Lionel Messinél már a család és a nyugalom a legfontosabb

– Hogyan tekint vissza a PSG-nél töltött két idényre?
– Több barátom és csapattársam is ott játszott, ennek ellenére a beilleszkedés sokkal nehezebb volt, mint amire számítottam – válaszolta Lionel Messi a beIN Sportsnak adott interjúban. – Későn érkeztem, az első évben kimaradt a felkészülési időszak, és minden új volt. A játékstílus, a város, a környezet. Ez mind nehézséget okozott, és nemcsak nekem, hanem a családomnak is. Ráadásul decemberben elkaptam a koronavírust, egy hónapig edzeni sem tudtam. Utána nehéz volt ismét formába lendülni. A második idény sokkal jobban indult, bár jelentősen átalakult a csapat, az elején nagyon jól éreztem magam. Aztán a világbajnokság miatt az idény közben következett egy nagyobb szünet, ami elég nagy változást hozott. De nem csak nekem, világszerte sok futballistával ez történt. Sokan megsérültek vagy később jöttek vissza a vakációról, és ez mind hatással volt a későbbi teljesítményre.

– Milyen volt a kapcsolata a szurkolókkal?
– Az elején kedvesen fogadtak, aztán a párizsi drukkerek egy részével megromlott a viszonyom, pedig egyáltalán nem akartam ezt. De ugyanez történt korábban Kylian Mbappéval és Neymarral is. Mindenesetre én inkább azokra a szurkolókra emlékszem vissza szívesen, akik tiszteltek, ahogy én is mindig mindenkinek megadtam a tiszteletet, bárhová mentem.

– Mennyire viselte meg, hogy nem tudták megnyerni a Bajnokok Ligáját?
– Nagy csalódás volt, de ettől még a bajnoki címek sem értéktelenek. Nem érheted el mindig, amit akarsz, a Barcelonával és Argentínával is átéltem hasonló csalódásokat. Ilyen a futball, sok nagy klub van, és csak egy nyerhet a végén.

– A legnagyobb álma, a világbajnoki győzelem viszont összejött tavaly decemberben. Hogy emlékszik vissza a katari tornára?
– Különleges élményként. Argentínában akkoriban egy hónapra megállt az élet, minden a válogatott körül forgott. A világbajnoki trófea gyönyörű, a legszebb azok közül, amelyeket eddigi pályafutásom során nyertem. És persze ez az, amire a legjobban vágytam. Az pedig még számomra is elképesztő volt, hogy világszerte rengetegen szurkoltak nekünk, csak azért, mert szerették volna, hogy világbajnok legyek. Istennek hála, ez sikerült is.

– Ki tudna emelni egyetlen fordulópontot?
– Utólag visszatekintve az első mérkőzés kulcsfontosságú volt. A szaúdiaktól elszenvedett vereség nagy pofont jelentett mindannyiunknak, onnantól kezdve máshogy játszottunk, más hozzáállással. Tudtuk, hogy több hiba nem fér bele. Mindenki arra számított, hogy a szaúdiak elleni lesz a legkönnyebb meccsünk, és mi sem gondoltunk arra, hogy kikaphatunk. Ehhez képest éppen az ellenkezője történt. A Mexikó elleni győzelem azonban visszaterelt minket a helyes útra, és onnantól kezdve megnyugodtunk. Jókor jött az a pofon, és utólag visszatekintve szükségünk is volt rá.

– Mi változott azóta, hogy világbajnok lett?
– A mindennapi életemet, az edzéseket és a meccseket tekintve szinte semmi. A különbség, hogy most már elmondhatom, hogy világbajnok vagyok, és eggyel több csillag van a mezünkön. Illetve, ahogy azt már korábban is elmondtam, innentől kezdve nem maradt semmi, elértem mindent, mit akartam.

– Mennyire foglalkoztatja, hogy 496 góllal ön a topligák legeredményesebb futballistája, és hétszeres aranylabdásnak vallhatja magát?
– Csak minimálisan. A pályafutásom jelenlegi szakaszában ezek már nem különösebben izgatnak. Sokkal szívesebben gondolok arra, mennyi mindent nyertem klubszinten és a válogatottal. A világbajnokság mellett ott a Bajnokok Ligája, a klubvilágbajnokság, bajnokságok, kupák. Szerencsés vagyok, hogy mindet elhódítottam, ezek azok, amik igazán számítanak. A gólok és a rekordok másodlagosak.

– Volt rá reális esély, hogy a nyáron visszatér a Barcelonához?
– Örültem volna, ha sikerül, de nem szerettem volna, hogy megismétlődjön az, mint a távozásomkor. Akkor mások kezében volt a jövőm, és most én akartam dönteni. Tudtam, hogy a visszatérésem érdekében el kellett volna adni játékosokat, másoknak csökkenteni kellett volna a fizetését, ezt pedig nem akartam. Ráadásul korábban sokszor olyasmivel vádoltak, ami nem volt igaz, és ezekbe kicsit belefáradtam. Az is közrejátszott a döntésemben, hogy az elmúlt két évben a családom sem igazán érezte jól magát Párizsban. Elértem mindent, és eljutottam oda, amikor már a családom boldogsága és a nyugalom sokkal fontosabb, mint más. Bizonytalan volt minden, és nem akartam egész nyáron arra várni, hogy eldőljön, van-e esélyem visszatérni. Ezért döntöttem az Inter Miami mellett.

– Az igaz, hogy ha kellett volna, akár ingyen is játszott volna a Barcelonában?
– A pénz valóban nem jelentett volna akadályt, de el sem jutottunk a hivatalos ajánlatig. Ha a pénz számított volna, akkor Szaúd-Arábiába megyek.

– A mai napig fáj, hogy el kellett hagynia a Barcelonát?
– Az fáj, ahogy és amilyen körülmények között kellett távoznom. Ez eleinte nagyon bosszantott. Bűnbaknak lettem beállítva, és azt is sajnálom, hogy az akkori járványhelyzet miatt nem tudtam rendesen elbúcsúzni a drukkerektől, úgy ahogy most Jordi Alba, Sergio Busquets vagy korábban Andrés Iniesta.

– Ennek ellenére lát esélyt arra, hogy egyszer sportvezetőként vagy edzőként visszatér a klubhoz?
– Igen, sőt, a feleségemmel azt is megbeszéltük már, hogy később ismét ott szeretnénk élni. Nem tudom, mikor jön el ez a pillanat, de imádom a klubot, rengeteg szeretet kaptam a szurkolóktól, amíg ott futballoztam. Az utóbbi két évben is rendszeresen követtem a meccseket, Xavival napi kapcsolatban voltunk, és mindig szurkoltam a Barcelonának. Ezért volt egyértelmű, hogy Európán belül már nem szerződőm máshova, hiába voltak ajánlataim.

Forrás: beIN Sports, Mundo Deportivo