Diószegi László: Egyszer csak vége lesz a gyűlölködésnek…

– Hogy állnak a stadion befejezésével?
– Kevesebb, mint három hetünk van még az átadásig, de minden a tervek szerint halad szerencsére, bár talán a homlokzati munkákkal van némi csúszás – válaszolta a Nemzeti Sportnak Diószegi László, a román bajnokságban szereplő Sepsi OSK labdarúgócsapatának tulajdonosa, akivel az új létesítmény egyik különtermében beszélgettünk. – Az utolsó fázisnál járunk, elől a főbejárati rész pepecs munka, ott ezért van egy kis elmaradás, de hiszem, hogy a hivatalos átadóra, azaz október nyolcadikára az is készen lesz.

– Kinek az ötlete volt, hogy ilyen stílusú legyen az új létesítmény?
– Közösen döntöttünk, s mindenképpen szerettük volna, hogy különleges, más legyen, s a helyi sajátosságok megjelenítésével tegyük még vonzóbbá a szurkolóknak. A homlokzat elemei Kós Károly és Makovecz Imre stílusát idézik, mindketten kötődnek Sepsiszentgyörgyhöz, előbbi jobban, rájuk büszkék vagyunk. Mi úgy nevezzük a stadiont, hogy az Erőd. Olyan célzattal is, hogy azt szeretnénk, ez a stadion tényleg egy erőd legyen, az ide érkező riválisok ekként tekintsenek majd az arénára, amikor bekanyarodik a buszuk, talán kissé meg is illetődjenek.

– A stadion nyolcezer-négyszáz néző befogadására alkalmas, így az európai szövetségnél négyes fokozatot kapott.
– Ebben a stadionban akár Európa-liga-mérkőzéseket és Bajnokok Ligája-selejtezőt, valamint csoportmeccset is rendezhetünk. Ám félre ne értse, nem gondolkodunk BL-ben, nem vagyunk ennyire földtől elrugaszkodottak, kár is erre a szót pazarolni. A stadion korszerű lesz és szép, és ami nagyon fontos, a fedett nézőtér.

– Beszéljünk kicsit a csapat eddigi szerepléséről, ami nem valami fényes, egy győzelem mellett hat iksz és három vereség...
– Rosszul kezdtünk, ne szépítsük, „döntetlenmenők” lettünk az elmúlt években. Kicsit úgy érzem, a játékosok mentálisan gödörbe kerültek. Ki fogunk lábalni a hullámvölgyből, de pszichésen meg kell erősödnünk.

– Az edzőváltás szóba került? A román sajtóban erről lehetett olvasni.
– Valamit tennünk kell, ez nem kérdés. Fel kell pörgetni a fiúkat, mi pedig a napokban leülünk a vezetőséggel és megbeszéljük, milyen lépéseket tegyünk.

– A kupa esetleg így felértékelődött?
– Mi itt úgy vagyunk, hogy minden mérkőzés fontos, nekem még a felkészülési meccsek is azok. Mi nemcsak egyszerű labdarúgóklub vagyunk, mi egy egész közösségnek vagyunk az összetartó eleme, főleg persze az erdélyi magyarságé. Ahhoz, hogy mi elégedettek legyünk, a játékosoknak teljesíteniük kell. Az akarattal nincs gond, a góllövő cipőt kell a srácoknak megtalálni.

– Az október nyolcadikai stadionavató – amelyen a DAC lesz az ellenfél – kapcsán felvetődik a kérdés, a mostani divat szerint nem akartak-e esetleg sztárklubot vendégül látni?
– Tavaly azt szerettem volna, hogy nyolccsapatos tornával adjuk át a stadiont. Erre biztos meghívtuk volna a Ferencvárost, a Topolyát, a DAC-ot, a Fehérvárt, a Csíkszeredát és a Panathinaikoszt, amelynél akkor még Bölöni László volt az edző. Ám jött a koronavírus, így az észszerűség azt mondatta velünk, ha megszervezünk egy ilyen volumenű tornát, ám a járvány még nem múlt el, abból csak gond lesz. Így jött az ötlet, hogy csak egy meccs legyen, s mivel mi voltunk a dunaszerdahelyiek stadionavatóján a vendégek, adta magát, hogy visszahívjuk őket a miénkre. Remek a két klub viszonya, Világi Oszkár tulajdonossal jóban vagyunk, a szurkolótáborok is testvérként tekintenek egymásra, szóval szép ünnep lesz. Az üzenet pedig az, hogy a magyarság a világ bármelyik sarkában éljen, össze kell tartania. Dunaszerdahely és Sepsiszentgyörgy között nagyjából kilencszázötven kilométer a távolság, ám Szerdahelyről elindulva hazaérkeznek és otthon érezhetik magukat Sepsiszentgyörgyön, még úgy is, hogy két határon is át kell kelniük. Megdobogtatja majd a szívüket, amikor itt lesznek, ebben biztos vagyok.

– Számítanak-e az új stadion miatt nézőszám-növekedésre?
– Természetesen. Egy új létesítménynél az elején mindig nagyobb a látogatottság, más a kényelmi fokozat, úgy harminc százalékos plusszal kalkulálunk. Persze csak akkor kapunk pontos képet, amikor majd véget ér a világjárvány, hiszen most is vannak olyan szurkolók, akik félnek közösségbe menni vagy oltásra jelentkezni.

– Az utóbbi hetekben a nézőszám csökkenése mellett felerősödtek a magyar­ellenes megnyilvánulások az ellenfelek szurkolótáborában. Ezek ellen mit tudnak tenni?
– Mi már tettünk lépéseket, például kitettünk egy molinót, amelyen kértük a drukkereket, hogy huszonegy másodperc csendet tartsunk a huszonegyedik századért, s akkor annak volt is hatása, a következő meccsen nem volt szidalmazás, magyarellenesség. Kíváncsian várom azt a bajnokit, amelyet hírhedt idegengyűlölő táboráról is ismert riválisunk ellen vívunk... Bízom benne, hogy egyszer ennek is csak vége lesz...