Minarik Ede üzeni… – a magyar futballmúlt lenyűgöző sportképeslapjai

Az első világháború közepén, 1916 októberében címezte a levelezőlapot Prágából Budapestre, a Kis-Rókus utcába a Budapest kombinált néven turnézó csapat néhány tagja, köztük Zsák Károly, a válogatott legendás kapusa és Fodor Henrik, az MTK szakosztályvezetője. A magyar csapat cseh földön nyolcezer néző előtt 2:1-re legyőzte a német-zsidó gyökerű, soknemzetiségű Deutsche Fussball Club csapatát. A képeslapot Csárdás (Cavoljac) József, a 33 FC játékosa írta, akire aztán szomorú sors várt, legalábbis a Sporthírlapban 1931-ben megjelent nekrológja alapján: „A háborút az orosz fronton küzdötte végig, részt vett a kárpáti nehéz harcokban, több kitüntetést szerzett hősies viselkedésével és a főhadnagyi rangig emelkedett. A harctéren azonban súlyos betegséget szerzett, amely meggátolta abban, hogy a háború után is folytassa kedves sportját. Ám nagy klubszeretetét mint vezetőségi tag továbbra is egyesülete szolgálatába állította, buzgón dolgozott a klub érdekében, mígnem betegsége elhatalmasodott és hosszabb szenvedés után a halál kiragadta családja és barátai köréből.”

+++

Nagyságos Fröhlich Elza úrleány, a Ferenc körút 44. lakója bizonyára örömmel vette át a postástól a képeslapot, amelyet futballista bátyja, Sándor küldött neki Szombathelyről a városi múzeum épületét és a parkbéli nyári idillt ábrázoló fényképpel. A játékos gondosan aláíratta a képeslapot csapattársaival, a Budapesti Atlétikai Klub labdarúgóival, akikkel amúgy nem szerzett kellemes emléket az 1921-es „vidéki nap” keretében szervezett túráról. A BAK a helyi SZAK-tól 6:0-ra, az SZSE-től pedig 3:1-re kapott ki. Meg is állapította a Nemzeti Sport: „Elmúlt már az idő, hogy közepes képességű fővárosi elsőosztályú csapat attrakciószámba mehessen vidéken, vagy pláne propagandajelleget biztosíthasson.”

+++

Sport- és kultúrtörténeti szenzáció: személyesen Minarik Ede képeslapját csodálhatjuk meg 1922-ből! Hogy Minarik Ede a képzelet szüleménye, kitalált filmbeli szereplő? Nem teljesen igaz: Sándor Pál rendező Régi idők focija című kultuszfilmjének főhősét Mándy Iván A pálya szélén című regényének alakja, Csempe-Pempe ihlette, akihez pedig az élő mintát az író elmondása szerint kedvenc csapatának intéző-edzője jelentette. Vagyis nem más, mint a 33 FC száz évvel ezelőtti zsolnai mérkőzése után Szobról képeslapot küldő Faragó Lajos. Mándy Iván mondta 1976-ban a Népsportnak: „Mindig nagyra becsültem a kiscsapatokat. Annak idején ilyen volt a 33 FC, a későbbi Budai 11. Meglehetősen szegény volt, nem volt pályája, közönsége. Évről évre kétségbeesetten küzdött a bentmaradásért. Faragó Lajos tartotta össze: minden pénzét erre áldozta. Neki a zsíros kenyérnél nemigen jutott többre.” A képeslapgyűjteményben fennmaradt egy különös klubtörténeti kincs is: fénykép az 1930-ban Nyugat-Európában túrázó csapatról, amely már Budai 11 néven szerepelt (ezen a fotón nincs rajta Faragó Lajos)

+++

Szép gesztus volt a Pozsonyban portyázó Phöbus csapatától, hogy képeslapot küldött Budapestre a sérülése miatt otthon maradt csapattagnak, Borsányi Ferencnek. Bányai Lajos edző, az Újpest korábbi kétszeres bajnok trénere írta az SK Pilzen legyőzése (5:3) és a Bratislava nevű csapattól (0:1) elszenvedett vereség után: „Szívélyes üdvözlet Bratislavából. Sokat gondoltunk magára és az itteni publikum reklamálta.”

+++

Az 1928. október 7-én írt képeslap több szempontból érdekes. Aznap Bécsben a Hohe Wartén előbb a magyar amatőr válogatott kapott ki az osztrák amatőr válogatottól 3:1-re, majd ugyanott az A-válogatott Európa-kupa-mérkőzésen 5:1-re. Különlegesség, hogy a lapot mindkét magyar csapat tagjai aláírták (nem mind), köztük az első csapatban szereplő híres-hírhedt Fogl-gát két alkotóeleme, Fogl II Károly és Fogl III József – utóbbi tévedésből kétszer is. Figyelemre méltó a darab azért is, mert a bécsi Hotel Metropole belső teréről őrzött fotó sejtetni engedi, hogy ha a vendéglátók megadták a tiszteletet az utazóknak, az út szervezői pedig bátran kinyitották a pénztárcájukat, milyen előkelő körülmények várták a futballistákat.

+++

Hogy a Ferencváros labdarúgója 1932-ben nem feledkezik meg képeslapot küldeni Zürichből, a Hungáriával közösen szervezett svájci túráról, még hagyján. Az sem érdemel feltétlenül külön figyelmet, hogy a levelet az Andrássy útra, az Operaházba címzi, „Haán Pál tanár úrnak”, az Operaház számvivő titkárának. Berkessy Elemér fedezet makulátlan nyelvhasználata, udvarias fordulatai, pontos fogalmazásmódja azonban ma is példaként szolgálhat: „Végtelen kedvességét figyelmességemmel igyekszem viszonozni és ezért kívánok úgy a kedves kollégáinak, mint Magának sok minden jót, szeretetteljes megemlékezéssel. A nagyságos asszonynak kézcsókolom, a kicsikét puszilom. Berkessy Elemér.”

+++

A klubon belüli kapcsolatápolás jó példája a képeslap, amelyet 1932-ben Svájcból szövegezett Barátky Gyula, a Hungária – egyébként Nagyváradról származó – csatára a budapesti klub pingpongszakosztályának. A Ferencváros játékosaival vegyített csapat a Young Fellows–Blue Star vegyes csapatát 2:1-re győzte le, a Young Boys és a Biel kombinált csapatával pedig előbb 3:3-as döntetlenre végzett, majd 4:2-re kikapott tőle. A lapon a korszak olyan ismert játékoscsillagainak az aláírása szerepel, hogy Kohut Vilmos, Amsel Ignác, Mándi Gyula, Bukovi Márton vagy Táncos Mihály.

+++

Csikós Gyulának, a kiváló kapusnak levele alapján érzékelhetően rosszulesett 1936 októberében, hogy kimaradt az Angliába készülő A-válogatottból, amely így nélküle – a kapuban pedig Szabó Antallal – kapott ki december elején Londonban 6:2-re. A Phöbus kapusa így kénytelen volt a Budapest-válogatottal utazni Kolozsvárra, ahol 8:2-es győzelmet aratott a Csikós – Polgár, Fekete – Lázár, Sárosi, Dudás – Kocsis, Sztancsik, Nemes, Toldi, Titkos tizeneggyel kifutó alkalmi együttes, amelyről nem mellesleg remek fénykép készült a Mátyás-szobor előtt.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. február 26-i lapszámában jelent meg.)