FFT: a védő, akinek fegyvert szegeztek a fejéhez

Ízelítőként néhány részlet a FourFourTwo interjújából:

– A Montpellier állandó csapattagjaként kezdted az idényt, együttesed sikeresen rajtolt. Nem csökkent a futball iránti szereteted?
– Egyáltalán nem. Azért vállalom a játékot negyvenhárom esztendősen is, mert szenvedélyesen szeretem, amióta Brazíliában labdával a lábamnál felcseperedtem. Minden reggel boldogsággal tölt el, hogy egy újabb napot tölthetek futballal. Korábbi terveim alapján negyvenévesen visszavonultam volna, nem gondoltam rá, hogy még később is kezdőjátékos és csapatkapitány lehetek. Vannak negyvenes focisták, de nem megszokott, hogy hetente szerepelnek. Egyik példaképem Zé Roberto, aki vérbeli sportoló volt.

– Milyen kihívás Kylian Mbappét és hozzá hasonló játékosokat fogni a te korodban?
– Régen villámgyors középhátvéd voltam, de még most sem vagyok lassú. Persze Mbappéval nem tudom felvenni a versenyt sprintben, vele a húsz évvel fiatalabbak is nehezen bánnak. Az egyetlen megoldás, ha hamarabb szerzem meg a labdát, mint ő.

– Hallottál már a japán Miura Kazujosiról? Ő ötvenhárom esztendős…
– Igen, ismerem. Talán meg kellene látogatnom, hogy lássam, mit eszik, hátha akkor még tíz évet nyerhetek! Egy kicsit utánanéztem, és ha nem tévedek, az elmúlt öt vagy hat év során csak négy meccset játszott. Egyértelmű, hogy a Guinness-rekordra hajt. Ez nem az én világom.

– Megnyerted a bajnokságot a Marseille-jel 2010­-ben, de miután valaki betört az otthonodba, és fegyvert szegezett a fejednek, távoztál. Félelmetes élmény volt?
– Gamában, Brazíliaváros közelében nőttem fel, ahol sok erőszakot láttam. Svájcban, majd Észak-Franciaországban játszottam négy évet, ahol viszont sosem tapasztaltam ilyesmit. Azon a napon vendégeim voltak, a testvérem, a sógorom, az unokaöcsém és más rokonok jöttek látogatóba. A kutyám ugatni kezdett, kinéztem, és megláttam a maszkos idegeneket. Éppen csak arra volt időm, hogy elmondjam a családomnak, mi történik, amikor betörték az ajtót és leütöttek egy pisztollyal. Vérző fejjel ordítottam, hogy bármit elvihetnek, de senkihez se nyúljanak. Később elköltöztünk.

+++A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!+++