Repülő disznófej, felgyújtott ház, halálos fenyegetés – a futballvilág „árulói”

Nagy vihart kavart itthon, hogy Csongvai Áron és Katona Mátyás a kiesés ellen küzdő Újpesttől a szintén a bennmaradásért harcoló Mol Fehérvárhoz szerződött. Ráadásul Csongvai remek játékkal és góllal mutatkozott be a Puskás Akadémia ellen (1–1), tovább fájdítva a lila-fehér drukkerek szívét. Bár a két klub nem számít ősi ellenségnek, az eset így is sokakat felháborított. Ennek apropóján olyan nemzetközi szinten is nagy visszhangot kiváltó transzfereket gyűjtöttünk össze, amelyek kiverték a szurkolóknál biztosítékot, s a nagy megdöbbenésre a közvetlen riválishoz igazoló futballistát azóta is árulónak tartják.

Roberto BAGGIO

A körberajongott olasz csatár öt év után hagyta ott a Fiorentinát, amikor 1990 nyarán 10 millió eurónak megfelelő összegért a Juventushoz szerződött. Azóta is volt néhány problémás átigazolás Olaszországban, de egyikből sem lett ekkora botrány. A firenzei szurkolók haragja féktelen volt, utcaköveket, téglákat, Molotov-koktélokat dobáltak Firenze utcáin, ötvenen megsérültek, kilenc ember letartóztattak, az akkori elnöknek, Flavio Pontellónak be kellett zárkóznia a stadionba, nehogy meglincseljék. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Baggio később azt mondta, az elnök beszélte rá a váltásra, és az első, Fiorentina elleni meccsén nem volt hajlandó elvégezni egy büntetőt, a lecseré­lésekor pedig felkapott egy neki bedobott Fiorentina-sálat, és kiintegetett a firenzei drukkereknek, akik végül többé-kevésbé megbocsátottak neki. Baggio 1993-ban aranylabdás lett, 1995-ben bajnok és kupagyőztes a Juventusszal, majd 1995-ben az AC Milanhoz igazolt (amellyel 1996-ban ismét bajnoki aranyérmet ünnepelhetett), s később játszott az Internazionaléban is.

Sol CAMPBELL

Az angol védő 1992 és 2001 között erősítette a Tottenhamet, majd 2001 nyarán lejárt a szerződése, és a városi rivális Arsenalhoz igazolt. A váltás még az általában jól értesült brit sajtó munkatársait is meglepetésként érte. Olyannyira, hogy amikor hivatalosan bejelentették, állítólag mindössze két újságíró volt ott a helyszínen. Ezt később az Arsenal akkori menedzsere, Arsene Wenger mondta el a klub honlapjának, hozzátéve, sohasem felejti el, hogy a két újságíró milyen arcot vágott, amikor bejelentette nekik Campbell megszerzését. Bár az benne volt a levegőben, hogy a védő távozik a Spurstől, arra senki sem gondolt, hogy az Arsenalt választja. A döntés a saját szempontjából kifizetődő volt, később kétszer is megnyerte a bajnoki címet, 2006-ban BL-döntőt játszott, sőt, gólt szerzett a Barcelona ellen 2–1-re elveszített döntőben.

Johan CRUYFF

A 2016 márciusában elhunyt holland klasszist legtöbbször az Ajax és a Barcelona legendájaként emlegetik, az amszterdamiak a stadionjukat is róla nevezték el. Ugyanakkor volt olyan időszak, amikor nem volt felhőtlen a viszonya az Ajaxszal. A kiváló csatár 1981-ben tért vissza korábbi sikerei színhelyére, de az 1982–1983-as idény után az Ajax nem kínált neki új szerződést, ő pedig a rivális Feyenoordhoz szerződött. A rotterdami együttes tíz év után nyert ismét bajnoki címet, s még a kupát is elhódította, Cruyff pedig az év labdarúgója lett Hollandiában. Az idény után visszavonult, majd 1985 és 1988 között már edzőként irányította az Ajaxot, amellyel kétszer lett bajnok és a KEK-et is elhódította. Vagyis az ő esete annyiban különbözik a többiekétől, hogy szó sem volt arról, hogy örökre megharagudtak volna rá a szurkolók...

Gonzalo HIGUAÍN

Az argentin csatár a 2015–2016-os idényben 36 góllal lett gólkirály a Serie A-ban, beállítva Gino Rossetti 1928–1929-es rekordját. Majd 2016 nyarán 90 millió euróért a Napolitól a Juventushoz szerződött. A szenvedélyes nápolyi drukkerek szerint ez megbocsáthatatlan bűn volt: a mezét a csatornába dobálták, volt olyan étterem, amely bejelentette, hogy kedvezményt ad, ha a játékos megsérül a Juvéban. Egy helyi rapper pedig dalt írt az árulásról, amelyben a támadó halálát kívánta. Ebből is kitűnik, milyen szélsőséges érzelmeket vált ki néhány emberből egy ilyen átigazolás.

Higuaín a későbbiekben háromszor is bajnok lett a Juventusszal, 2017-ben bejutott a BL-döntőbe, és bár nem ment neki rosszul a játék, sohasem vált akkora kedvenccé, mint Nápolyban. Két idény után az AC Milannak, majd a Chelsea-nek adták kölcsön, 2022-ben az amerikai Inter Miamiból vonult vissza.

