Teqball: A legszívesebben Ronaldinhót választanám csapattársamnak – Cafu

– Felköszöntött egy másik világbajnokot, aki Rómában hat éven át volt a csapattársa?
– Persze, természetesen nem feledkeztem meg róla, hogy Francesco Totti, az AS Roma legendája pénteken lett negyvenhárom éves, küldtem már neki gratulációt, sok boldog születésnapot kívántam neki – válaszolta a Nemzeti Sport kérdésére Cafu. – Kiváló közösség tagja lehettem Rómában, a mai napig gyakran beszélek az akkori csapattársaimmal.

– Ha már születésnap: ön 1970. június hetedikén született. Tudja-e, milyen híres futballmérkőzést játszottak aznap?
– A mexikói világbajnokságon aznap rendezték a Brazília–Anglia csoportmérkőzést, nyertünk egy nullára Jairzinho góljával, és azon a meccsen volt az a hihetetlen védés is, amelyet Gordon Banks mutatott be Pelé közeli fejesénél. Az a brazil válogatott volt talán minden idők legnagyobb futballcsapata, csodálatos játékkal nyerte meg a világbajnokságot.

– Akkor még senki sem sejthette, hogy az aznap született több ezer brazil csecsemő között lesz egy, aki kétszeres világbajnokká válik, és három egymást követő vébédöntőben lép pályára. Az 1994-es és 2002-es vébégyőzelem közül melyik a kedvesebb emléke?
– A világbajnoki cím az mindig világbajnoki cím. Ez kicsit olyan, mintha az embernek azt kellene eldöntenie, melyik gyermekét szereti jobban. Az első alkalom mindenben különleges az ember életében, de ha választanom kell, a Japánban megnyert vébé talán előkelőbb helyen van a szívemben, mert akkor én voltam a válogatott csapatkapitánya.

– Ikonikus pillanatként rögzült, hogy úgy vette át csapatkapitányként a trófeát Jokohamában, hogy felállt arra a kis állványra, amelyen addig a trófea volt, és amelyet csak a Szentlélek tartott meg a súlya alatt. Spontán ötlet volt?
– Igen, a pillanat hevében döntöttem, az ilyesmit nem lehet előre eltervezni. Addig arra koncentráltunk, hogy megnyerjük a történelmi, ötödik világbajnoki címet Brazíliának.

– Klubjaiban is részese lehetett a legnagyobb sikereknek. A Romával 2001-ben megnyert scudettót vagy a Milannal 2007-ben elhódított Bajnokok Ligája-trófeát tartja nagyobb becsben?
– Mindkettő elképesztő élményt adott. A Romával tizennyolc év után nyertük meg a bajnokságot, és az mindössze a harmadik elsősége volt a csapatnak, úgyhogy felfoghatatlanul nagy ünneplés volt a fővárosban. A Milannal is nyertem bajnokságot, de ott fontosabb, hogy sikerült megnyernem azt, ami nagyon hiányzott a gyűjteményemből, és amit már régóta üldöztem: a BL-serleget.

– Ha össze kellene állítanunk minden idők álomcsapatát, mi Cafut tennénk a jobbhátvéd posztjára. Ön is?
– Nem csak a szerénység mondatja velem, de én inkább egy honfitársamra szavaznék: Carlos Alberto Torresre, a hetvenes világbajnok csapat bekkjére. Rendkívül elegánsan, egyben hatékonyan játszott, mai szemmel is öröm visszanézni a játékát.

– Manapság kit tart a világ legjobbjának ezen a poszton?
– Megint egy honfitársam nevét kell mondanom. Ugyan már nem túl fiatal, de még mindig nincs kiválóbb jobbhátvéd a világon Dani Alvesnél. Csaknem negyven fontos trófeát nyert már meg a pályafutása során, nyilván nem véletlenül.

– Pavel Nedved haragszik önre, amiért egy római derbin háromszor egymás után átemelte a labdát a feje fölött? Egy aranylabdást mégsem szoktak oda-vissza „esernyőzgetni”.
– Szerencsére egyáltalán nem haragszik, sokszor találkoztunk már azóta, lepacsiztunk, megöleltük egymást. Előfordulnak ilyen jelenetek a futballpályán, aznap nekem sikeresen összejött, tényleg szép manőver volt, ezt nem vitatta Nedved sem.

