A Manchester United 1992-ben csupán a nyolcadik helyen állt a bajnokságban, kilenc ponttal lemaradva a listavezető Norwich mögött, 17 mérkőzésen csupán 16 gólt zsebelt be a csapat, kevesebbet, mint hárman az utolsó négyből. Azon a nyáron Ferguson elszalasztotta Alan Shearert, majd leigazolta Dion Dublint, aki eltörte a lábát. Cantona szinte véletlenül lett a Manchester United játékosa, miután a Leeds mindössze 1.2 millió fontért elengedte.
„Amikor hozzánk került, a csapat olyan volt, mint egy Formula–1-es autó, már csak egy ember kellett, hogy elvezesse – mondja Gary Pallister. – Ez pedig Cantona volt. Ő volt a kirakós utolsó darabja, és tökéletesen beleillett a képbe. Az a nap, amikor megjelent, még mindig frissen él az emlékezetemben. Egy kicsit mindnyájan kétkedve vártuk, mert megelőzte a hírneve, kíváncsiak voltunk, miféle ember érkezik, de az első pillanattól kezdve sugárzott az aurája, és ez a pályára is kihatott. Nem emlékszem másra, aki úgy futott volna, mint ő. Nagyon értette a játékot, és olyan képzelőerőt adott a csapatnak, ami talán hiányzott korábban.”
Éric Cantona legendás történetének második részét elolvashatják a FourFourTwo.hu oldalán, ide kattintva!