FFT: Rogerio Ceni, a szabadrúgások brazil nagymestere

Kedvcsinálóként néhány részlet a FourFourTwo interjújából:

– Számos mérföldkövet átléptél játékosként, mi volt a legjelentősebb ezek közül?
– A Sao Paulóban 1237 alkalommal léptem pályára huszonöt év alatt, csaknem ezerszer csapatkapitányként. Százharmincegy gólt szereztem szabadrúgásból vagy tizenegyesből. A magasba emelhettem a Libertadores-kupát, és klubvilágbajnokságot nyertem a Liverpool ellen. Kapusként talán az a legnagyobb elismerésem, hogy jelöltek az Aranylabdára, holott sosem játszottam Európában.

– Mikor kezdtél szabadrúgásokat lőni?
– Általában nagyon hamar megérkeztem az edzőpályára, amikor még nem volt ott senki. Ezért gyakorolni kezdtem a szabadrúgásokat. Nagyjából százszor egy nap. Akkoriban még nem voltam kezdő, de a trénerem látta, mennyire elhivatott vagyok, és amint bekerültem az első csapatba, rögtön rám bízta a rögzített helyzeteket. Már a harmadik vagy negyedik alkalommal gólt szereztem. Egyetlen olyan edzőm volt Mario Sergio személyében, aki megtiltotta ezt. Úgy volt vele, hogy biztosan kifáraszt, ha rohangálnom kell, azt akarta, hogy a kapusfeladatomra koncentráljak. Nem volt sokáig a kispadon. Miután távozott, újra lőhettem szabadrúgásokat, az egyikkel megvertük a Santost a 2000-es Campeonato Paulista döntőjében.

– Jobb érzés gólt szerezni, mint kivédeni egy tizenegyest?
– A tizenegyes kivédése nagyon fontos, de a gólszerzés örömét nem lehet leírni. Kivételes helyzetben vagyok, hogy ötvenegy tizenegyest foghattam meg, és százharmincegy gólt lőhettem a pályafutásom során.

– Ott vagy a Sao Paulo tíz legtöbb gólt szerző játékosa között...
– Ez egy másik kiemelkedő mérföldkő. A klubnak gyönyörű története van, számos világbajnok került ki soraiból. Büszke vagyok rá, hogy ilyen klasszisok közé kerülhettem.

– Mielőtt edző lettél volna Brazíliában, Angliában vettél leckéket. Miért?
– Nagyra értékelem az ottani futballkultúrát. Eltöltöttem ott néhány napot 2016-ban és 2017-ben, és megfigyeltem több csapatot is, köztük a Chelsea-t és a Liverpoolt. Találkoztam Michele Beale-lel is. Nagyszerű fickó, később ő lett az asszisztensem a Sao Paulóban. Most a Rangersnél segíti Steven Gerrardot. Az angol csapatok rövid, intenzív edzéseket tartanak, ezeket kipróbáltam tavaly a kilencedik osztályban játszó Fortaleza élén.

Kedvcsinálóként néhány részlet a FourFourTwo interjújából:

– Számos mérföldkövet átléptél játékosként, mi volt a legjelentősebb ezek közül?
– A Sao Paulóban 1237 alkalommal léptem pályára huszonöt év alatt, csaknem ezerszer csapatkapitányként. Százharmincegy gólt szereztem szabadrúgásból vagy tizenegyesből. A magasba emelhettem a Libertadores-kupát, és klubvilágbajnokságot nyertem a Liverpool ellen. Kapusként talán az a legnagyobb elismerésem, hogy jelöltek az Aranylabdára, holott sosem játszottam Európában.

– Mikor kezdtél szabadrúgásokat lőni?
– Általában nagyon hamar megérkeztem az edzőpályára, amikor még nem volt ott senki. Ezért gyakorolni kezdtem a szabadrúgásokat. Nagyjából százszor egy nap. Akkoriban még nem voltam kezdő, de a trénerem látta, mennyire elhivatott vagyok, és amint bekerültem az első csapatba, rögtön rám bízta a rögzített helyzeteket. Már a harmadik vagy negyedik alkalommal gólt szereztem. Egyetlen olyan edzőm volt Mario Sergio személyében, aki megtiltotta ezt. Úgy volt vele, hogy biztosan kifáraszt, ha rohangálnom kell, azt akarta, hogy a kapusfeladatomra koncentráljak. Nem volt sokáig a kispadon. Miután távozott, újra lőhettem szabadrúgásokat, az egyikkel megvertük a Santost a 2000-es Campeonato Paulista döntőjében.

– Jobb érzés gólt szerezni, mint kivédeni egy tizenegyest?
– A tizenegyes kivédése nagyon fontos, de a gólszerzés örömét nem lehet leírni. Kivételes helyzetben vagyok, hogy ötvenegy tizenegyest foghattam meg, és százharmincegy gólt lőhettem a pályafutásom során.

– Ott vagy a Sao Paulo tíz legtöbb gólt szerző játékosa között...
– Ez egy másik kiemelkedő mérföldkő. A klubnak gyönyörű története van, számos világbajnok került ki soraiból. Büszke vagyok rá, hogy ilyen klasszisok közé kerülhettem.

– Mielőtt edző lettél volna Brazíliában, Angliában vettél leckéket. Miért?
– Nagyra értékelem az ottani futballkultúrát. Eltöltöttem ott néhány napot 2016-ban és 2017-ben, és megfigyeltem több csapatot is, köztük a Chelsea-t és a Liverpoolt. Találkoztam Michele Beale-lel is. Nagyszerű fickó, később ő lett az asszisztensem a Sao Paulóban. Most a Rangersnél segíti Steven Gerrardot. Az angol csapatok rövid, intenzív edzéseket tartanak, ezeket kipróbáltam tavaly a kilencedik osztályban játszó Fortaleza élén.

A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!