Sepsi OSK: reményből valóság – interjú Diószegi Lászlóval

– Két első osztályú idény után váratlanul viharos évad következett. Egy évvel korábban milyen bajnokságra számított?
– Sokkal nyugodtabbra, mint amilyet végül a nyakunkba kaptunk – mondta lapunknak adott interjújában Diószegi László, a Sepsi OSK elnöke. – A nyolcadik helyet céloztuk meg, mert hiába végeztünk az előző bajnokságban a hatodik helyen, egyértelművé vált, hogy a nyáron szinte a teljes csapatot le kell cserélnünk. Az akkori keret teljesítőképessége határához érkezett, a játékosokból már nem lehetett többet kisajtolni, az addigi szereposztásban nem láttunk új motiválási eszközöket. Ha nem is könnyen, egy meglehetősen „idegbajos” bajnokság végére gyakorlatilag teljesítettük a célt, mert bár kilencedikek lettünk, egy mérkőzéssel kevesebbet játszottunk. Ha hazai pályán hozzuk a Dinamo elleni elmaradt meccsünket, már számszakilag is rendben lett volna az eredmény.

– Akkor a bajnokság erőviszonyait és a csapat játékerejét tekintve is a helyén van most a Sepsi OSK?
– Úgy érzem, igen, bár László Csaba idejében több meccset is döntetlenre rontottunk, és a jelenség a bajnokság második felében, Leontin Grozavu vezetése alatt is visszaköszönt. Összességében azonban körülbelül itt tartunk egy olyan bajnokságban, amelynek erőviszonyai két éve nagyjából változatlanok. Persze lehetett volna egészen emlékezetes is az idény, hiszen a Román Kupa döntőjébe jutással fennállásunk legnagyobb eredményét értük el, de arra a meccsre már elfogytunk. Az igazi csalódás az volt, hogy a járványintézkedések miatt szurkolóink nem lehettek jelen azon a számunkra mindenképpen történelmi mérkőzésen.

– A bajnokság harmadánál, alig öt hónapos közös munka után végrehajtott edzőváltást utólag is jó döntésnek tartja?
– Ma is úgy érzem, hogy nem tehettem mást. László Csabát a jó szakmai eredményei és a magyarsága is közénk valónak sorolta, arra számítottam, hogy általa némi nyugat-európai futballkultúra is érkezik. Kezdetben efelé is tartott minden, ám egy idő után épp a játékosok részéről érkeztek olyan kifogások, hogy nem elég kemény kezű, nem tudja kontroll alatt tartani az öltözőt. Mindent egybevetve „megették” őt a játékosok, és amikor küldöttség jött hozzám, hogy ez így nem mehet tovább, nem dönthettem másként, mint az edzőcsere mellett.

– Nem érezte a saját felelősségét is abban, hogy a történet idáig fajult?
– Úgy érzem, minden támogatást megadtunk neki, a szakvezetőnek megvolt a szükséges hátországa, ám a játékosok ellene fordultak, nekem pedig azzal kellett szembesülnöm, hogy menet közben nem lehet egy egész csapatot leváltani. Klasszikus edzősors, mondhatnánk, de ha személy szerint meg is szenvedtem a döntés minden lelki vonzatát, nem tehettem másként.

– Többen Cornel Sfaiter klubmenedzser megjelenését sejtik a játékosforradalom mögött. Mennyire indokolt ez a vélekedés?
– Semmiféle összefüggés nincs a két mozzanat között. Korábban is egyre inkább érzékeltük, hogy hiányzik a kapcsolattartó ember a klub és a szövetség, illetve a labdarúgóliga között. Cornel Sfaiter ezt a kapocs­szerepet tölti be. Ő korábban a FC Botosani-nál volt társtulajdonos, miután kiszorították onnan, tele volt bizonyítási vággyal, ugyanakkor nagyon hiányzott az életéből a futball. Olyan személyiség, akinek a szavára odafigyelnek Bukarestben, aki megfelelő súllyal képes képviselni bennünket a döntéshozó fórumokon. Mindezt egyetlen lejnyi ellenszolgáltatás nélkül, sikeres üzletemberként neki nem egzisztenciális kérdés a klubért végzett munka. Egyértelműen jó „igazolás” volt, tisztességes embert ismertem meg benne.

