubnál elfogadták, hogy Spanyolország az álma, de miután kétezertizenhét nyarán nem engedték el, nem játszotta a sértődöttet, továbbra is kimagaslóan teljesített. A télen aztán Barcelonába került, de senki sem tekintett rá árulóként. Nem a Manchester Unitedhez írt alá, a katalán klub pedig szép összeget fizetett érte.”

Bár a vörös mezt gránátvörös-kékre cserélte, van, ami nem változik.

„Az a bizonyos lövés mára védjegyévé vált: a jobb lábára teszi a labdát, elrúgja a hosszú sarokba, a lövés pedig kikerüli a kapust. A jégkorongozókhoz hasonlít a stílusa. Amint egy kicsit is tol a labdán, azonnal képes kapura küldeni, a lövés pedig egyszerre csapódik és kanyarodik. Egyébként a szabadrúgásokat is sokat gyakorolta, de a vele született tehetség is nagy szerepet játszik abban, hogy ilyen magasságba jutott. Remekül lát a pályán, és ahogy lendületből megindul, majd átfűz két-három játékost... Ezt nem lehet tanítani.”