Egy ízben ezt mondja:
„Akkor jöttem rá, hogy jó labdarúgó lehetek, amikor láttam, hogy jobb vagyok a testvéreimnél. Nem egyszerű, mert ötven évvel ezelőtti eseményekről beszélünk. Profi játékosok voltak, és amikor a brazil utcákon játszottunk, nagy öröm volt legyűrni őket. Aztán, amikor a családom is azt mondta, hogy én vagyok a legjobb, már tudtam, hogy lehet keresnivalóm a fociban, megélhetek a futballból, amit annyira szeretek. A Flamengónál voltam a legboldogabb, ez kétségtelen. Játszottam és edzettem a világ minden pontján, de a történetem a Flamengóhoz kapcsol. Akkor kerültem oda az Udineséből, amikor épp a pályám csúcsán jártam a Serie A-ban. Ekkor jelöltek az Év labdarúgója címre. Ennek ellenére ami játékosként utánam marad, az a Flamengóban történt velem.”
„Akkor jöttem rá, hogy jó labdarúgó lehetek, amikor láttam, hogy jobb vagyok a testvéreimnél. Nem egyszerű, mert ötven évvel ezelőtti eseményekről beszélünk. Profi játékosok voltak, és amikor a brazil utcákon játszottunk, nagy öröm volt legyűrni őket. Aztán, amikor a családom is azt mondta, hogy én vagyok a legjobb, már tudtam, hogy lehet keresnivalóm a fociban, megélhetek a futballból, amit annyira szeretek. A Flamengónál voltam a legboldogabb, ez kétségtelen. Játszottam és edzettem a világ minden pontján, de a történetem a Flamengóhoz kapcsol. Akkor kerültem oda az Udineséből, amikor épp a pályám csúcsán jártam a Serie A-ban. Ekkor jelöltek az Év labdarúgója címre. Ennek ellenére ami játékosként utánam marad, az a Flamengóban történt velem.”
Másutt pedig azt:
„Ha valamit megváltoztathatnék a futballban, akkor nem engedném, hogy ennyire profi legyen, arra törekednék, hogy kevésbé szóljon a megélhetésről, sokkal inkább az örömről. A mai játékosok túl sokat foglalkoznak a pénzzel, az autóikkal és a barátnőikkel. A focinak bizsergetnie kellene.”
A teljes Zico-cikk elolvasható a FourFourTwo.hu-n, IDE KATTINTVA!