– Abban is szerepe volt, hogy a szövetség végül az idei „vírusos” bajnokság lezárásának a Sepsi OSK számára legelőnyösebb változatát fogadta el?
– Minden szövetségi döntés előtt egyeztettünk róla, hogy milyen álláspontot képviseljen a klub érdekében, ebben a minden korábbinál élesebb helyzetben is. Ő volt az első klubképviselő, aki felvetette a tizenhat csapatos bajnoki rendszer ötletét, amit végül megszavazott a szövetség elnöksége. Mi nem vagyunk, nem is leszünk topklub, ezért aztán abban a tekintetben is gondolnunk kell a jövőre, hogy több csapat között elméletileg könnyebben meg lehet kapaszkodni. Még annak árán is, hogy így csaknem hatszázezer euróval lesz kisebb a költségvetésünk, mint amennyivel tavaly nyáron számolhattunk, miután kilencedikként négyszázezerrel kevesebbet kapunk a tévés jogdíjakból, a létszámnövelés miatt pedig jövőre alapból újabb százhetvenezerrel kevesebb jut nekünk.

– Mit jelent a Sepsi OSK-nak a büdzsécsökkenés? Kisebb lesz a játékosmozgás?
– Olyan léptékű keretátalakítás semmiképpen sem várható, mint korábban. Eddig hat biztos érkezőnk van, köztük a 2018–2019-es bajnokságban már nálunk szereplő francia Bryan Nouvier, a szerdán bejelentett, több korosztályos görög válogatottban is pályára lépő Panajotisz Delijanidisz és a spanyol kapus, Jesús Fernández, valamint további nyolc-kilenc labdarúgó esetében még folytatunk tárgyalásokat. Két, szerződését kitöltő játékostól váltunk meg idáig, de az így összeálló harmincas keretből is elköszönünk még néhány futballistától. Nem akarunk abból adódó pluszfeszültséget kelteni, hogy egyesek nem jutnak elegendő játéklehetőséghez.

– Milyen céllal vágnak neki a rövidesen kezdődő bajnokságnak?
– A hetedik-nyolcadik hely megszerzése a reális. Nemcsak azért, mert a felsőházi rájátszásba jutáshoz a csillagok egészen szerencsés állására lenne szükség, hanem azért is, mert az új rendszerben ez a helyezés lehetőséget nyújt az Európa-liga selejtezőjében való indulásra. A hetedik és a nyolcadik helyezett ugyanis előbb egymás között dönt a továbblépés jogáról, a győztes pedig a negyedikkel meccsel az európai kupaszereplésért. Nyolcadiknál lejjebb semmiképpen sem akarjuk adni.

– Kinek az irányításával? Marad vezetőedzőnek Leontin Grozavu, akinek már a bajnokság hajrájában is erősen rezgett a léc, miután taslit adott Fülöp Lórándnak?
– Marad az edző! A szerződésébe belefoglaltuk, hogy az első fegyelmi vétség vagy a klub arculatának ártó megnyilvánulás esetén azonnal felbontjuk a munkaszerződését, illetve kártérítés kifizetésére kötelezhetjük. A szakértelmét bizonyította, és az eset utáni reakcióiból arra következtetek, hogy továbbra is bízhatunk benne.

– Milyennek látja az elkövetkező évek román labdarúgó-bajnokságát?
– A küszöbön álló idényben szerintem nem lesz erősebb, mint a legutóbbi volt, de a trendek arra mutatnak, hogy a mezőny egyre sűrűsödik. A sporttörvény módosítása lehetővé teszi az önkormányzatok egyre nagyobb pénzügyi szerepvállalását, és ebben a versenyben a nagyobb városok kerülhetnek az élre. Az idén visszajutott az első ligába két nagy és jelentős futballmúltú város, Arad és Pitesti csapata, de meggyőződésem, hogy egy-két éven belül jön a kolozsvári Universitatea, a Petrolul Ploiesti vagy a bukaresti Rapid is. Ilyen mezőnyben kell majd helytállnunk, ezért kell erősítenünk addig is a pozícióinkat. Sőt, azt a reményünket sem adjuk fel, hogy kilépjünk az európai kupaporondra.

– Amihez viszont megfelelő stadion is kell. Hogy halad az aréna építése?
– A munkálatok a járványkörülmények között sem szüneteltek, a létesítmény ötvenszázalékos készenléti állapotban van, a struktúra csaknem kilencven százalékban elkészült. Az ősztől a belső munkálatok, illetve a játéktér kialakítása következik, reméljük, jövő májusban megtarthatjuk az átadóünnepséget. Úgy tűnik, nem lesznek finanszírozási nehézségeink, de azt sem kezeljük tragédiaként, ha kicsit csúszunk a beköltözéssel.