Luís FIGO

Valószínűleg az árulónak bélyegzett klasszisok közül az ő neve ugrik be mindenkinek elsőként. A portugál középpályás 2000 nyarán, öt év után igazolt a Barcelonától a Real Madridhoz, a királyiak 62 millió eurónak megfelelő összeget fizettek érte. A két riválistól eleve nem szokás közvetlenül a másikhoz szerződni, ám az ő esete azért is különleges, mert a katalánoknál is sztárjátékosnak számított, a szurkolók nagyon szerették és tisztelték. Egészen a távozásáig, mert azután kapott hideget-meleget... Az átigazolása utáni első barcelonai el Clásicóján valamennyi labdaérintését elviselhetetlen füttyszó kísérte, a lelátóról dobálták aprópénzzel, öngyűjtóval, üdítős üveggel, vizespalackkal, és sok egyéb tárgy mellett egy disznófej is a pályára repült a szögletzászlónál. Ilyen hangulatban aligha meglepő, hogy nem sok esélye volt a vendégcsapatnak, a Barcelona 2–0-ra megnyerte a zuhogó esőben véget érő rangadót. Figo 2005-ig futballozott a Real Madridban, kétszeres bajnok lett, s 2002-ben a Bajnokok Ligáját is megnyerte a klubbal.

Oscar RUGGERI

A világbajnok argentin csatár nyolcéves kora óta a Boca Juniorsnál nevelkedett, majd öt évet játszott a felnőttcsapatban, mielőtt 1985-ben a River Plate-hez igazolt. Aki kicsit is ismeri az argentin klubfutballt, pontosan tudja, hogy a két klub rivalizálása világszinten is kiemelkedő, sokak szerint a két Buenos Aires-i csapat összecsapása a derbik derbije. Ám még így is meglepő, milyen szélsőséges indulatokat váltott ki a Boca ultráiból Ruggeri klubváltása. A játékos később a Marcának beszélt arról, hogy a szurkolók felgyújtották a házát úgy, hogy a szülei bent tartózkodtak. A Riverrel megnyerte az argentin bajnokságot és a Libertadores-kupát, egy évvel a viharos váltás után pedig világbajnok lett a válogatottal Mexikóban.

Carlos TÉVEZ

Az ő esete azért érdekes, mert bár a Manchester Unitedtől igazolt az ősi rivális, a drukkerek által gyűlölt Manchester Cityhez, a klubváltása mégsem kavart nagy vihart. A United ugyanis nem törekedett arra, hogy megtartsa a West Ham Unitedtől kölcsönvett argentin csatárt, ő viszont a kisgyerekei miatt szeretett volna Manchesterben maradni. Emellett nyilván a City által ajánlott fizetés sem volt mellékes szempont. 2009 és 2013 között erősítette a csapatot, bajnok és kupagyőztes lett, majd a Juventushoz szerződött, és később már nem tért vissza Angliába.

Zlatan IBRAHIMOVIC

A svéd csatár távozása azért volt különösen fájó a Juventus-drukkereknek, mert egyrészt a legnehezebb időszakban hagyta el a csapatot, másrészt éppen a szurkolók által utált riválishoz igazolt. A torinóiakat 2006-ban, a Calciopoli-botrány miatt kizárták a Serie A-ból, ám mások mellett Gianluigi Buffon, Alessandro Del Piero, Pavel Nedved és David Trezeguet sem hagyta el az együttest. Ibrahimovic azonban nem volt ennyire nagylelkű, nem volt hajlandó a másodosztályban játszani, és aláírt az Internazionaléhoz, amellyel háromszor is bajnok lett. Tovább rontja az összképet, hogy később a milánóiak riválisához, az AC Milanhoz szerződött, amellyel szintén kétszeres bajnok lett, és jelenleg is a klub futballistája.

Robert LEWANDOWSKI

Mario Götze 2013-ban a Real Madrid elleni BL-elődöntő előtt jelentette be, hogy a Borussia Dortmundtól a Bayern Münchenhez igazol, majd 2014 nyarán Robert Lewandowski is ezt az utat választotta. A lengyel csatárra azért haragudtak meg a dortmundi ultrák, mert a szerződése lejárta után szavazott a riválisra, pedig más topklubtól is volt ajánlata. A Bayernnel aztán sikert sikerre halmozott, a bajnokságot nyolcszor nyerte meg, 2020-ban pedig BL-győztes lett. Más kérdés, hogy a bajorokhoz sem maradt hűséges, tavaly tavasszal ugyanis kerek perec kijelentette, hogy mindenképpen távozni akar, majd a nyáron aláírt a Barcelonához.

ROBERT LEWANDOWSKI VS. BORUSSIA DORTMUND

RONALDO

A kiváló brazil csatár azért lóg ki összeállításunkból, mert egyszer sem közvetlenül az egyik riválistól igazolt a másikhoz. Ugyanakkor érdekes utat járt be: a Barcelona után később futballozott a Real Madridban, majd egykori Internazionale-játékosként szerződött az AC Milanhoz. Az Internazionale szurkolói mégsem ezért utálták meg... Az Inter játékosaként kapta meg az első Aranylabdáját 1997-ben, majd 1998-ban a klubbal UEFA-kupát nyert, de 1999. november 21-én a Lecce elleni bajnokin megsérült a térde, s miután 2000. április 12-én visszatért, a Lazio elleni kupadöntőn csak hat percet tudott játszani, újra megsérült. Két műtét és húsz hónap rehabilitáció után a 2002-es világbajnokságra épült fel, amelyen pazar formában játszva segítette Brazíliát az ötödik vb-címéhez. Majd a sérülése alatt a teljes fizetését folyósító, az egész gyógykezelését álló, rá türelmesen váró Inter-elnöktől, Massimo Morattitól búcsút sem véve, közvetlenül a vb után aláírt a Real Madridhoz...

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. február 25-i lapszámában jelent meg.)