– Milyennek látja a mai brazil válogatottat? Mi lehet az oka, hogy 2002 óta nem nyert újabb világbajnokságot a csapat, sőt még döntőbe sem jutott?
– Nehéz erre válaszolni. A világbajnokságot nem könnyű megnyerni, sok jó csapat van, abban az egy hónapban kell lenni csúcsformában, rendkívül nehéz feladat. Mindig jó válogatottunk van, a 2018-as, oroszországi tornára is remek csapatot küldtünk, mégsem járt sikerrel. A miénk kimagasló generáció volt Ronaldóval, Ronaldinhóval, Rivaldóval, Roberto Carlosszal és a többiekkel. A mostani generációnak is nagy egyéniségei vannak, de nekik még meg kell nyerniük a maguk világbajnokságát, hogy megkapják azt az elismerést. Biztos vagyok benne, hogy mindent meg is tesznek azért, hogy ez bekövetkezzen. Minden képesség meg is van ahhoz, hogy 2022-ben Katarban, húsz évvel a legutóbbi győzelem után ismét a csúcsra jusson a selecao.

– A németek elleni hét egyes történelmi vereséget a 2014-es vébé elődöntőjében hol nézte, és hogyan élte meg?
– Ott voltam a stadionban Belo Horizontében. Természetesen borzalmas, szörnyű volt látni. Addig az egyszerűen elképzelhetetlen volt, hogy a brazil válogatott bárkitől kikapjon hét egyre, főleg úgy, hogy hazai pályán játszhat.

– Edzőlegendák keze alatt futballozhatott, Fabio Capello, Carlo Ancelotti, Carlos Alberto Parreira, Mario Zagallo és Luiz Felipe Scolari is volt a mestere. Melyiküket tartja a legnagyobbnak, illetve melyiküktől tanult a legtöbbet?
– Mindannyian nagyszerű edzők, a szakma csúcsát jelentik, a legszűkebb elitet, mégis egy olyan edző nevét mondanám, akit nem említett. Tele Santana volt az edzőm az első csapatomban, a Sao Paulóban, ő volt rám a legnagyobb hatással, tőle tanultam a legtöbbet, mindmáig hálás vagyok neki, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a pályafutásom ilyen szépen alakult.

– A magyar eredetű új sportág, a teqball nagyköveteként érkezett Budapestre. Önnek is van otthon teqballasztala, szokott játszani? Kivel játszana legszívesebben párosban csapattársként és ellenfélként?
– Természetesen nekem is van otthon asztalom, és imádom a teqballt, ha tehetem, magam is játszom. A legszívesebben Ronaldinhót választanám a csapattársamnak. Az lényegében mindegy, hogy ki az ellenfél, a legfontosabb, hogy ne Ronaldinho legyen, ellene nem szívesen játszanék.

– Bizonyára látta, hogy a napokban a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség milánói gáláján egy fiatal magyar játékos, Zsóri Dániel kapta meg az év góljáért járó Puskás-díjat, Lionel Messit előzve meg. Mit szólt a góljához?
– Tényleg csodálatos volt, minden futballista arról álmodik, hogy ilyen látványos, ollózó mozdulattal szerezzen gólt. Minden megvolt annál a találatnál ahhoz, hogy híressé váljon: fontos bajnoki rangadón született, fiatal játékos szerezte csereként beállva, élete első felnőttbajnoki meccsén, az utolsó percben, ráadásul ez döntötte el a mérkőzést. Abszolút megérdemelte a díjat.

– Kétszeres világbajnokként, BL-győztesként mit üzenne a fiatal magyar sportolóknak?
– Először is azt, hogy ne hanyagolják el a tanulást, járjanak szorgalmasan iskolába. Ez a legfontosabb. Emellett persze sportoljanak sokat, akár kedvtelésből, akár versenyszerűen. Futballozzanak és teqballozzanak, mert mindkettő a társadalmi beilleszkedés kiváló eszköze, érdemes élni vele. A példám is mutatja, hogy milyen messzire el lehet jutni általa.