Nem voltak arabok az utcán – ez tetszett Budapesten Balog Tibor belga rendőr barátainak

– Hogyan érintette a belga lakosságot a hétfői terrorcselekmény?
– A többség úgy gondolja, ez csak a kezdet − válaszolta lapunk érdeklődésére a Belgiumban élő Balog Tibor, korábbi, 37-szeres magyar válogatott futballista.

– Ön is így érzi?
– Abszolút! Timothy Castagne, a belga válogatott jobbhátvédje közösségi oldalára kitett posztjában jól megfogalmazta az emberek érzéseit, innen nem lesz megállás, ez a probléma örökké velünk marad… A közelmúltban magam is sokat jártam Brüsszelbe mérkőzésekre, azt a környéket is jól ismerem, ahol a szomorú esemény történt. Olyan trauma ez most a lakosságnak, amelyből nehéz lesz talpra állni. Rettenetes időszak elé nézünk, ezzel a problémával nem tudunk majd mit kezdeni. Ez tényleg velünk marad most már. Sőt, egyre gyakoribb lesz.

– Belgiumban rengeteg bevándorló él. Valóban napi szinten vannak súrlódások, konfliktusok?
– Mi az, hogy! Egyre nagyobb a feszültség. Harminc éve élek Belgiumban, Charleroi élhető, kedves kis város volt, ma meg már olyan gyenge a közbiztonság, hogy este az utcára is félve kell kimenni. A városházán dolgozom, pontosan látom, milyen sok a probléma. Rengeteg a bevándorló, akik nem tudnak, és, ami a rosszabb, nem is akarnak beilleszkedni. Számos konfliktus van köztük és a helyiek között.

– A Ferencváros jövő héten Európa-konferencialiga-mérkőzésre Genkbe utazik. Ott is ilyen riasztó a helyzet?
– Még rosszabb… Genk holland nyelvterületen fekszik, őket flamandoknak hívják, s még a vallonokat, a francia nyelvterületen élő helyieket is utálják. De mit várunk egy olyan országtól, amely eleve három részre van szakítva? A flamand, a vallon és a német rész élesen elválik egymástól. A vallonok a flamandokat szidják, a flamandok pedig állandóan azzal hozakodnak elő, ők tartják el a vallon munkanélkülieket.

– Nem hangzik túl jól.
– Sajnos ez van. A nyáron két belga barátommal elmentünk Magyarországra, ők a hétköznapokban rendőrként dolgoznak, a második napon nekem szegezték a kérdést: úristen, milyen helyre jöttünk?! Megmutattam nekik Budapest főbb nevezetességeit, elmentünk egy termálfürdőbe, megnéztük a Parlamentet, de nem ez tetszett nekik. Hanem hogy nincsenek arabok az utcákon. Felüdülés volt a számukra.