Ízelítőként néhány eset a FourFourTwo magazin 10-es listájáról:
Cruyff bosszúja
A sérülésektől szenvedő, és az Ajaxszal már mindent elérő Johan Cruyff odapörkölt klubjának, amikor 1983-ban az ősi rivális Feyenoordba igazolt. És bár abban az idényben megsemmisítő, 8–2-es vereséget szenvedett új klubja a régi ellen, a rotterdami csapat – nagyban a 36 éves, bombaformában lévő Cruyffnak köszönhetően – bajnok lett 1984-ben. Hősünk azonnal visszavonult, metaforikusan így nyújtva ki középső ujját az amszterdami klub irányába.
Az áruló megfizet
Arsenalos játékosai nem véletlenül nevezték George Grahamet Kadhafinak. Csapata 1991-es, Benfica elleni BEK-meccse előtt a brutálisan szigorú skót megkérte Paul Davis középpályást, hogy az emberfogó óvatos szerepét töltse be a meccsen. Az Arsenal hátrányba került, Davis pedig előretört, megszegve az utasítást, hogy mentse a mérkőzést. Mi lett a jutalma? Tizennyolc hónap a kispadon. „Ha nem figyelsz George-ra, vállalnod kell a következményeket” – ismerte el, amikor visszakerült.
Ruud sötét bosszúja
Mi van akkor, ha egy hét alatt keresel annyit, mint ellenfeled teljes pályafutása során? És ráadásul 4–0-ra vezet a csapatod? Ruud van Nistelrooy még így is fontosnak érezte, hogy gúnyosan belevigyorogjon Antoni Lima arcába gólja után, mert hat perccel korábban szegény ördög kifogta egy büntetőjét, és utána merészelt nevetni is. „Megérdemelte!” – pufogott az agyament holland. Ruud, ez csak Andorra!
A teljes listát elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!