FFT: tudjon meg mindent az ázsiai futball ikonjairól

NAKATA HIDETOSI NAKATA HIDETOSI

A fiatal Nakata Hidetosi nem sok futballt nézett. Viszont figyelemmel kísérte Tsubasa kapitány kalandjait, a nyolcvanas évek mangasorozatát, amiért Fernando Torrestől Alessandro Del Pierón át Andrés Iniestáig milliók rajongtak. Nakata is a mese hatására kezdte rúgni a labdát, így Ázsia örökké hálás lehet a rajzfilm készítőinek. Az ezredfordulóra Nakata szupersztár lett. Bár akkoriban még nem tapadt minden játékos nevéhez egy szponzortermék, az ígéretes japán középpályás a világ legkeresettebb promótere lett.

PAK TU IK

Észak-Korea volt a harmadik ázsiai nemzet, amelyik eljutott a világbajnokságok kieséses szakaszáig, valódi versenytársként viszont ez a nemzet szerepelt először. Holland-India, a mai Indonézia 1938-ban egy meccset játszott, és 6–0-ra kikapott Magyarországtól, Dél-Korea két találkozója 0:9-cel (szintén ellenünk) és 0:7-tel végződött 1954-ben. Viszont Észak-Korea Pak Tu Ik góljával 1:0-ra legyőzte Olaszországot 1966-ban. Ahogy az észak-koreai rezsimet, úgy Pak személyét is sejtelmes köd veszi körül.

CSA BUM KUN

Szon Hung Min mondta: „Ha egyszer hozzá mérnek majd, ugyanannyira érzem magam zavarban, mint megtisztelve”. Ezt a tiszteletet vívta ki magának Csa Bum Kun. Szon, Kagava Sindzsi és a milliónyi Bundesligában tündöklő ázsiai tehetség előtt lépett színre Csa. A hetvenes és nyolcvanas években úttörőként bukkantak fel a japán Okudera Jaszuhikóval. Az Évszázad ázsiai játékosa alig töltötte be a 24. évét, amikor elérte a századik válogatottságát Dél-Korea színeiben. Egy évvel később érkezett Németországba, ekkorra már 58 válogatott gólt jegyzett. A katonai szolgálat alóli kedvezményes felmentésre volt szüksége 1978-as átigazolásához, ami tönkretette a pályafutását a válogatottban.

SZAID AL-OVAIRAN

Bármennyire is tréfásan hangzik, Enzo Scifo hibájából fakad minden. Öt perce tartott az 1994-es világbajnokság F-csoportjának mérkőzése, amikor a belga elvétett egy átadást, így a labda Szaúd-Arábiához került. A következő tizenegy másodperc már a vb-folklór része. Szaid al-Ovairan a saját térfelének közepén szerezte meg a labdát. Fordult és rohant. Nagyjából 70 métert sprintelt a 40 fokos melegben, kerülgette az ellenfeleket, majd bevágta a labdát Michel Preud'homme kapujába. Nehéz megbecsülni e gól jelentőségét, különösen Szaúd-Arábiában, ahol becsukott szemmel bárki fel tudná idézni ennek az akciónak minden apró részletét.

KARIM BAGERI

A Premier League első ázsiai játékosa Anglián kívül nagyobb sikereket könyvelhetett el. A Charlton honlapjának forgalma szinte megduplázódott, amikor bejelentették Bageri leigazolását, igaz, 2000 augusztusában ez csak néhány tucat internetezőt jelentett. Sajnos sérülései és válogatottbeli kötelezettsége miatt az „Iráni Zidane” mindössze 15 percet szerepelt az első csapatban. Pedig négy évre írt alá. Bageri a külföldi klubok közül a német másodosztályú Arminia Bielefeldben nyújtotta legjobb formáját. A válogatott szereplés más téma. Középpályásként, olykor söprögetőként veszélyes támadásokat indított, 87 válogatottsága során 50-szer talált az ellenfél kapujába, ebből rekordnak számító 19-szer az 1998-as világbajnokság selejtezőjében.

A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!