A 2019–2020-as francia labdarúgóidény eddigi fordulóiban több első és második ligás mérkőzést félbeszakítottak hosszabb-rövidebb időre a játékvezetők homofób töltetű rigmusok kántálása, molinók nézőtéri kifeszítése miatt.
A háttérről tudni érdemes, hogy a tavaly hivatalba lépő francia sportminiszter, Roxana Maracineanu kezdeményezésére a francia profi liga hadjáratot indított a homofób megnyilvánulások ellen, lehetőséget teremtve a játékvezetőknek a játék megállítására.
A ligával és a szövetséggel hagyományosan konfliktusos viszonyban lévő, magukat a szabad véleménynyilvánításban sokadszor is korlátozva érző szurkolói csoportoknak több sem kellett: a homofób megnyilvánulásokat eszközként használva sorozatosan kényszerítették ki a mérkőzések megszakítását. (A történet eme szálának részleteiben a francia focival és popkultúrával foglalkozó Omlett du Fromage segítségével merülhetnek el.)
Ez az, ami a szövetség elnökét közbelépésére késztette:
„Nem szakítanék félbe mérkőzéseket, ellene vagyok ennek a gyakorlatnak, és remélem, a játékvezetők megfogadják a tanácsaimat” – fogalmazott Noël Le Graët kedden a Franceinfónak, azzal érvelve, hogy a hétről hétre ismétlődő játékmegszakítások nem oldják meg a problémát, viszont rontják a mérkőzésnézés élményét, továbbá rombolják a futballról kialakult hagyományos képet, azt a látszatot keltve, hogy a közeg eredendően homofób.
„Nagyon erős kijelentés, hogy a labdarúgás világa homofób. Számomra ez elfogadhatatlan. Fellépünk és a jövőben is fel fogunk lépni a homofób megnyilvánulások ellen, dolgozunk azon, hogy eltűnjenek a stadionokból, de a játékmegszakításra nemet mondok.”
Hozzátette ugyanakkor, hogy rasszista nézőtéri megnyilvánulások esetén szerinte is meg kell szakítani a játékot. E kijelentése újabb vihart kavart, a homofóbia ellen harcoló több civil szervezet a szavai visszavonására és lemondásra szólította fel az elnököt.
Megszólalt Olivier Rouyer is, az egyetlen francia labdarúgó, aki nyíltan vállalta homoszexualitását.
„Botrányos, hogy különbséget tesz homofóbia és rasszizmus között. A két ragály egy tőről fakad – mondta a hetvenes-nyolcvanas évek 17-szeres válogatott labdarúgója. – Szörnyű ezt hallani, néha úgy érzem, mintha prehistorikus időkben élnénk. Azzal érvel, hogy a futball nem homofób, de hát nem is állította senki, hogy az. Mindenki egyetért abban, hogy a homofób megnyilvánulások bizonyos szurkolói csoportokra jellemzők. Az elnök szerintem semmit sem ért a problémából.”
Alighanem folytatása következik.